Hol is kezdjem? Épp egy hete írtam utoljára. Kedden reggel Lala bevitte Pestre a gyerekeket, akik lebuszoztak Egerbe a mamiékhoz. Mi pedig lemotoroztunk Bázakerettyére. Korábban soha nem motoroztam pólóban, de most olyan forróság volt főleg a Balaton mellett, hogy száz felett se kellett a pulóver. Ennek csak egy hátránya van, hogy a felverődő kisebb kavicsok miegymás miatt amikor megáll az ember úgy érzi, mintha ezer apró tű szúrkálná a karjait. Szóval egy kellemes kis motorozás után megérkeztünk ebbe a határmenti göcseji kis falucskába, ahol minden második utcasarkon lát az ember egy működő kőolajkutat. Némelyik példány már-már muzeális értékekkel bír, talán ennek is köszönhető, hogy a környezetében vastagon áll a nyersolaj. Ilyet se láttam még közelről. Két napot voltunk a pécsi ifivel, s nagyon örültünk, hogy lehettünk, hogy újra találkozhattunk velük. Imádkozások, beszélgetések, séták, dicséret. S aztán az éjszakai motorozás. Merthogy ennyire éjszaka se motoroztunk még, főleg nem erdőben, ahol egymást érik a vadveszélyes táblák. Hajnali fél háromra haza is értünk. S pár perccel később felfedeztem, hogy reggel kilencre egy szeretetszolgálatos állománygyűlésen kell lennem Pesten. Így ez az éjszaka is kicsit rövidebbre sikerült. Onnan haza. Majd délután Győrbe mentünk. Este pedig Győrből Egerbe. De aznap éjfél előtt sikerült célba érni. A gyerekek már nagyon vártak. Illés előző este a telefonban azt kérdezgette: anya, te hol vagy most? - Bázarekettyén- ( mondanom se kell értetlen hallgatás a vonal túlsó oldalán, majd ) - Nem lehetne azt megcsinálni, hogy itt legyél, ahol én vagyok? Így pénteken ott voltunk velük Noszvajon. Szombat reggel újra útrakeltünk. Karcagon meglátogattuk (fél órára) Kikiéket. Szeghalmon megtettük a szokásos tiszteletkörünket a házunk udvarán, ahol anno hat évet éltünk. Megnéztük a Péter András Gimnáziumot a Berettyó-parton, aztán irány Békés. Békésen össz szülinapi családi ünnepet ültünk. Dédi mama 80. anyukám 60. és a nagynéném 50. szülinapjáért adtunk hálát. Jókat beszélgettünk, babáztunk a Jankával és sétáltunk a Körös-parton is. Vasárnap aztán a Körösvidéki Egyházkerület táborában hirdetett a Lala Ígét. S találkoztunk - sajnos futtában- egy csomó ismerőssel. Este még Békéscsabán meglátogattunk egy családot a volt gyülekezetünkből, s kevéssel éjfél után végre újra hazatértünk. A gyerekek örömmel nyugtázták, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. S most beindult az össznépi mosoda...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése