Amikor az Isten ránk gondolt

Amikor az Isten ránk gondolt Lalával, azt mondta magában: "jó, jó ez, de lehetene jobb is". Hát szerzett valami különöset, s rendelt bennünket egymásnak - segítőtársul.
S amikor ránk gondolt, mindezt nem bízta a véletlenre. Jó előre elmondta, "hogy majd így,s meg így küldöm, ne lepődj meg, ha ilyen lesz..."
Amikor az Isten ránk gondolt, tudta, kik is vagyunk, hát kipótolta a másikban a hiányt.
Amikor az Isten ránk gondolt Lalával, valami megmagyarázhatatlan atyai szeretettel, már-már a szabad akaratot is áttörve, vitte véghez a mennyei tervet.
S ez a gondolat nem ért ott véget, hogy összehozta sorsainkat. Ötletéért személyes garanciát vállalt. Harmadik félként Ő is beszállt a "vállalkozásba". Odaadta Szellemét,s napról-napra, évről-évre gazdagít öröksége sokféle kincseivel.
Vele és Benne a legbiztosabb szövetségestársat kaptuk.
Ott volt velünk a "mézzel folyó földeken", de a "szenvedések útján is". Meggazdagított mindazzal, amit csak Ő tud adni - s amit csak rajta keresztül adhatunk a másiknak.
"Mindenforrásunk, minden javunk Belőle, az Úrból ered."
Minden, de minden!
Nem nagyon voltak emberi forrásaink - s ma se támaszkodhatunk biztosabb alapra, mint a Láthatatlanra, mellyel a lehetetlen is lehetségessé válik.
Ha számot vetek, megszámlálni se tudom, hányszor és hányszor mutatta meg szeretetét és hűségét.
Mindeddig megsegített bennünket az Úr!
Életünk Istene.
Az Ábrahámé, az Izsáké, a Jákóbé... A Dávidé, atyáinké, és a miénk: Laláé és Szilvié.
No meg fiainké, s a fiaink fiaié.
Nemzedékről nemzedékre.
Örökkön örökké.

Micsoda távlatok!
Mögöttünk: két évtized - Előttünk: Isten örökkévaló terve.
Jól kigondolta mindezt az Isten, amikor ránk gondolt.

"Csodálatosak a te alkotásaid!
És az én lelkem jól tudja ezt!"