Olyan hihhetetleeen.
Ma reggel azzal ébredtem, hogy "legyenmoooostáprilistízlegyenlegyenlegyen mossst." Hát, nem lett. Ami meg azért jó, hogy ha április 10. lenne, akkor most kellene elbúcsúzzak az én drágaságaimtól - erre még gondolni is fájdalmas. Addig is "szoktatomszívemetacsendhez":(. És nem ártana a lábamat is szoktatni a kilométerekhez. Ez sajnos az elmúlt hetekben idő hiányában teljesen kimaradt az életünkből. S a közeljövőben sincs túl sok esély rá, hogy heti két esténél többször tudnánk egy kört tenni a városban.
Addig is elképzelem, milyen is lesz majd róni az utakat a Pireneusokban, Navarrában vagy Galícióban - s próbálom magamban tudatosítani, hogy ezen az úton nem a cél a fontos, hanem az út, maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése