Angyali érintés

Felfedeztem, hogy az M1/M2-őn újra indult az egyik kedvenc sorozatom, az Angyali érintés. Talán több is, mint egy évtizede vetítették az egyik kereskedelmi csatornán - sajnos talán csak egy évadot. Azért szerettem, mert olyan volt, mintha az ember bepillanthatott volna a függöny mögé, s megláthatta hogy is cselekszik értünk Isten. Persze ez nem a Biblia, de nem emlékszem, hogy zűrös dolgok lettek volna benne.
Az egyik epizód hatására tudtam hosszú évek után először az embert látni egy tönkrement alkoholista ismerősömben. S igen, talán ez is hozzájárult, hogy azóta is próbálom meglátni a felszín mögött, hogy miért is ilyen vagy olyan az egyik vagy másik ember. Ja, és hiszem, hogy hasonló történetek velünk is, velem is megesnek időnként. Isten segítséget küld, küldöttei néha ismerős alakban, néha egy embernek álcázott angyal képében érkeznek - s néha-néha talán még bennünket is képes elküldeni egy-egy bevetésre.

Hálás vagyok...

"és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében." Ef.5:20.

Hálás vagyok...

50. (ma reggel a legnagyobb hála bennem azért volt), mert Magyarországon ingyenes az oktatás
( Így az iskolakezdés előtt, amikor négy csemeténk kezdi az új tanévet, belegondoltam, mekkora áldás is az, hogy ha okosak, ügyesek, áldottak a gyermekeink, nem kell a fejünk főjön amiatt, miből is fizetjük majd a tandíjat. Nem kell azért kihagyniuk éveket, beérniük kevesebbel, mert mondjuk nem Salamon családjába születtek.
Persze tudom, hogy sokak szerint így is mennyibe kerül, meg miegymás. De én akkor is hálás vagyok!)

51. Hálás vagyok az ingyen tankönyvekért is, hisz egy nagycsalád esetében ez se lenne kis tétel. :)

52. Egyáltalán, a tankönyvekért. Hogy vannak. HOgy sokfélék. Szépek. Színesek. Érdekesek.

53. Hálás vagyok azért is, hogy Lala munkahelye révén iskolakezdési utalványokat is kaphattunk, így még a többi cuccokat is ajándékba kapjuk!

54. Hálás vagyok, hogy Isten különleges csodájaként minél több gyermeket vállaltunk, annál jobban tapasztalhatjuk, hogy Ő nem csak a Teremtő, Ő a Gondviselő is! Gondját viseli az övéinek.

55. Hálás vagyok a melegért - akkor is, ha már kicsit túl sok is jutott belőle a mai napra.

56. Hálás vagyok, hogy bár egy több órás dugóba rekedtem délután az M7-esen a kánikulában, minden probléma nélkül hazaértem , s oda is értem, ahol vártak rám.

57. Hálás vagyok a vízért. Egy pohár hideg víz. (Vagy három.) Nincs is annál jobb, ha az ember órák óta nem juthatott hozzá :)

58. S tulajdonképp a világ nagyobbik felén az se automatikus, hogy az ember otthonában bármelyik csapból ivóvíz folyik.

59. Hálás vagyok a görögdinnyéért

60. és a barátokért, akikkel a legjobb dinnyét enni egy nyári estén.

61. Hálás vagyok azért, hogy hallhatom Isten hangját,

62. hogy amiről a héten kérdeztem, arra válaszolt.

63. hogy Ő megismerhető, s egyre többet és többet szeretne megosztani magából az emberrel.

64. Hálás vagyok, hogy Sárának ma lett végre személyije,

65. Borinak, pedig saját bankszámlája/kártyája lett.

Az új kutya

Bálint tegnap rátalált az új kutyusra. A menhelyen a Shila névre hallgat, a családban még folyamatban a névadás. A kutyalány kedves jószág. Kb. egy éves, keverék. Kicsit félénk, de reggel azért már hallatta hangját az udvaron. S hogy teljes legyen az öröm, Illés pedig két dzsungáriai törpehörcsög boldog gazdája lett.

Költözés

Tegnap hazacuccoltunk Velencéről. S ha már felfordulás volt a lakásban, hát ezt tovább fokozandó szobát cseréltünk a Sárival.
Az egész azzal indult, hogy 3 szoba és 4 gyerek. Egy ugye a jövő héttől koliba távozik, így logikusnak tűnhet, hogy ő legyen közös szobában valakivel. Ennek kivitelezéséhez azonban minden létező családtagnak költöznie kellene, mert a legnagyobb hálószoba jelenleg épp a fiúké. S tekintettel, hogy a szobák 5 éve nem voltak festve, egy ekkora megmozdulást nem ártana összekötni egy tisztasági festéssel sem. No erről azért hamar lemondtunk. Különben is, a lányoknak annyi cucca van, hogy elég nehezen férnének be egy szobába.
Sári viszont nagyon nem szereti a padlásból kialakított imaházi folyosóra nyíló szobáját - mi pedig ahogy öregszünk, egyre nehezebben alszunk a buszmegállóra nyíló hálószobában. Így kettőnk cseréje egyszerűnek látszott.
Ő nagyon lelkes volt. Nekem csak a szép tapétáról és a kedvenc dizájnról kellett lemondanom. A szürke-fehér-fekete dizájn helyett most végül Lalával megnyertük a rózsaszín szobát. Ami viszont egészen tágas, s úgy tűnik, sokkal csendesebb, nyugodtabb, mint az elődje. Olyan zug, ahová elvonulhat, ahol elcsendesedhet az ember. Már csak azt az egy-két hetet kell túlélnünk, amíg vagy negyven fok van a tetőtérben.
A költözködést pedig a jövő héten folytatjuk egyetemista lányunk koliba költöztetésével.

Velencéről....

Amikor nem talál az ember a kezdéshez egy frappáns, ütős gondolatot, jobb ha belevág a közepébe... most is ez történik: nyugodt a reggel, Szilvinek láza van, így nem megy dolgozni... a fiúk lassan beszivárognak a nappaliba, (zombi-funkcióban) ... cukros tej, müzli, rajzfilmek, ásítások tömkellege... ébredeznek!
Sára már úton van Poole és London között, majd du. 2-re várjuk.
Bori! ... most őróla "személyiségi-jogok" okán nem írhatok, de ha a mai programja érdekel, menj fel e Facebookra... :)
Szilvi közben javulóban, én meg a reggel sejtelmes perceit kihasználva: olvastam, kutyát etettem, reggelit készítettem és! élveztem, hogy a telefonom megnémult....ritka csendes hétfő reggelünk van, csupán egy 'légben-lógó' céllal: Sáráért indulunk Ferihegyre. (ahol már Liszt Ferenc vár)

Tegnap.

Mivel második hete Velencén van a család, s élvezzük a házunk 'csendes-ségét', így vasárnap már izgalommal vegyes várakozással indultunk B.-val a Fehérvári gyülekezetbe.
SZERETEM a gyülekezetünket!

Közben Szilvi Velencén tanított a "Konfliktus kezelésről"- Vadon Sándor megbízásával.
Délben egy rövid pihenőre hazajöttünk, majd 5-re vissza a gyülekezetbe. Berkes Sándor előadásának utolsó 50 perces részét néztük meg DVD-ről. Este egy gyors vacsora-vásárlás, hogy Szilvinek segítsek, és már el is szaladt a nap. ( közben B.-t a délutáni alkalom előtt elröpítettem Szabadbattyánba, ahol az ifink egy prominens tagjának volt a szülinapja: 18.)

Szóval, most ... reggel van. Óvatosan surran be egy reggeli fénnyaláb a nappaliba, mintha csak azt mondaná: "ébresztő-de ráérősen". Egy másik reggeli-derengés lopakodott be ébredező létünkbe: az IGE. (Olvasd el a Mai Igét, és megérted miről beszélek.)

Illés még alszik, ami nem meglepő a tegnapi/mindennapi mozgását figyelembe véve.

Holnap.

Holnap költözünk vissza Fehérvárra. Sulikezdés, könyvcsomagolás, szoba átrendezés, koliba költözés, B. elsiratás, iskolalátogatáik versenyszerű begyűjtése, rohanás: a füzetcsomagból kimaradt cuccokért, na, meg a kinőtt tornacipők problematikájának kreatív megoldása, és a "hol a tornazsákod, fiam" effektus kezelése.

Ami most mindentvivő: Bálint kutyaváró-sóvárgása, ami beteljesedéséhez közeledve minden mást felejtet benne ....

Furcsa ez az ambivalens érzés. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy lassan vége a nyárnak, de örömmel várjuk az ÚJ szeptembert!

Jó az Úr, és jó dolgokat tesz!

Mert: Nagyszerű feleségemmel élhetjük meg mindezt,20. éve...
gyönyörű lányaim vannak, akiket egyre bátrabban engedhetünk az Életbe...
fiaink izgalmas kérdéseival teszik vidámmá napjainkat...
mindezt Istennel élehtjük meg, akitől segítséget, tanácsot, erőt kapunk...
mindezt egy szerető gyülekezetben, bátorításokkal tarkított szolgálatban...
Szeretem ŐKET, Szeretlek BENNETEKET!

... ennyit mára a hétfői kusza-kezdetből... ( Révész Lajos, "A mai nap" c. műsorból)
... ennyit mára a tudomány és a technika világából. ( Kudlik Júlia, "Delta" c. műsor)

U.i.1: ... most nincs...
U.i.2: Vidám napot, mindenkinek!

Family: Újrakezdtük az életünket

Beszélgetés László Viktorral és feleségével a Family legújabb számában:

"Tizenhét évesen a Balaton mellett ismertem meg Viktort. Nem éppen ő volt az anyák álma. „A lányért jöttem” – közölte esténként a szüleimmel, aztán beültetett a kocsijába. Huszonkét évesen már mind az öt kontinenst bejárta, és sikeres üzletember volt. De a kapcsolatunk inkább hullámzó, mint boldog volt, amolyan „se veled, se nélküled” állapot: hol összeköltöztünk, hol szétmentünk. Egy dologban voltam csak biztos: sose lennék a felesége, mert borzasztó bizonytalanságban érzem magam mellette.

Három év után egy szörnyű krétai nyaraláson végül megfogalmazódott bennem, hogy változásra van szükségem. Akkoriban tért meg a bátyám, aki ugyan nem tömte a fejem Istennel, csak láttam a megváltozott életét. Krétán összetörve, szörnyen elkeseredve hoztam meg a döntést: ha hazajövök, én is elmegyek a közösségbe, ahová a bátyám jár. Így is tettem. Először a zene fogott meg ott. Azt sem tudtam, hova kerültem, de vonzott az a békesség és nyugalom, amely az emberekből áradt, így hát elkezdtem oda járni. Viktort – amikor épp együtt voltunk – nagyon idegesítette ez az egész. Egy nap felhívott, hogy tegyünk pontot a kapcsolatunk végére. Ez rettentően megviselt, mert a hosszú évek alatt egyfajta függőségbe kerültem tőle. Teljesen kiborulva mentem el a bátyámhoz, akivel leültünk imádkozni. Életemben először szólítottam meg Istent a saját szavaimmal..."

folytatás a Family oldalán: itt.

Hálás vagyok...

36. hogy hazaért a lányom

37. hogy felvették az egyetemre

38. és a koliba is felvették.

39. hogy sikerült megörvendeztetni az ajándékkal.

40. a Balaton-Netért.

41. egy gyerekkori levelezőtárssal való találkozásért.

42. hogy sok-sok év után ma láthattam az unokatesómat

43. hogy ilyen komoly, megbízható és sikeres férfiú lett belőle.

44. "ha a világ mindne könyve rólad szólna, nem tudná leírni a szívedet"

45. hogy Isi új barátokat szerzett a BalatonNeten,

46. s hogy hatalmasakat játszott, bringázott, tekergett.

47. hogy elkészült a házfestés, s most szinte új.

48. hogy a Bálint azt mondta a héten, "már hiányzik a zongora".

49. hogy holnap már ő is hazatér, s végre már három gyermekünk is itthon lesz.

Vasárnap esti várakozás

Vasárnap este van és én várok. Várom, hogy Lala hazajöjjön Fehérvárról. Várom, hogy valamelyik lányom feljöjjön a skypra vagy a fiam visszajöjjön a papától, akivel épp meccset néz a szomszédban.
Vasárnap este van és én várom a keddet, amikor találkozhatom a lányommal - meg a másik keddet, amikor a másikkal. Furcsa, de kedden se leszünk többen. Bori jön, Bálint pedig megy - egy baráti családhoz.
De ez a nyár erről (is) szól.
Várom a reggelt is, amikor mennem kell a nagyvárosba dolgoskodni.
De minden várakozás között azért most a legjobban mégis Lalát várom.
Három napig ifi táborban volt (Felsőtárkány?, az biztos, hogy ott is megy a kéktúra :)). Az este érkezett, reggel meg alig virradt, már ment is Fehérvárra készülni a délelőttre.
Mi a fiúkkal később mentünk. Elaludtunk. Siettünk. Aztán meg nem találtuk a forgalmit. Végül a pályán időben beértünk. Csodáltam, hogy még kevesen vannak - kiderült, hogy nem kilencre, fél tízre kellett jönnünk. Hát nem késtünk el.
Gyüli után Lala maradt, mert jó pár beszélgetést megbeszélt a délutánra. Mi meg Velence felé vettük az irányt. De először megebédeltünk a fehérvári gárdonyi gyrososnál, aztán bevásároltunk, aztán megnéztünk egy filmet , s most meg csak várunk és várunk. Én pedig irogatom ezt a teljesen értelmetlen bejegyzést, hátha gyorsabban telik az idő, s valaki megérkezik.

Kutyaságok

Bár Credo, a kutyánk pár hónapja az örök vadászmezőkre távozott, a kutya-kérdés szűnni nem akaró lelkesedéssel kerül elő újra és újra a családi beszélgetésekben.
Bálintunk, az állatok hűséges híve folyamatosan emlékeztet bennünket ígéretünkre, miszerint a nyár végén újra felmerülhet a lehetősége annak, hogy kutya kerüljön a házhoz. Addig is, marad a mások kutyája.

A lakótelepi misszió egyik leglátogatottabb rendezvénye a gyüli által szervezett kutyaszépségverseny volt. Bálintunk napokig szomorkodott, hogy sajnos épp most nincs kutyája, így ő ki kell maradjon ebből a megmérettetésből. Mígnem valaki a gyüliből felajánlotta, hogy benevezhet a kutyájukkal. No más se kellett nekünk. Napokon át másról se szólt a fáma, mint Lucáról, a labradorról.

Ezekben a napokban Velencén vendégeskedik családunk. Házigazdánk egy Maya nevű golden retvier, aki mindig tettre és játékra kész. De Bálintunk figyelmét még ő se tudta elterelni arról, hogy fogynak a napok, s egyre közelebb a lehetőség az új kutyára. A héten apával és az unokatesókkal már látogatást tettek a fehérvári kutyamenhelyen, hogy szemrevételezzék a lehetséges "családtagot". S mondanom se kell, az estéink is a kutymenhelyek fotógyűjteményeinek nézegetésével telnek. Az Aska oldalán régóta szemezget Bálint egy félszemű, rozzant ebbel, aki már lassan egy éve élvezi a menhely vendégszeretetét. "Lehet, hogy őt kellene örökbefogadnunk! Ha mi nem hozzuk el, lassan el fogják altatni. Nehogy miattunk kelljen meghalnia!"
Olyan megható a szeretete és érzékenysége. Lassan már én is izgatottan várom, milyne is lesz végül az új kutyusunk.

Közben a munkahelyemen is megjelent egy kiskutya. Kolléganőmék egy leendő vakvezető kutya gondozását vállalták fel 10 hónapra. Byron életéről webes napló is készül, hogy leendő gazdája, akinek a "szeme" lesz mielőbb megismerhesse majd. Érdekes látni, hallani, mennyi mindenre képes is egy ilyen kutya, s hogy milyen út is vezet ahhoz, hogy hűséges, engedelmes társa legyen majd valakinek.

Még mindig szerda...

Azt hiszem a hét legnagyobb élménye számomra mindenképp a szerdai házassági évfordulónk marad. Nemcsak amiatt, hogy ilyen csak egyszer történik az emberrel az életben (mármint, hogy 20. ávfordulója van), de a különleges "ünnep" miatt is.
Már-már úgy tűnt, nem sikerül Lalával kettesben töltenünk a szerdai napot. Kedd este végül átszerveztük a dolgainkat. Egy korai keléssel megoldottuk, hogy Lala reggel a fehérvári Gyiviben elintézze elintéznivalóit, s még a 9.45-ös vonantot is elértük Pest felé. (igaz, a nagy kapkodásban mindketten megvettük a jegyeket :) )
Régi álmom volt, hogy egyszer kettesben bicajozzunk Pesten, no meg kitekerjünk Szentendrére a Duna-parton. Ha nem is Pesten, de Budán végre teljesült az álom.
Amikor a Déliben leszedtük a vonatról a bicajokat és letekertünk a Döbrentei tér felé megértettem, hogy miért is olyan kitartóak a bringás fiatalok a városban. Hatalmas élmény így közlekedni a városban.
A Duna-parton az ellenszél időnként beárnyékolta az örömünket. De a változatos útvonal (Duna-part csodás panorámával, Óbuda főtere, a Filatori gát, a Római-part, az ártéri erdők keskeny ösvényei...)mindenért kárpótolt bennünket.
A 10 éves évfordulónkat egy szentendrei étteremben ünnepeltük (akkor épp Tahiban voltunk egy velencei csapattal), s lám az étterem még mindig működik a Duna-parton. Hát egy évtizeddel később most is ide ültünk be ebédelni. (s még abicókat is le tudtuk zárni a közelben) Szétnéztünk a városban, majd késő délután Csillaghegy felé vettük az irányt rokonlátogatóba.
Egy kellemes és áldásos esti kerti beszélgetést követően tíz körül nagy határozottsággal vágtunk neki a városnak. Míg rá nem eszméltünk, hogy a Hármashatárhegy valahogy nem a megfelelő oldalon néz le ránk - azaz, eltévedtünk. Így sikerült ráfejelnünk a távra vagy 8 plusz km-t. Fél 12-re értünk a Petőfi hídhoz, ahol felpakoltuk a bicajokat és elindultunk Velencére.
Aki teheti, egyszer mindenképp tekerje le ezt a nem mindennapi távot! Mi biztosan máskor is nekivágunk majd.

Húsz év- Húsz hála

Hálásak vagyunk, hogy...

1991: megismertük egymást, s szövetséget kötöttünk.
Közös életünket egy különálló otthonban kezdhettük.
1992: nem maradtunk otthon nélkül. Isten még jobbat, még kedvesebbet adott - és néhány olyan új testvért és barátot, akik máig életünk gazdagítói.
1993: ránk bízott egy különös kincset. Mi Borbálának neveztük, s féltő szeretettel figyeltük minden rezdülését. Az évi rendes költözés se maradt el: megkezdtük a SZOLGÁLATOT, amire ezeddig csak izgatottan készülhettünk.
1994: Isten nem szűkölködik a meglepetésekben. Életünk, szolgálatunk sose sejtett fordulatot vett, és sokféle áldást nyertünk: egy munkahelyet, melyen keresztül Isten aztán sokáig vislete gondunkat, első saját otthonunkat és oks-sok munkát a gyülekezetben.
1995: újabb kinccsel gyarapodtunk. Sára, a mindig vidám, mindig csupa élet, a két lábon járó szeretet érkezett meg közénk.
1996: Két pici lány, két-három gyülekezet. Egy egyetem, s egy anyós, akire mindig számíthattunk.
1997: egymásra és Isten szavára figyelni tanultunk. S hogy mennyi örömöt is ad a szolgálat. S hogy milyne változatos úton is képes az Isten gondját viselni az Övéinek.
1998: a pusztaság éveinek legkietlenebbike. De ott váltunk azokká, akikké mára lettünk. Megtanultunk harcolni erősségek ellen. Megtanultuk, hogy a Szent Lélek nélkül nem megy! Kevés a hit, a hűség, az odaszánás - ha nincs a Lélek, aki megelevenít.
1999: megtanultuk, hogy "Jó az Úr, és jókat tesz!" - és ennek semmi köze az érzéseinknek. Kezdtük kapizsgálni az Ige erejét. Aztán a pusztai vándorlás után, hirtelen ajándék érkezett: ő volt Bálint, az első fiúnk, Isten különleges kincse, kiért sok követ megmozgatott. - No meg Velencére költöztünk :)
2000: a velencei gyülekezetért. A szeretetért, egységért. Az imaéjszakákért. A dicsőítésekért. A bátorításokért. A Szent Lélek jelenlétéért.
2001: "Az Igazság szabaddá tesz" - Istennek pedig személyre szabott üzenetei és tervei vannak az övéi számára, s hogy ezeket megossza, néha kontinenseken is átutaztatja a legkülönfélébb sáfárait.
2002: Sokféle munka és szolgálat. Menny kapui és pokol lángjai. És izgatott készülődés az idegenbe.
2003: "Amit az Isten megígért, az meg is tudja tenni!" Mongólia. A fold, ahová az Isten küldött - s ahová küldött, oda utat is nyitott, ott forrásokat is fakasztott.
2004: Imameghallgatások. Csodák. Új barátok, testvérek és családtag. Megérkezett Illés, legkisebb kincsünk.
2005: "Látni a láthatatlant és megtenni a lehetetlent." - Isten otthont ajándékozott nekünk. A láthatatlanból. Mert ő szólt. - Mi pedig felépítettük, és életünk egyik emlékezetes karácsonyán beköltöztünk,
2006: hogy aztán néhány hónap múlva megint szedjük a sátorfánkat. "Mert az igaz ember hitből él" - s mi pedig (elvileg) "hitben járunk, nem látásában"
2007: Fehérvár. Új szolgálatok. Új testvérek. Új barátok. Új lehetőségek. Új otthon. Új kihívások.
2008: Székelyföld, kisifi...
2009: kettős it., ima konfi, ifipásztor, Vietnám.
2010: Mongólia és Haiti. Árvíz és vörösiszap. Sokat nélkülöztek bennünket gyerekeink.
2011: Közös túrák. Közös séták és tekerések. Közös szolgálat. LAMISZ. Családi szolgálat. Érettségi, egyetem. S már a legkisebb is megkezdi az iskolát...

Amikor az Isten ránk gondolt

Amikor az Isten ránk gondolt Lalával, azt mondta magában: "jó, jó ez, de lehetene jobb is". Hát szerzett valami különöset, s rendelt bennünket egymásnak - segítőtársul.
S amikor ránk gondolt, mindezt nem bízta a véletlenre. Jó előre elmondta, "hogy majd így,s meg így küldöm, ne lepődj meg, ha ilyen lesz..."
Amikor az Isten ránk gondolt, tudta, kik is vagyunk, hát kipótolta a másikban a hiányt.
Amikor az Isten ránk gondolt Lalával, valami megmagyarázhatatlan atyai szeretettel, már-már a szabad akaratot is áttörve, vitte véghez a mennyei tervet.
S ez a gondolat nem ért ott véget, hogy összehozta sorsainkat. Ötletéért személyes garanciát vállalt. Harmadik félként Ő is beszállt a "vállalkozásba". Odaadta Szellemét,s napról-napra, évről-évre gazdagít öröksége sokféle kincseivel.
Vele és Benne a legbiztosabb szövetségestársat kaptuk.
Ott volt velünk a "mézzel folyó földeken", de a "szenvedések útján is". Meggazdagított mindazzal, amit csak Ő tud adni - s amit csak rajta keresztül adhatunk a másiknak.
"Mindenforrásunk, minden javunk Belőle, az Úrból ered."
Minden, de minden!
Nem nagyon voltak emberi forrásaink - s ma se támaszkodhatunk biztosabb alapra, mint a Láthatatlanra, mellyel a lehetetlen is lehetségessé válik.
Ha számot vetek, megszámlálni se tudom, hányszor és hányszor mutatta meg szeretetét és hűségét.
Mindeddig megsegített bennünket az Úr!
Életünk Istene.
Az Ábrahámé, az Izsáké, a Jákóbé... A Dávidé, atyáinké, és a miénk: Laláé és Szilvié.
No meg fiainké, s a fiaink fiaié.
Nemzedékről nemzedékre.
Örökkön örökké.

Micsoda távlatok!
Mögöttünk: két évtized - Előttünk: Isten örökkévaló terve.
Jól kigondolta mindezt az Isten, amikor ránk gondolt.

"Csodálatosak a te alkotásaid!
És az én lelkem jól tudja ezt!"

Kope 2.0

Szlovéniában jártunk az elmúlt héten. A tavalyihoz hasonló lelkipásztoros házaspáros csendes héten. A különbség csak az volt, hogy most mi voltunk, akik szolgáltunk a résztvevők felé, s nem csak az élvezői voltunk a hegyen tölött különleges időnek.
Milyen volt? Áldásos. Bensőséges. Megindítő. Megrendítő. Tömény. Kimerítő. Fárasztó. Megújító.
Közben a gyerekeink: ki erre, ki arra. Sms-ben próbálkoztunk a kommunikációval, amiből vicces helyzetek is születtek - úgy mint, hogy az éjjel 3-kor érkező sms-re reagálva Lala felöltözött az éjszaka közepén, s kivonult a szállodából, hogy visszahívja az érintettet, mikor is az utolsó pillanatban kiderült, hogy a kóbor üzenetet három napja küldték, s bizonyára már rég elvesztette aktualitását. De viszont is megesett, hogy Bori lányunk több napon át 43-szor értesült ugyanarról a dologról Haitin.
Most újra itthon próbálkozunk a mindennapokba történő visszatéréssel. S várjuk haza a még távolban lévő gyermekeinket.