Betegek vagyunk egy ideje. Konkrétabban ma épp egy hete. S a többes szám pedig összes gyermekemre, s rám (Szilvi) utalna.
Kedden reggel a lányokkal kezdődött. Illés csütörtökön csatlakozott. "Boji, fájj a fejem. Adjál nekem Nulofent a hűtőből..." Jómagam szombat reggel estem ágynak. Bálint vasárnap csatlakozott.
Így ma itthon voltam napközben. Délután pedig egy ismeretlen látogatóm volt. Laci bácsi a könyvesboltból áthozott egy argentin lányt. Nagyon örültem a találkozásnak. Nyolc hónapja cserediák Fehérváron. S épp ma vette át a felsőfokú magyar nyelvvizsga-bizonyítványát, amit meg is mutatott. A buszból látta a könyvesboltot, s már többször leszállt, hogy benézzen, de mindig délelőtt, amikor is az ugye zárva tart. Hát most délután volt, és a bolt pedig nyitva. Így esett, hogy megismerkedünk. Elmeséltem mennyi argentin ismerősünk van, s hogy a Lala is járt ott... Ő pedig, hogy egy ideje nagyon érzi a szívében, hogy el kellene menjen egy templomba. Úgy érzi, Isten szólítja.
Boldog voltam, mert annyi nehézséget láttam mostanában, s délelőtt épp mondtam Istennek, hogy olyan jó lenne már látni megint, ahogy cselekszik emberek életében...Most lélegzetvisszafojtva várom, mit is tesz majd Melissával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése