S Isten adott a népnek királyt...
Sault, aki egy fejjel kimagaslott a nép közül, akihez nem volt fogható az egész nép között ( 1.Sám.10:24.), akire Isten Lelke szállt. Ő mégis "kicsiny volt a maga szemében" (15:17.), elrejtőzött a holmik között. (10:22.) S ez első ránézésre még alázatnak is tűnhetne, ám a későbbi gyümölcsökből látszik, sokkal inkább kisebbrendűségi érzés, bizonytalanság. Bizonytalanság önmagában, bizonytalanság a szerepeiben, bizonytalanság abban ki is a barát, s ki az ellenség. S ezért nem tudott örülni, amikor "Dávid "sikerrel járt", s "igen megharagudott", s "ettőlfogva állandóan rossz szemmel nézett " rá ( 18:8-9.) amikor a tömeg elismerte annak sikerét. Úgy gondolom, hogy engedetlensége hátterében, amiatt elveszítette a királyságát, is ott húzódott az a bizonytalanság, ami arra késztette, hogy engedjen a tömeg nyomásának Isten parancsával szemben. (1.Sám 15:24.) Saul igazi ellenfele nem más volt, maga mint Saul. Aki nem tudtott helyesen bánni a rábízott hatalommal és tekintéllyel, aki félt az emberek véleményétől, félt a tömeg szavától, a bukástól is félt, talán ismerte is saját gyengeségeit, hisz Sámuel halála után "eltávolította az országból a halottidézőket és jövendőmondókat", aztán mégis az endori jósnőnél köt ki. Jób mondta: "amitől féltem, az esett meg rajtam"(Jób 3:25.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése