Meglepi

Az úgy volt, hogy egy bő hete valakitől megkaptam egy ismeretlen olvasó ajándékát - melyet ez úton is nagyon szépen köszönök!!! Az ismeretlen könyves-utalványt küldött, mert sejtette, hogy azzal örömöt szerez. És igen! Azóta tervezgetem, hogy szavakra váltom az apró kis papírlapokat. Ma végre sikerült.
 Suli után Illéssel a gyerekkönyvtárba sétáltunk, majd egy spontán meglepit kerestünk -  a szorzótáblás ötös felelet megünnepléseként. Benéztünk a Hímer házba, az új Jétékmúzeumba - de ott fél ötkor közölték, hogy mivel ötig vannak nyitva, már nem engednek be új látogatókat.
 Ekkor aktualizálódott A Könyv beszerzése. Az Alexandrában nem kellett sokáig válogatnom, konkrét tervekkel léptem a polcok közé. Egy ideje tervezem Grecsó Krisztiánt olvasni, így nagy eséllyel landolt a kosárban a regénye. Schaffer Erzsébet legújabb novelláskötetével kellett csak megküzdenie. A lélekringató szépséges novellák harcoltak egy új, de reményteljes világ regényességével. A kíváncsiság győzött, így Grecsóval siettem a pénztárhoz, ahol közölték, hogy az adott utalványt ott egy éve nem váltják már könyvekre. Sebtében visszatértünk a belvárosba, s a Vajdában szereztük meg végül a Mellettem elférsz egyik példányát. A könyvesboltot mi más követhette volna, mint a játékbolt!  Ide se tértünk be hiába. A gombfoci csapatok között a Barcára leltünk, így Illéssel mindketten elégedetten hagytuk el a Fő utcát. (Előtte azért még betértünk a sarki cukiba is egy sütire.)
Szeretem ezt a várost, és szeretek a szeretteimmel sétálni az utcákon.
A meglepiket még egy találkozás tetézte, egy régóta hiányolt beszélgetéssel koronázva.

Grecsót pedig nagy valószínűséggel nem most olvasok utoljára...