A krízisek sokszor a legváratlanabb pillanatokban törnek ránk. Ma este pl. soknapos fáradtságomat meghazudtolva kifejezetten boldogan száguldoztam hazafelé, hogy az utolsó pillanatban elrepítsem Illést az uszodába. Boldogságom mindenekelőtt az épp szürkületbe boruló, de már kivilágított Budapest Duna-parti látképének vizuális élményéből, valamint a Helyes Beat Nincs más Isten albumának és az autó audiórendszerének együttállásából fakadó nem mindennapi zenei élményéből állt össze, melyekhez nem elhanyagolható módon járultak hozzá a lóerők, s a szabadságnak azon speciális dimenziói, melyeket a lóerők adhatnak a halandónak.:) Szóval boldogan száguldoztam hazaáig, mígnem Illés fiam beközölte, hogy ő ma nem megy edzeni, mert abbahagyja az öttusát. No, ez se jöhetett volna jobbkor, mint aznap este, mikor idő nincs - mert épp késésben vagyunk, apa sincs - mert ő meg épp a Café19, akarom mondani Műhely Kávézó, illetve mostmár a Belga férfias beszélgetésén beszélget férfiasan! Némi győzködés után, hogy "ok. akkor beszélek az edzővel..." végül csak elindulunk. Útközben kezdődik a puffogós műsor, hogy ő a legbénább, ennek semmi értelme, ő abbahagyja. Erélyesebb szóra elhallgat a fiú. Roham-öltözés. Bevonulás. Szóváltás az edzővel. Illés csak nem enged. Már a könnyeit se szégyelli, látványos lázadásba kezd, melyből még az edző se képes kimozdítani őt. (Pedig a Gábor olybá példakép, hogy pénteken az Isi nullásgéppel vágatta le a haját "mert a Gábornak is olyan van".) Végül karhatalommal a medence szélére vonszolom, ahol Gábor beszél a fejével. Az eredmény: az atom fáradt gyerek végignyomja a mélyben az egy órás edzést, s mosolygós arccal könyörög, hadd maradjon még egy kicsit játszani.
Hazafelé a kocsiban a krízisekről beszélünk, amik nélkül nincs valódi teljesítmény, nincs fejlődés, nincs előrehaladás. Meg arról, hogy átlag feletti eredmények csak is átlagon felüli befektetéssel érhetők el. Az élet minden területén. Legyen szó az uszodáról, az irodáról , az iskoláról vagy bármi másról. Átlagos vetés, csak átlagos aratást hoz. A több meg sajnos több. Több idő, több energia, több küzdelem, több szenvedés, több csalódás... több győzelem. A többség épp azért nem él vele, mert megkíméli magát a holtpontoktól, nem tud átlendülni a kríziseken, nem tudja kezelni a bukást, a kudarcot, ami nélkül sajnos siker és győzelem sincs. Ezekkel időnként még nekünk, nagyobbaknak is meggyűlik a bajunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése