Hálás vagyok...

394. Hogy megadatott ez a nem mindennapi élmény, végigjárni az El Caminót. 395. Hálás vagy,hogy a gyerekeink elengedtek 396. ... Hogy Ildi elvállalta a gyerekeket, ez hihetetlen nagy segítség. 397. Hálás vagyok mindenkiért, aki a hétvégeken különleges élményekkel gazdagítja gyermekeinket. 398. Hálás vagyok Boriért, sáráért, bálintért és Illésért. Mekkora áldás, hogy a szüleik lehetünk! Nagyon, nagyon szeretjük őket! 399. Hálás vagyok Laláért, akire mindig, mindenben számíthatok. Aki a legjobb társ egy Caminóhoz. :) 400. Hálás vagyok, hogy együtt élhetjük át ezt a nem minden napi élményt. 401. Hálás vagyok, hogy van két lábam. 402. ... Az egészségemért. 403. ... Az imameghallgatásokért. 404. ...azért az emberért, aki feltalálta a túrabotoT. 405. Hálás vagyok Zozyért, aki kölcsön adta az i.pad-jét , így alkalmanként tudunk beszélni a gyerekekkel 406. ... a cafe con leccE-ért 407. ... S hogy elhoztam az útra a meleg sapkámat. 408. Még akkor is, ha Burgoszban elhagYtam, mert addig is hatalmas áldás volt. 409. ... Hogy meggyógyult Lala térde. 410. ... Hogy Isten úgy teremtette meg az emberi szervezetet, hogy kellő pihenéssel képes megújulni, meggyógyítani önmagát. 411. ...hogy sokkal inkább lélek vagyok, s szellem, mint test, s ezt most ebben az extrém helyzetben, amikor nagyon is rá vagyok utalva a testére is még sokkal jobban érzem, mint valaha az életben...

18.nap: Bercianos - Mansilla de laS Mulas

Egy klassz vasárnap. Egészséges gyomorral,térdekkeL , sarkakkal. Nagyszaerű nap volt! Amikor Lala térdéről érdeklődtem, akkor jutott eszébe, hogy reggel elfelejtette félteni a fáslit. És minden probléma nélkül megvolt a mai 26 km. Az idő is szép volt. Nem esett. Dél körül sok nap után először megláttuk az árnyékunkaT. Le is fényképeztük. Olyan jól haladtunk, hogy az útikönyves szintidőt is túlszárnyaltuk. S mivel sütött a nap, nem volt kedvünk holmi bárok hoz.. Végre egy padon ebédeltünk, és az otthoni dolgokról beszélgettünk. A mai nap egyetlen célja az volt, hogy sikerüljön kétágyas szobát szereznünk. Ez is összejött. Szép az élet! ( még akkor is, ha már megint esik kint az eső) :)

17.nap : Terradilos de los Templairos - Bercianos dEL Reál Camino

Reggel furcsa gyomorfájásra ébredtünk Reginával. El is köszöntek tőlünk, mert ők csak Leonig jönnek,idén, s Micchael mondta, hogy Regina betegen tuti nem jön végig a mai távon. Címet cseréltünk, s megígérték, hogy augusztusban ha a Balatonnál nyaralnak, találkozunk Magyarországon. Elindultunk. Nem esett, a táj is szép lett volna, csak... Azonban kb. 4 km múlva az első falucska szélén egy rendszer idegen alberg virított. Betértünk. Német tulajdonosai polcán ott virított a Jagermeister, ami nagyon sokat segített szenvedő gyomrom nak. Plusz a német srác még azt is elmondta, hogy egyébként Carionban rossz a csapvíz, ezért szoktak megbetegdni a zarándokok. Ez az információ is sokat jelentett, mert legalább felhagytunk a vízivással. Utána figyelmeztettünk is erre egy-két ismerőst, akikről kiderült hogy szintén ismerős nekik a probléma. A német albergben egyébként össze futottunk a magyar sráccal, Gáborral is. Az útikönyv tegnapra egyébként csak egy 13 km-és távot írt, de mi megtoldottuk még plusz 10-el, hogy ma ne kelljen 30 feletti menni. Az eredeti cél egy Sahagún nevű vQros volt, amiből az eső miatt szinte semmit nem láttunk. De ahogy láttam, különösebben egyik zarándok se mutatott érdeklődést m kávézóba és a kisbolton, valamint a gyógyszertár ön túl más nevezetességekre. Lala megkérdezte, hogy maradjunk-e, de bíztam benne, hogy valahogy elcsoszogok a következő helyre. Így nekivágtunk. Mivel az egy totál elzárt falu vagy 40-50 szálláshellyel, s elég sokan nekivágtak a távnak, mondtam Lalának, hogy talán hasznos lenne, ha nem vánszorogna velem, mert betegen már tuti képtelen lennék még 8-10 km-t megtenni a következő szállásig. Így szétváltunk. Sahagún szélén rátaláltunk a már-már zombi kinézetü Giovannira, így Lala vele vágtázott Bercianosba. Nekem két "csodát" tartogatott még a délután. Az egyik, hogy egy falra fel volt írva az az Ige, hogy "Az én Atyám házában sok lakóhely van..." . Ott, abban a helyzetben nagyon sokat jelentett ez az igazság. Itt a földön előfordulhat velünk, hogy rohanni kell, hogy legyen aznap szálásunk, hogy bizonytalanok a dolgok körülöttünk, de mennyire nagyszerű és hatalmas áldás, hogy soha nem kell bizonytalankodnunk, szoronganunk a mennyei, az örökkévaló hajlék miatt. Ott mindenkinek van hely! Amikor megérkezünk, az átya, mint a legjobb hospitaler, az ajtóban vár ránk. Leveszi a hátizsákunkat, s maga kísér a pihenőhelyre. Ez azért hatalmas dolog! Ebben a bizonyosságban élni nagy áldás. Csak sírtam és sírtam és hálát adtam ezért. A másik tegnapi csodám, hogy úgy 6-8 km magányos botorkálás után gyomrom bán egy kisebb háborúval, egész nap semmi kaja... Egyszer csak elfogott az elesettség érzése. Gondolom, de jó is lenne most egy bátorító szó vagy SMS valahonnan. De rögtön el is vetettem a gondolatot, hisz nem szoktam SMS- t kapni. De azért bekapcsoltam a lemerülőfélben lévő telefont, mert megbeszéltük Lalával, hogy legyek elérhető. És kaptam az anyutól egy SMS-t. Épp akkor küldte, amikor szükségem volt rá. Lala közben becsekkolt a világvége albergben, ahol én kb. 3-kor az ágyba zuhantam, s fel se keltem ma reggelig. Aludtam és aludtam, és pihentem és ma reggelre új emberként ébredtem.

16.nap : Carrion - Terra...

Epp a kozepen vagyunk. Mogottunk 15 nap, es elottunk is annyi (pontosabban mogottunk mar 16). Ma atleptuk a 400. km-t is. Hihetetlen. Megtettunk mar negyszaz kilometert. Mekkora kegyelem.

Minden nap mas es mas. A mai is.
Ott hagytam abba, hogy az apacak ahitatot tartanak, s nekem rohannom kell. Megerte. Nagyon kedves, megtert noverek voltak. Az ahitat egyszeru volt. Egy enek ( illetve zene, nem is enek), nehany gondolat, aztan megint egy zeneszam , kozben mindenki kapott egy igeverset ( Jakab baratjatol :) ), a vegen pedig korbealltunk es kezenfogva, mindenki az anyanyelven elmondta a Miatyankot. Kozben egy perui nover megosztott nehany gondolatot, s nagyon jol evangelizaltak, mert azt mondtak, " itt vagytok a Jakab utjan, tudjatok Jakabnak volt egy baratja, aki azt mondta - ez a barat volt Jezus :) Nagyszeru volt veluk imadkozni, beszelgetni. Mindenki elmondta a resztvevok kozul, hogy honnan jott, s miert van a Caminon. Megdobbento volt hallani, hogy meg egy egyhazi szallason a nem kotelezeo alkalmon is alig van, akinek lenne valami koze is az Elo Istenhez. Ez eleg lesujto. Volt aki azt mondta, hogy azert jarja vegig a Caminot, hogy erezze a foldet. Hat baratom.... Na mindegy. A noverek nagyszeru eszkozei Istennek ebben az eldugott kis spanyol varoskaban. Az Agoston rendhez tartoznak es fo hivatasuk az imadsag mellett az evangelizalas, mert Agoston is nagy kereso volt :) Van naluk egy magyar lany is, Erika, csak vele sajnos nem tudtunk talalkozni, de a ket perui es a spanyol nover is nagyon kedvesek voltak. Reggel egy egyhazi dalra ebredtunk, majd kulonbozo dicsoito dalok szoltak, meg Delirous is :) Ez nagyon jo erzes volt.

A mai tav eleje mar kevesbe volt jo erzes. Itt van ugye a meseta, a vegelathatalan nagy spanyol fennsik, s ma reggel egy hatalmas tavot kellett megtennunk a semmiben. Nem kaveztunk, mondvan, majd az elso faluban. Igen am, de nem volt falu. Se falu, se varos, se wc, se semmi. Illetve a semmi az ott volt, a nagy semmi. Probaltatok mar ot oran keresztul gyalogolni a pusztaban? No ha eddig nem, akkor ne is probaljatok ki. Bizton allithatom, semmi erdekes nincs benne. Az utikonyvek szerint ugy masfel ora elteltevel kellett legyen egy kavezo. No azt varta midenki. De nem volt! Vegul volt egy eso elleni feltetos menedek, s oda huzodtunk be (mert mondanom se kell, termeszetesen ma is esett egesz nap ). Ott eszegettuk amink volt, s viccelodtunk "how a nice restaurant! no so expensive". Megerkeztek az amerikaiak is, ok is azzal " de jo, vegre itt van az amerikai kavezo". Szoval elvoltunk. Votl ket amerikai no, akik ESERNYOVEL jottek! Azt hittem rosszul latok, de nem esernyovel az El Caminon. Az egyik mar fel is szerelte az esernyojet a hatizsakjara. Egyebkent meg sokfelek a caminozok. Tegnap talalkoztunk egy kutyaval is ( Timi!) a kutyanak sajat hatizsakja volt, es persze sajat caminos fesukagyloja is. De o meg mindig jobban jart, mint az a 8 honapos kisbaba, akit az anyukaja cipel magaval az uton. No de terjunk vissza a mai napra. Az utikonyv azt irta, hogy a hosszu semmi utani elso telepulesen az elso amit majd meglatunk a temeto templomanak tornya lesz. Jo messzirol lattunk valami toronyflet. Na tudjatok, az a legjobb, amikor elkezdesz talalgatni: az lenne ott az a temeto? Igen. Neeem. Talan megis. Ne eljuk bele magunkat. Kozelebb erve Lala mar allitotta, hogy az bizony a temeto. De volt a torony elott egy hatalmas fedett szin-szeru. Mondom: ez nem lehet a temeto, minek lenne elotte egy szin. Mire Lala: ott all a gyaszolo tomeg a nyari hosegben, hogy ne kapjon napszurast. ... Remelem erzitek, milyen az, amikor ot oraja azt varod, hogy vegre meglasd amit latni szeretnel, s mar egy komplett torteneted is van az egeszrol, hogy hogy es hova temet a falusi pap.
Az volt a temeto. De a barjuk azert jobb volt. Kave, suti minden amit akartal. Szinte szarnyra kaptunk onnan, mar csak azert is, mert mar csak ket es fel ora volt a napi tavbol.
Kozben azt is hallottuk, hogy valahol a kozelunkban van egy magyar ferfi a caminon,. Gabor. Ez is olyan cuki a Camionoban, ahogy a hirek terjednek, tisztara mint a regi idokban lehetett. A barokban, szallasokon mindeki tud valamit, amit elmond valakinek, aki ha azt gondolja, hogy neked kozod lehet ahhoz a dologhoz, akkor keres nelkul a tudtodra adja. Igy mediak nelkul is megtudod, mi a tortenes a caminon elotted vagy mogotted. Edes vilag.

Egy cuki kis fogadoban szaltunk meg a francia hazasparral, Mischaellel es Reginaval. Ot agyas szobat kaptunk negyen. Mar azt gondoltuk, nem is jon majd otodik, mikor a nagy labmasszazsok kozepette berobbant kozenk egy furi urge. Nemet volt. Nem is beszelt mas nyelven. A lenyeget elmondta, ma is megtette a negyven kilometert. Mert emberunk ( Stuttgartbol) minden nap negyven kilometert tesz meg. Ez neki a tizedik nap . ( S mi meg buszkek voltunk, hogy sokakhoz kepest mar ket nappal elorebb jarunk :) ). Szoval emberunk aztan eloadta, hogy szereti Sarkozyt ( akit a franciak mar nem annyira szeretnek ) es Merkelt, meg hogy a testvere a francia idegen legioban nyomja. s o is katona volt a nemet seregben harom evvel ezelottig. Michael mondta is, hogy jo lesz ha ejjel vogyazunk, mert ez a nagy harcos majd elokapja a keset, aztan nekunk annyi :) Mindenesetre vele vacsoraztunk. Egy arva mukkot nem beszel tenyleg. Kerdeztem, meddig megy holnap. "Negyven kilometer" . Vilagos.
Mi beerjuk 26-al is. Ha kapunk hozza holnapra is erot, kegyelmet...

15.nap: Az elozo helyrol a mostanira :)

Reggel. A reggel valami csodas napfennyel kecsegtetett bennunket. Francia baratainkkal vagtunk neki a mai etapnak. Mischel rogbijatloks volt valaha, felesege Regina ma is sportol, teniszezik, uszik ilyenek. Ok reszletekben teszik meg a caminot. ( Egyre tobb olyannal tallakozunk, aki reszletekben csinalja, s mar alig van mellettunk olyan, akivel egyutt kezdtuk, s meg itt vannak.) Szoval reggel egy csodaszep csatorna partjan setalgattunk masfel orat, s az ido csak ugy repult. Olyan volt, mint a francia csatornak ( a filmekben :) ). Az elso varosban kaveztunk, reggeliztunk, s meg egy falunyit mentunk Reginaeekkal. Aztan mi lemaradtunk, mert kezdett fajni a labam. Ha eleget pihentetem, akar 20 km-t is lemegyek vele fajdalom nelkul. Sajnos ma mar kicsit hamarabb kezdett fajni. De a mai terep egyszeru volt 26,5 km a mesetan. Mindenfele emelkedo es lejto nelkul. S eleg sok faluval fuszerezve, ahol vigan elnek a bartulajdonosok, mert a sok zarandok (foleg ilyen hidegben) minden lehetseges helyre beter egy kavera. Delutan kettore ertunk a mai varosunkba Carion de la valami a neve. Viszont nem nagyon sikerult szallast talalni. Fel ora utan talatunk ra, az Apacaknal lakunk. S most kezdodik az ahitat, ugyhogy be is fejezem, mert ilyenen meg nem voltam, s ez nagyon erdekel. Balint, emlekszel az indianokra Mongoliaban? Hat olyanoknal lakunk ma. Az ejszaka kicsit hideg lesz, mert a szallon nincsen futes. De sokan vagyunk, majdcsak beleheljuk. Ma mindketten felso agyat kaptunk Lalaval, s eleg labilisak szegenyek, igy ketszer is meggondoljuk, hogy lemasszunk-e. Mennem kell...most mar tenyleg.
Aldas, bekesseg!

Utreia!

13.-14. Folytatás

Rájôttem, hogy a problémák a bejegyzések körül mindig abból adódtak, ha megpróbáltam változtatni rajtuk, így most inkább nem változtatnék, csak írok egy újat. Azt hiszem Cirgogejzírnél tartottam. Szóval az egy rém furi hely. S ahhoz képest, hogy itt a mesetán elvileg a legnagyobb város elég kihalt is. Sétálsz az utcán, s észreveszem, hogy a falak mögött nincsenek is házak. Csak a tűz falak állnak redőnyöstől, mindenestől. Mögötte semmi. Aztán beérkezett két nap után végre egy postára, eés nem a szieszta időben, hanem nyitvatartás alatt. De a posta zárva. A szomszédok azt mondják: "biztos elment vidékre!". Nem volt normális bolt se. Viszont találkoztunk egy nagyon édes tobakos ( dohány boltos ) bácsikával. Olyan volt, mint a Geri sakozikból az öregember. Nála volt bélyeg, de még magnézium is, amire főleg szükségünk volt már. Valamimboltszerüben vettünk egy hatalmas tábla csokit. A felét azonnal megettük, szerencsére, mert irtóztató emelkedö jött egy órán át valami kellemetlen oldalszélben. Ezt követően a hegyről le egy 18 százalékos lejtő. De személy szerint én azokat nagyon szeretem, s már a Lala térde is jobban bírja sokkal! Úgy másfél óra múlva jött az Itt ér a vég nevű falu (Itero de la Vega ) , s valóban majdnem ott ért véget a mai távunk, mert hatalmas vihar kerekedett. Onnan még két óra volt Boadillo. Azt hittem, hogy a hatalmas szél viharban és esőben háromnál is több lesz, de nem, mert ilyenkor annak ellenére, hogy szó szerint alig állsz a lábadon, s minden harmadik lépésed azirányba tett erőfeszítés, hogy újra visszakerült az útra, szóval minden mellett úgy dolgozik az adrenalin, hogy sose látott teljesítményre vagy képes. Most is két óra alatt megtettük a kétórás távot. Útközben Lala hátrakiabálta, hogy úgy vagyunk, mint a Csokoládé című filmben, hogy ha fúj a szél, nekünk menni kell... Csak a Lala pelerinje nem volt piros, meg a hamvak hiányoztak, És persze Johnny Deep ( a cigányai megvoltak az előző falu bárjában :) ) Hát esőben, szélben, küzdelmek között, de csak megtaláltuk ma is az albergünket. Volt finom vacsora, s a négy francia szobatársunk már aludni is tért. Az udvaron még hangos egy német társaság, de lassan kilenc óra, így mindenki megkeresi szépen a mai fekvőhelyét, mert holnap is nap lesz, s holnap is vár ránk az út. Buen Camino!

13-14.nap : Burgos - Hontanas - Boadilla dél Camino

Két nap alatt több, mint 60 km van mögöttünk. Tegnap reggel Burgosból kifelé soha véget nem érni látszott a "civilizáció". Vagy 3 szeles órába telt, hogy elhagyjuk az agglomerációt. Közben átmentünk a vasút felett, egy autópálya felett, s egy másik alatt. Nincs is annál lelkesítőbb egy zarándoknak, mint az autópályát kerülgetni. Két falu, s megérkeztünk a mesetára. Azt mondják, a meset a vas-akaratot kíván, mert az egyhangúsága sokat kivesz az emberböl. Mi egyelőre csak élvezzük, hogy végre a nagy semmi közepén lehetünk. Nevettünk is, mert az útikönyv azt írja róla, hogy " utunk egy közép-európait is ámulatba ejtő üres tájon vezet át". Azaz elvileg felgyalogolhatnánk Kondorosról Budapestre, meg vissza . Ki tudja, egyszer majd még lehet, hogy megteszünk, ha belejövünk. Szóval a mesetával semmi gond, csak a szél menne kicsit nyugdíjba. Tegnap azért délután volt pár napos óránk. Kiültünk pihenni dél felé egy padra, meg du. 3 táján, amikor már alig vitt a lábam, lefeküdtünk egy part oldalra. Aztán tovább, tovább. Sehol se látszott az aznapi cél, Hontanas. Elég elkeserítö érzés volt egy idő után, mert már tudjuk, hogy ha meglátjuk a célálomást, akkor is még minimum fél-egy óra, mire ott is vagyunk. S már négy óra is elmúlt. Aztán egyszer csak az úton, a lábunk előtt feltűnt egy templom torony teteje. Kiderült, hogy Hontanas valami mélyedésben rejtőzik. Le kellett ereszkedni egy szakadékba, s ott térült el a 68 lakosú kis falucska. Beleolvadva a környező szikla falba, hisz annakmanyagából épültek a házak, a tetőket. Hontanas egy darab csoda, valami a múltböl, a régi Caminón idejéből. Barabás szerint olyan, mint egy vadnyugati film díszlet. Arra vársz, hogy a következő pillanatban kiugrik eléd a seriff. Öttől nyolcig elvégeztük a napi rutinná, pihentünk és élveztük a napsütést az Albert teraszán. Nyolckor már lefeküdtünk, mert ránk fért a pihenés az aznapi 32 km után. Ma reggel nekem a szokásosnál nehezebben telt az első két óra. Nagy reményeket fűztem egy nekem már csak örökre Cirkogjzírnek nevezett városhoz, hogy majd ott lesz posta, gyógyszertár netán szupermerkadó. Háát. Folyt.köv. Most kezdődik a vacsora.

Nehany foto

12. nap : Ages - Burgos

Az este egy svajci hazasparral vacsoraztunk. Ok voltak az uton az elso velunk azonos koru hazaspar. Svajcbol, Genevabol jottek GYALOG! Februar kozepen indultak, es negy honapra hagytak hatra mindent. Elkepeszto. Nagyon jot beszelgettunk, nevetgeltunk veluk is. Egeszen mas dimenziokat eltek meg mondjuk februarban az Alpokban.
A szallo ajtajaban osszefutottunk Gio-val, akinek az volt az elso mondata: "nagyon jol dontottetek, hogy nem maradtatok fenn a kolostornal, rettenetes volt. hideg, unalmas, kaja se volt... az eddigi legrosszebb hely" . Eleg gyors iramban haladtunk. Az elso falu az a spanyol hely, ahol europaban a legregebbi "osember" csontokat talaltak. Mi csak atrohantunk. Majd felrohantunk egy hegyre. Eleg nehez, koves talaj volt es hideeeeg. Mar megint volt vagy 3-4 fok, s a fennsikon ilyenkor eleg durvan fuj a szel. De onnan mar latni lehetett Burgost. Igaz vissza volt meg vagy 18 km.
Nehany kisebb faluban "setaltunk". Utolertuk Petert, a burmai-irt is, igy egy fel orat nevetgelve lassuztunk vele, majd haladtunk a magunk utemeben. Amikor egyedul haladtam, valahogy eszembe jutott, hogy van par zene a telefonomon, igy fel oran keresztul hallgattam Kirk Franklin "Imagine me"-t. Nagyszeru vlt. Erdekes modon az uton az van velem, hogy kepes vagyok mondjuk ket oran keresztul enekelni a "Hosanna"-t, es csak sirni, sirni, sirni:
"Teremts bennem uj szivet, hogy lassam amit Te, nyisd meg szemeimet,
Hadd szeressek ugy mint Te, szerettel,
Had fajjon, mai Neked faj, hogy elvegezzem azt, amiert elhivtal,

Hogy keszenalljak majd Elotted."
Itt maskent vagyok Istennel. Csak vagyok. Vele, a Vagyokkal. Nincsenek hosszas, bonyolult imak, csak valami megerint, s az forog-forog bennem, orakon at, hegyre fel, hegyrol le.
Szoval az egyik falu utan el kellett donteni, hogy a lehetseges opciok kozul hogy is kozelitsuk meg Burgos belvarosat. A barban meg mindenki allitotta, hogy nem a hosszadalmas elovarosi utat, hanem a kicsit hosszabb , de a termeszetben halado utat fogja valasztani. De mire kiertunk a "pusztaba" akkora volt a szel, hogy azt vettuk eszre, vegul mindenki jott utanunk az elovarosok kinosan hosszu soran keresztul - ott ugyanis kevesbe voltunk kiteve az elemeknek. Eleg unalmas volt. Voltak, akik buszra szalltak. De nem mi. Lala azt mondta, hogy mi csak akkor, ha indokolt lesz :)
Kesobb mar eleg rendesen fajt a sarkam, de akkor meg mar kozelebb voltunk, igy gyenge ervnek bizonyult a sarokfajas. Viszont gyogyitasul bevitt Lala ebedelni egy pizzeriaba ( amikor mar csak 2 km-re voltunk a szallastol es a belvarostol). Nagggyon fini volt. Ebedelni nem igen szoktunk - marmint meleg kajat.

Burgos csodaszep. Meg a hidegben, faradtan es egy fiestan is. Sajnos a fieszta miatt ugyanis minden zarva volt, nem tudtunk kajakat venni holnapra, pedig holnaptol irany a meseta ( egy irto hosszu magasfold, amolyan magyar "puszta" ). Viszont van egy uj alberg a katedralis hata mogott kozvetlenul es kettonknek csak 5 euro volt , es negyszemelyes provat kis fakkokbol all, minden ilyenhez sajat mosdoval, hihhhetetlen.
Pihentunk masfel orat. Le se tudtam volna maszni az emeletesagyrol, annnyira fajt a sarkam. De a katedralis kozelsege csak nem hagyott nyugodni, igy negy korul kimentunka  varosba.

Burgos Spanyolorszag gotikus fovarosa. A katedralist az 1200-as evekben kezdtek el epiteni. 21 kulonbozo kapolna van benne. Az egyik got, a masik barokk, a harmadik arany lepcso reneszansz. Itt kellene muveszettortenetet tanitani. Csak megmutatna az ember, aztan a szamonkeres ugy lenne, hogy mutass nekem egy barokk oltart, vagy egy reneszansz festmenyt. Talan emlekezetesebb lenne.  Mindig lenyugoz, ha olyan koveken lepkedhetek, amiken 800 eve jar az emberiseg. Nme tudom felfogni, hogy is lehet, hogy a falon levo bordo karpitot 1492-ben keszitettek. Abban az evben, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikat! Ez kaprazatos Spanyolorszagban, hogy a legkisebb faluban is ralelsz egy roman templomra vagy egy romai kori hidra, utra, hogy ott vannak a gyokereik. Ket napja, amikor beleptunk Kasztiliaba, hirtelen magam elott lattam a kedvenc torifaktos fuzetemet a gimibol, hogyan is rajzolta fel nekunk Komaromi tanar ur a spanyol tron csaladfajat. Aragoniai Ferdinand es Kasztiliai Izabella hazassaga hogyan szilarditotta meg veglegesen ezt a birodalmat. Most meg itt jarok a muzeumban, s tiz centire tolem az aranykehely, melybol egykor Kasztiliai Izabella ivott. A labam alatt meg El Cid sirja. El Cid es Jimena. No az o tortenetukbol csak arra emlekszem, hogy rem unalmas volt a drama. Az elso spanyol drama. Szoval itt vagyunk most Burgosban. Mostmar az albergben. Igyekszunk minel tobb idot pihenessel tolteni, mert egyik oldalrol megerosodott az emebr fizikuma, s mar megallas nelkul kepes felmenni egy hegyre. Masreszt viszont velhetoen az ember labai nem arra teremtettek, hogy 31 nap alatt 800 km-t tegyenek meg, igy minden pihenessel toltott perc fontos, hogy regeneralodjon az ember szervezete. Egy kiados pihenes nagyon sokat szamit. Lassan en is elteszem magam hat holnapra.

Szolgálati közlemény

Felcimkézés során egy csomó korábbi bejegyzést sikerült elveszítenem, ha van valakinek ötlete, hogyan tudnám visszahozni, hálás lennék, ha megírná :(

10.nap

Santo Domingo de la Calzada egyébként a Camino szempontjából egy érdekes hely. A nevét Santo Domingoról, az útépítőről kapta, aki a XI. Században rengeteget dolgozott azon, hogy utakat, hidakat építsen a Camino útvonalán. Ezen a helyen élt. A városhoz kötődik még egy legenda, mely szerint egy családegyütt ment Santiagóba a Caminón, s itt a fogDós lányának megtetszett a fiúk. A fiú azonban jámbor lévén viszautasította a leány közeledését. Ezen a lány felháborodott,s azzal vádolta meg a fiút, hogy ő erőszakoskodott vele. A bírók elítélték, s akasztófára küldték. A szülők a fiú nélkül folytatták útjukat Santiagóba. Visszafelé a fiút még mindig az akasztófán találták,de megmagyarázhatatlan módon élve. Elrohantak a bíró hoz a hírrel, akimépp vacsorázott. Amikor elmondták, hogy a fiúkat életben találták, a bíró azt válaszolta "annyira van életben, mint a kakas a tányéron" - mire felrepült a tányérról a kakas. Azóta a templomban egy ketrecben fehér kakasokat tartanak, amiket 21 naponta cserélnek. A selejtet az alberg udvarán tartják, így kakasszóra ébredtünk. :) Egy kellemes emelkedő után érkeztünk Granonba. Itt volt az aznapi elsö pihenő. Már kijöttünk a faluból, amikor az ismerösök visszaküld-tek a pékségbe, ahol meleg sütiket vettünk. Jézus pékség volt a neve :) A terep nagyon klassz volt. Gabonaföldek között hullámzott az út fel-le. Nem esett, a nap is sütött. Egyedülimnehézség a folyamatos szembeszél volt csak. Szétváltunk Lalával, mindenki ment a maga tempójában. (Nem kell mondanom, komment elöl :) ) Santo Domingo szülőfalujában gondoltam egyet, s letelepedtem a főtéren egy padon. A cselekvvés kényszere és a lélek szabadsága közül végre ez utóbbi győzött. Hisz az elmúlt napokban mindig rohanni kellett az eső, a szél, a vihar elől. Most is fenyegetett egy jókora esőfelhő, de úgy voltam vele, hogy ez a félóra megér annyit, hogy az utam egy részét majd esőben tegyem meg. Az eső egyébként csak Belorado előtt ért utól. Elkezdtem rohanni, majd rájöttem, mineeeek? Inkább magamraszedtem az eső cuccot, s kényelmesen elballagtam az alberg be, amit Lala SMS-Ben leírt. A szokásos teendók után kimásztunk a helyi boltba kajáért másnapra és vártuk a vacsorát. Egy osztrák házaspárral vacsiztunk, akik filmet készítenek az útjukról. Az osztrák Szent Jakab Társaság számára. Lala este sokat beszélgetett azzal a két srAccal, akiket még a francia kis vonaton ismertünk meg Bayonneban. Az egyik srác francia, Toulouse-i a másik (totAl dr.House kinézettel) kanadai - ő egyébként Jerry névre hallgat. Sajnos Jerry is lesérült, s ma nem tudta folytatni. Az éjszaka elég difficult volt, mert egy spanyol csapattal kerültünk egy hálóba. Elég fúrni fiatalok két öreg bácsival, s egyáltalán nincsenek tekintettel senkire. Kiabálnak, nevetgélnek -még éjszaka is. Csapkodják az ajtót, s folyamatosan telefonáljanak -persze maximális hangerön. Ez furi a Caminón, mert itt mindenki tekintettel van a másikra, s evidens, hogy az albergben mindenki pihenni, elcsendesedni akar. Ma aztán megtudtuk, hogy valami hosszúhétvege van itt a spanyoloknál, s hogy az utóbbi időben egyre több szegényebb spanyol csinálja azt, hogy egy hétvégére elmegy a caminora, mert ott olcsó a szállás.... Hát, jó lenne, ha csak hétvégére maradnának. Olyan rám szúrt csaptak az éjjel is, hogy az egyik német bacsika álmában azt kiabálta kétségbeesetten: "Hilfe, hil-feee!" Ezen meg még jobban röhög tek persze. Hát így telt az éjszakánk.

11. nap : Belorado - Ages

Reggel Giovannival, a római sráccal indultunk. Őt úgy ismertük meg, hogy magyarul kérdezte : "hogy vagy?" Két évet élt Pesten. Az MTA- n dolgozott a Sztaki szerkesztésében. Vele beszélgetve csak úgy repült az idő. Se perc alatt megtettünk 6.6 km-t. Sokfelé járt, élt, nagyon értelmes srác. Szerette Magyarországot, de azért nem telepedett le nálunk, mert túl pesszimisták az emberek, s túl sok a panasz. Persze valamelyest érthető, hisz a fiatalok helyzete elég kilátástalan... Viszont jó volt hallgatni, hogy a magyarok milyen műveltek, olvasottak, pl. A spanyolok hoz, olaszokhoz képest sokkal színvonalasabb az oktatás. (spanyoloknál is élt pár évet ) Jó volt hallani, hogy majd mindenhol a világban találkozott már magyar professzor okkal az egyetemeken. "szlovák, román, cseh vagy lengyel professzort nem emlékszem, hogy láttam volna." Kár, hogy egy doktori végzettséggel is 400 euróért tanít nálunk egy középiskolai tanár. Mi lenne, ha nem kellene ezeknek az embereknek külföldi egyetemeken dolgozni ahhoz, hogy élvezhessék is munkájuk, tudásuk gyümölcsét? Mivel elég férfias tempóban haladtunk, inkább lemaradtam, ami duplán jó volt. Nekem: mert mehettem, ahogy jól esett. S nekik : mert Gio kifaggathatta Lalát Istenről, a megtérésről, a baptistákról, a katolikusokról. Villafrancában találkoztunk. Szokásos kávé után nekivágtunk egy nehezebb terepnek. Az Oca hegyre (Liba-hegy) kellett felmásznunk 1165 méter magasra. Egész könnyen és gyorsan ment. Sokat erősödtünk / te -m ! az elmúlt időszakban, s mivel a szél se fújt, könnyű volt. A tetején volt egy polgárháborús emlékmű "Nem a haláluk volt értelmetlen, hanem a kivégzésük." - felirattal. Innen egy 11 km-és szakasz volt még hátra San Jüan de Ortegáig, az útikönyv szerinti napi célunkig (24,7 km). Az út végre a civilizációtól távol egy vadregényes fenyvesi Ben haladt, többnyire egyenletesen. Össze futottunk Angelikával a német Barátunkkal, s Lala elviharzott vele. Ami tök jól alakult, mert kb. Két napja kivallotta, hogy a szülei baptisták, de többet nem akart beszélni a témáról. Lala nem erőltette. Erre most elkezdte faggatni Lalát, hogy is lett lelkész, mennyire vagyunk törvénykezők stb... S elmesélte, hogy egy válás és egy sikertelen kapcsolat, s az édesanyja halála után keresi most az útját.... Lala közben San Jüan de Ortegában, a kolostor oldalában már be is jelentkezett az albergben. Én meg fél kettőkor azzal érkeztem, hogy ugye továbbmegyünk? Csodálkozott, hogy mennék még. De a franciáktól hallottam, hogy ez itt fenn egy hideg szállás és a gyerekekkel se skypoltunk már egy hete. Így mindenképp szerettem volna egy kicsit civilizáltabb helyet. S Ages csak 3,5 km-re volt, lejtős terepen! Lala vissza mondta a szállást, s csak azután mondta el, hogy egy 8 ágyas szobában volt ma helyünk épp a legjobb barátainkkal egy szobában. Amikor indultunk, épp megérkezett Péter, a burmai is, akit már napok óta nem láttunk. Akkor sajnáltam igazán, hogy miért nem nyugodtan bele Lala választásába. De nem sokáig tartott a sajnálat, mert 45 perc múlva Ages szélén egy panzióban bukkantunk, ahol az előző alberghez képest 35 euróval többért kétágyas, saját fürdőszobás szobányi van. Fehér ágynemű el és törölközővel! El se hiszem, mennyire fantasztikus érzés két hét után egy tiszta, privát szobában. És ma vasárnap van! És a szobában van wi-fi, ezért irkálok most az átlagosnál többet. És este tudunk majd skypolni is a gyerekekkel, ha Isten is úgy akarja... Szóval ez egy remek nap volt. Remek nap, hogy élvezzük a teremtett világ szépségeit, s hogy átéljük Isten kényelmes szeretetét és gondviselését. 

