Beszélgetés László Viktorral és feleségével a Family legújabb számában:
"Tizenhét évesen a Balaton mellett ismertem meg Viktort. Nem éppen ő volt az anyák álma. „A lányért jöttem” – közölte esténként a szüleimmel, aztán beültetett a kocsijába. Huszonkét évesen már mind az öt kontinenst bejárta, és sikeres üzletember volt. De a kapcsolatunk inkább hullámzó, mint boldog volt, amolyan „se veled, se nélküled” állapot: hol összeköltöztünk, hol szétmentünk. Egy dologban voltam csak biztos: sose lennék a felesége, mert borzasztó bizonytalanságban érzem magam mellette.
Három év után egy szörnyű krétai nyaraláson végül megfogalmazódott bennem, hogy változásra van szükségem. Akkoriban tért meg a bátyám, aki ugyan nem tömte a fejem Istennel, csak láttam a megváltozott életét. Krétán összetörve, szörnyen elkeseredve hoztam meg a döntést: ha hazajövök, én is elmegyek a közösségbe, ahová a bátyám jár. Így is tettem. Először a zene fogott meg ott. Azt sem tudtam, hova kerültem, de vonzott az a békesség és nyugalom, amely az emberekből áradt, így hát elkezdtem oda járni. Viktort – amikor épp együtt voltunk – nagyon idegesítette ez az egész. Egy nap felhívott, hogy tegyünk pontot a kapcsolatunk végére. Ez rettentően megviselt, mert a hosszú évek alatt egyfajta függőségbe kerültem tőle. Teljesen kiborulva mentem el a bátyámhoz, akivel leültünk imádkozni. Életemben először szólítottam meg Istent a saját szavaimmal..."
folytatás a Family oldalán: itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése