2011. július 6., szerda
Selfcontrol
Önkontroll vagy mértékletesség - pár napja mindig előttem van. Szó szerint és átvitt értelemben is. Egy takaróra tűztem fel a lélek gyümölcseit. Valahogy a bal felső sarokba jutott a mértékletesség, így mindig látom és mindig elgondolkodtat.
Önkontroll. Mértékletesség. Félek, nem ártana ha többet teremném. Valamiért gyakran érzem azt, hogy ha kétszer ennyi órából állna a nap, akkor is ki/be tudnám tölteni a kis dolgaimmal. Valahogy mindig az van bennem, hogy egy csomó feladatnak, kötelességnek vagy célnak nem tettem eleget. S tudom, ez nem Isten tévedése, hisz ha egy napra 24 órát tervezett, akkor tőlem sem vár 36 vagy 48 órányi serénykedést. A hiba az én készülékemben van. Hogy minden érdekel, hogy mindent meg szeretnék tenni,hogy mindent elvállalok, mindenbe belefogok.
Nem tudom, hogy lehetne jobban és józanabbul csinálni. Itt van pl. a ma reggeli ige "az igaz istentisztelet ez: meglátogatni az árvát és az özvegyet..." És valóban! Épp a múlt héten egg este amikor végre megtettem, hazafelé ezen agyaltam. Milyen áldás is volt találkozni a házhoz kötött idős testvéremmel! Milyen különleges kincsek ezek az órák, percek! S milyen jó is volna, ha hetente legalább egyszer meg tudnék látogatni valakit! ( a félelmetes az, hogy amekkora a gyülekezet, még ez a heti egy alkalom is kevés lenne ahhoz is, hogy mondjuk kétévente eljussak akikhez jó lenne...) Pedig pl. a látogatásban is annyi áldás rejlik. Az ember sok-sok tapasztalatot, bizonyságot, bölcsességet befogadhat, ha figyelmesen hallgatja a másikat. Átélni egy percre egy idős ember terheit. Belelátni az ő mindennapjaiba, ahol egyre jobban beszűkül a világ, és egyre inkább kinyílik az a másik... Futó pillanatra átérezni, milyen is, mikor már évek, évtizedek óta nincs melletted a társad. Mikor a percek, órák lassan telnek, s van hogy álló nap se nyit ajtót senki az emberre. Ezek a találkozások lelassítanak - ami jó. És belelátni engedned az életnek egy másik valóságába, melyet a legtöbben át kell éljünk majd. Jó látni jó példákat! Jó ismerni, becsülni őket! Jó lenne több időt tölteni... velük is.
De most ugye a mértékletességről írok. Amiből több kellene.
Tudom, Isten ilyennek teremtett. Ezekkel az erősségekkel és ezekkel a gyengeségekkel. No meg korlátokkal. Valamivel több mértékletességgel azonban talán könnyebb és bölcsebb lehetne az élet.
Talán varrok majd magamnak is egy takarót, amire rátőzöm a lélek gyümölcseit...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése