Este, reggel

Pfúúú. Elég sokáig tartana, ha mindent megosztanék most, ami a héten történt. Így csak az estéről és a reggelről írok.

Este: kisifi.
Mire elkezdődött, sikerült úgy lefáradnom, hogy egészen képtelennek éreztem magam, hogy valami fogyaszthatónál, s jelen magamnál többet adjak. De erre nem is volt szükség, mert Isten. Magából, jelenlétéből. És annál jobbat meg úgyse kívánhatnánk.
Adott: őszinteséget, bensőséges légkört, egyszerűséget, egységet, imákat, dicséretet, jelenlétét... Órákon át. Minden előzetes tervezés vagy várakozás nélkül. Egyszerűen és nagyszerűen. Ültünk a szőnyegen és dicsértük Őt. Csak jöttek a dicséretek és az imák. És mindenki tudta, mikor kell szólni vagy hallgatni. Abbahagyni volt nehéz, de fél tizenegy körül indultak az utolsó buszok :(
J. így látta:
"... Az nap (végre) külön volt az ifi és megint volt igazi kisifi a váraljai tábor óta csatlakozott ifjakból. Amikor beléptünk Révészék nappalijába, megfigyelhettük, hogy bögrékkel, evőpálcikákkal, és egzotikus ételekkel volt telerakva a szőnyeg. Ezt mind nekünk készítették oda. Egy nagy körben leültünk a szőnyegre, imádkoztunk, és elfogyasztottuk igen ízletes vacsoránkat. Mindenki megkapta ajándékba az evőpálcikáját. És Szilvi fényképes beszámolót tartott vietnámi útjukról. Aztán énekeltünk és imádkoztunk ameddig el nem kellett mennünk a busz miatt. Nem azért imádkoztunk és énekeltünk ilyen sokáig, mert így terveztük, hanem jól éreztük magunkat Atyánk jelenlétében, ezért hamar elröppent az idő. Ez egy különösen jó alkalom volt. Így a leírásból nem is lehet annyira belelátni, és nem is annyira derül ki, hogy miért jó, és szerintem nem azért, mert nem tudok rendes fogalmazást írni. De aki nem volt ott, az bánhatja, mert ennél jobban nem tudom leírni és nem érti meg, milyen."

Reggel: Vitorlázás
Ma reggel korán volt a reggel, mert az este is ma volt, nemcsak a reggel. Szóval itthon még mindenki az igazak álmát aludta, mikor Lalával felöltözködtünk jó melegen és autóba pattanva kiviharzottunk a Velencei-tóhoz. Agárdon a VVSI-nél találkoztunk Lala egy ismerősével, aki a tél beállta és vitorlása tóból történő kivétele előtt kivitt bennünket még idén utoljára a tóra. Épp pár hete gondoltam rá, hogy dejóislenneegyszerújravitorlázni, s hinni se akartam, amikor Lala azzal állt elő a héten, hogy szombaton reggel vitorlázni megyünk! Igaz, most kicsit hidegebb volt, mint a legutóbbi ( s ilyen minőségében egyetlen) ilyen típusú élményünknél. A hajó is, s a vízfelület is kicsit kisebb volt. Mégis az élményből most se kellett kimaradjunk. Mikor leáll a motor, a szél belefeszül a vitorlába, s a láthatatlan erő magával ragadja a hatalmas hajótestet. Talán a szél kézzelfogható, testközelből tapasztalható ereje miatt is szeretem ennyire. A szél. A Szent Lélek szele... És a csend is nagyszerű. A teljes csend. A víz közele, az ég közele, a természet közele... Isten közele. Jó volt.