Az emberi agy öregedéséről

Napjainkig elfogadott volt a nézet, hogy az emberi agy a testhez hasonlóan hanyatlik, öregszik az évekkel. Az volt az általános orvosi felfogás is, hogy agysejteink száma 20 éves korunkban csökkenni kezd, s 70 éves korunkra legalább 10%-kal kevesebb lesz. De az Alzheimer-kutatások felfedezték, hoyg ez egyszerűen nem igaz.

A neurológiai kutatások megerősítik, hogy az idős emberek agya fizikailag valóban kisebb, de értelmi képességeit tekintve semmivel sem marad el a fiatalokétól. Bizonyos tekintetben, a gondolkodás és a kreativitás terén akár még jobb is, ha másért nem, hát amiatt, hogy az idősek éleselméjűségéhez a rengeteg tapasztalatuk is hozzáadódik.

Ma már tudjuk, hogy az anómia, amikor az ember képtelen emlékezni a nevekre, 30 év fölött általános. Ez vonatkozik a viccekre, a tájékozódásra és a telefonszámokra is. Úgy tűnik, az agy öregedése során elkezdi különválasztani és kiselejtezni az "érzelmileg semleges" információkat. Ami nem bír személyes jelentőséggel, az az évek múlásával egyre kevésbé lesz fontos számunkra, egyre kevésbé lesz hozzáférhető, miközben az érzelmileg fontos dolgok egyre élénkebbé válnak. Más értelmi képességeink is kiélesednek. Sokkal megfontoltabbakká, sokkal elemzőbb beállítottságúakká válunk. Jobban képesek leszünk pl. az adtok megbecsülésére és felbecsülésére. Kezdjük észrevenni a világ, az emberek és az eseméynek, az adatokon túli eszmék más dimenzióit, és belevesszük őket a válaszainkba. A tudást tapasztalattal töltjük meg, majd pedig bölcsességet adunk hozzá az eredményekhez.

De csakis akkor, ha az öregedéssel tovább fejlődünk, tanulunk és pallérozzuk az elménket.

A veszély abban rejlik, ha nem tápláljuk az elménket. A rest,a sorvadásnak kitett elme az, ami leépül.

( Hooyman-Kiyak:Social Gerantology)