Szlovéniában jártunk az elmúlt héten. A tavalyihoz hasonló lelkipásztoros házaspáros csendes héten. A különbség csak az volt, hogy most mi voltunk, akik szolgáltunk a résztvevők felé, s nem csak az élvezői voltunk a hegyen tölött különleges időnek.
Milyen volt? Áldásos. Bensőséges. Megindítő. Megrendítő. Tömény. Kimerítő. Fárasztó. Megújító.
Közben a gyerekeink: ki erre, ki arra. Sms-ben próbálkoztunk a kommunikációval, amiből vicces helyzetek is születtek - úgy mint, hogy az éjjel 3-kor érkező sms-re reagálva Lala felöltözött az éjszaka közepén, s kivonult a szállodából, hogy visszahívja az érintettet, mikor is az utolsó pillanatban kiderült, hogy a kóbor üzenetet három napja küldték, s bizonyára már rég elvesztette aktualitását. De viszont is megesett, hogy Bori lányunk több napon át 43-szor értesült ugyanarról a dologról Haitin.
Most újra itthon próbálkozunk a mindennapokba történő visszatéréssel. S várjuk haza a még távolban lévő gyermekeinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése