A teljesítmények, gyorsaság, elfoglaltság... világában egyre kevésbé érték a gondolat. Életünket kitölti a rohanás, a feladat, a szereplés, a birtoklás, a szórakozás. Gondolkodni szinte idő se marad.
Szép lassan számokká redukálódunk. A gondolatunk, véleményünk nem érdekel senkit.
A világ azt sugallja, az vagy, amit teszel és amit birtokolsz.
Pedig igazából az vagy, ami ott legbelül - a díszletektől megfosztva - vagy.
...
S a Teremtőnek is erről kell majd számot adnod - hogy ott belül kivé lettél.
Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy is lehetne ebben a számokká redukált világban jól nevelni a ránk bízottakat. Beléjük plántálni a gondolat értékét. A jellem-ét...
Mert bármilyen is legyen a közeg, ahonnan jönnek, Isten tőlük is - mint tőlünk is - elsősorban ezt fogja megkérdezni.
Hogyan lehet értékeket átadni egy ellenkultúrában? Egy olyan világban, ahol a valódi értékre a többség a legtöbbször már csak szánalommal reagál? Becsület? Megbízhatóság? Hűség? Tisztesség? Adott szó? - Látszólag "felesleges" a számokban mérhető gyors sikerhez. Mégis, mivel örök, sőt örökkévaló.... ezt kell tovább adnunk... valahogy....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése