Este a Kirk Franklin koncerten beszéltem a cipősdoboz akcióról.
Lala mellé visszacsattogva csodálkozva szemléltem, hogy mellettünk (Boriék helyén) két idegen hölgy üldögélt. S mintha csak Lala régi ismerősei lettek volna, időnként kedélyesen szót váltanak erről-arról. Tört magyarsággal beszéltek, mert mint kiderült, Brazíliából jöttek kb. 10 éve, és bahai hívők. Koncert közben egyszer csak felpattant egyikük, odajött és átölelt. "Ezt az ölelést azért kapod, amit a gyerekekért teszel." Hmmm.Hirtelen azt se tudtam, mit válaszoljak a váratlan kedvességre. Megdöbbentő volt több ezer keresztény között, hogy egy bahai hívő az egyetlen, aki ilyen módon reagált.
Nem mintha elismerés-hiányom lenne, de jól esett, s azt hiszem - ha nem is értek egyet a hitükkel - szeretem a bahaiokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése