Évforduló

Ma volt a 17. házassági évfordulónk. Lassan nagykorúak leszünk. Nem szokásunk ünnepelni magunkat, s köszönteni se igazán. Ezeddig ezt egyszer tettük, a 10.-en egy szentendrei étteremben a Duna-parton. Talán annak is köszönhető, hogy mostanság csak azt látjuk, hogy a sátán a legelképesztőbb módokon torpedózza a legváratlanabb helyeken is a keresztény házasságokat is, szóval erről nem beszéltünk, de talán kimondatlanul is ott volt mindkettőnkben, hogy menjünk el, és adjunk hálát. Így mire véget ért a hivatalos "vasárnap", fél nyolckor elmentünk a kedvenc fehérvári éttermünkbe, a Szárcsába - amivel Siklósiék ismertettek meg bennünket - vacsorázni. Majd elmentünk a Tescoba vettünk egy csomó nasst meg gyerekpezsgőt, s a gyerekekkel és a kis unokatesókkal is koccintottunk. Végre mindenki együtt egy helyen. Bori is hazajött a táborból. Sajnos nem túl sokáig lesz ez így, mert kedden reggel már mennek is a gyerekek Noszvajra a mamiékhoz. Mi meg Bázakerettyére vagy rekettyére vagy bátavalamire mindenesetre valami ilyen hangzású helyre a pécsi ifi táborába. Ja és ha jó idő lesz, akkor végre motorral.