Nagy főpap, égi kezesem, örökre biztos védelmem.
Markába véste nevemet, szívébe írta nem feled,
Örökké Ő lesz pártfogóm, elnémul minden vádolóm, elnémul minden vádolóm.
Az éjjel eszembe jutott egy gyülekezeti ének a Hit hangjaiban, amit itt Fehérváron hallottam először. Sokminden történik Isten trónjánál, s milyen fantasztikus érzés, hogy nem csak majd egyszer, akkor... élvezzük a trón áldásait, de most is, ebben a pillnatban is, azon a fanatasztikus helyen van Valaki, aki épp ránk gondol. Értünk jár közben. Mi meg Érte élhetünk. Hát nem hihetetlen? S Ő az, akivel találkozásunk lesz. A Názáreti Jézus Krisztus.
Az egyik munkatársam blogján olvastam az alábbi történetet, ami a Balaton-neten hangzott el:
egy misszionárius házaspár sok-sok évi afrikai szolgálat után hazafelé vette az irányt. hajóval mentek az amerikai egyesült államokba, több hétig tartott az út. épp a fedélzeten volt egy nagy tekintélyű ember is, így, mikor megérkeztek, először ő szállt le. hatalmas fogadóbizottság várta, mindenki lekezelt vele, s a többiek csak távozásuk után szállhattak le a hajóról. a misszionárius házaspárt nem várta senki, amely mélyen érintette őket. napokig nem szabadultak a csalódottság érzésétől. imádkoztak, kérdezték istent, vajon nekik miért nem jutott legalább egy meleg ölelés, egy ember, aki a csomagjukat hazavitte volna, miért nem fogadták őket hazaérkeztükkor. egyszer csak egy rövid, határozott mondat „szólalt meg” a szívükben, amely megmagyarázott mindent: „ti még nem értetek haza.” nem tudják, milyen fogadtatást kapnak majd, ha tényleg hazaérnek: a mennyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése