Vasárnap este van és én várok. Várom, hogy Lala hazajöjjön Fehérvárról. Várom, hogy valamelyik lányom feljöjjön a skypra vagy a fiam visszajöjjön a papától, akivel épp meccset néz a szomszédban.
Vasárnap este van és én várom a keddet, amikor találkozhatom a lányommal - meg a másik keddet, amikor a másikkal. Furcsa, de kedden se leszünk többen. Bori jön, Bálint pedig megy - egy baráti családhoz.
De ez a nyár erről (is) szól.
Várom a reggelt is, amikor mennem kell a nagyvárosba dolgoskodni.
De minden várakozás között azért most a legjobban mégis Lalát várom.
Három napig ifi táborban volt (Felsőtárkány?, az biztos, hogy ott is megy a kéktúra :)). Az este érkezett, reggel meg alig virradt, már ment is Fehérvárra készülni a délelőttre.
Mi a fiúkkal később mentünk. Elaludtunk. Siettünk. Aztán meg nem találtuk a forgalmit. Végül a pályán időben beértünk. Csodáltam, hogy még kevesen vannak - kiderült, hogy nem kilencre, fél tízre kellett jönnünk. Hát nem késtünk el.
Gyüli után Lala maradt, mert jó pár beszélgetést megbeszélt a délutánra. Mi meg Velence felé vettük az irányt. De először megebédeltünk a fehérvári gárdonyi gyrososnál, aztán bevásároltunk, aztán megnéztünk egy filmet , s most meg csak várunk és várunk. Én pedig irogatom ezt a teljesen értelmetlen bejegyzést, hátha gyorsabban telik az idő, s valaki megérkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése