Dávid zsákmánya

És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták... És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott.
És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, melyeket tulajdon barmuk előtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya! (1.Sám.30:18-20.)


Ciklág után. Csalódások után. Veszteségek után. Amikor mindent elvesztett, a tömeg már-már megkövezte, mindenki őt okolta, minden könnyét kisírta... Dávid megint csak azt tette, amit anno az oroszlánnal vagy a medvével. Nem nyugodott bele a veszteségbe. Megkérdezte Istent, aztán útnak indult, s amikor már jónéhányan a végkimerülés határán feladták, ő akkor is folytatta, akkor is üldözőbe vette az ellenséget és visszaszerzett MINDENT. Mindent, ami már veszve volt, sőt többet is. Zsákmánnyal tért haza.
Hát lehetséges? Zsákmányt szerezni egy vesztes helyzetből? Egy kiégett, kifosztott város, egy üres otthon romjainál, ahol a tények olyan egyértelműek?
"Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól" (6.)
Képes volt arra, hogy felálljon és tovább lépjen. S zsákmányt szerezett egy totálisan vesztett helyzetből. - Ezeken gondolkodtam tegnap.