10.nap : Santo Domingo de la Calzada - Belorado

Santo Domingo de la Calzada egyébként a Camino szempontjából egy érdekes hely. A nevét Santo Domingoról, az útépítőről kapta, aki a XI. Században rengeteget dolgozott azon, hogy utakat, hidakat építsen a Camino útvonalán. Ezen a helyen élt. A városhoz kötődik még egy legenda, mely szerint egy család együtt ment Santiagóba a Caminón, s itt a fogadós lányának megtetszett a fiúk. A fiú azonban jámbor lévén visszautasította a leány közeledését. Ezen a lány felháborodott,s azzal vádolta meg a fiút, hogy ő erőszakoskodott vele. A bírók elítélték, s akasztófára küldték. A szülők a fiú nélkül folytatták útjukat Santiagóba. Visszafelé a fiút még mindig az akasztófán találták,de megmagyarázhatatlan módon élve. Elrohantak a bíróhoz a hírrel, aki épp vacsorázott. Amikor elmondták, hogy a fiúkat életben találták, a bíró azt válaszolta "annyira van életben, mint a kakas a tányéron" - mire felrepült a tányérról a kakas. Azóta a templomban egy ketrecben fehér kakasokat tartanak, amiket 21 naponta cserélnek. A selejtet az alberg udvarán tartják, így kakasszóra ébredtünk. :) Egy kellemes emelkedő után érkeztünk Granonba. Itt volt az aznapi első pihenő. Már kijöttünk a faluból, amikor az ismerősök visszaküldtek a pékségbe, ahol meleg sütiket vettünk. Jézus pékség volt a neve :) A terep nagyon klassz volt. Gabonaföldek között hullámzott az út fel-le. Nem esett, a nap is sütött. Egyedüli nehézség a folyamatos szembeszél volt csak. Szétváltunk Lalával, mindenki ment a maga tempójában. (Nem kell mondanom, komment elöl :) ) Santo Domingo szülőfalujában gondoltam egyet, s letelepedtem a főtéren egy padon. A cselekvés kényszere és a lélek szabadsága közül végre ez utóbbi győzött. Hisz az elmúlt napokban mindig rohanni kellett az eső, a szél, a vihar elől. Most is fenyegetett egy jókora esőfelhő, de úgy voltam vele, hogy ez a félóra megér annyit, hogy az utam egy részét majd esőben tegyem meg. Az eső egyébként csak Belorado előtt ért utol. Elkezdtem rohanni, majd rájöttem, mineeeek? Inkább magamra szedtem az eső cuccot, s kényelmesen elballagtam az alberg be, amit Lala SMS-Ben leírt. A szokásos teendők után kimásztunk a helyi boltba kajáért másnapra és vártuk a vacsorát. Egy osztrák házaspárral vacsiztunk, akik filmet készítenek az útjukról. Az osztrák Szent Jakab Társaság számára. Lala este sokat beszélgetett azzal a két sráccal, akiket még a francia kis vonaton ismertünk meg Bayonneban. Az egyik srác francia, Toulouse-i a másik (totál dr. House kinézettel) kanadai - ő egyébként Jerry névre hallgat. Sajnos Jerry is lesérült, s ma nem tudta folytatni. Az éjszaka elég difficult volt, mert egy spanyol csapattal kerültünk egy hálóba. Elég fúrni fiatalok két öreg bácsival, s egyáltalán nincsenek tekintettel senkire. Kiabálnak, nevetgélnek még éjszaka is. Csapkodják az ajtót, s folyamatosan telefonáljanak persze maximális hangerőn. Ez furi a Caminón, mert itt mindenki tekintettel van a másikra, s evidens, hogy az albergben mindenki pihenni, elcsendesedni akar. Ma aztán megtudtuk, hogy valami hosszú hétvége van itt a spanyoloknál, s hogy az utóbbi időben egyre több szegényebb spanyol csinálja azt, hogy egy hétvégére elmegy a caminora, mert ott olcsó a szállás.... Hát, jó lenne, ha csak hétvégére maradnának. Olyan rám szúrt csaptak az éjjel is, hogy az egyik német bácsika álmában azt kiabálta kétségbeesetten: "Hilfe, hil-feee!" Ezen meg még jobban röhögtek persze. Hát így telt az éjszakánk. 

9.nap : Najera - Santo Domingo de la Calcada

Aludtunk vagy tíz órát, s a reggeli indulást se kapkodtuk el. Az albergben megreggeliztünk, s kb. 8 korul hagytuk el a szállást. Najera egy erős emelkedővel búcsúzott. Errefele vörösagyagos a talaj. A kopár sziklak között mar-mar Mexicoban érzi magát az ember. Az emelkedőt szőlőültetvények követték. Azok között általában dimbes-dombos a táj, jól lehet haladni. Ma az eső se esett, s valamivel melegebb is volt, mint korábban, így igazan élvezni lehetett a reggeli sétát. :) Majd kicsit lejjebb ereszkedtünk, ahol viszontláttuk a tegnapi eső, vihar következményét: sár, sár, sár mindenütt. Az ember dagasztotta, ahogy bírta, de elég hamar azon vettem magam észre, hogy mar remegnek a labaim. Epp akkor erkeztunk egy nagy epitkezeshez. Eloszor nem is lelkesitett a helyzet, hogy 3 percenkent felre kell maszni, mert jon egy hatalmas foldszallito auto. Aztan az tortent, hogy az egyik kocsi elakadt, s ket perc mulva ott termett egy nagy Caterpillar, ami szo szerint utat gyalult elenk. Nemcsak a sarat, de meg a koveket is, mindent tukorsimara egyengetett egyetlen erintesevel. Utkeszito. Ez jutott ott eszembe. Meg az is, hogy milyen kedves dolog ez Istentol, hogy odajon egy gep es mi vagyunk szo szerint az elso emberek, akik vegigmehetunk az uj uton :)
Az utas reszt kovetoen egy sik terepen haladtunk, majd beertunk Afrozaba, s megejtettuk a napi elso kavet. Onnan emelkedok jottek, es hatalmas szel. Idonkent alig birtam allni a labamon, mert szembol fujt. ( Lala azt mondta, hogy hos vagyok, hogy csak ugy feljottem azon a terepen. Csodalkoztam, hogy ezt mondja, mert azt hittem, hogy ez mar a vegelgyengules, hogy alig birok felmaszni egy emelkedon. Aztan kiderult, hogy idezem Lalat : "ez egy sunyi lapos emlkedo volt", s o is alig tudott allvamaradnia  szelben. A tetejen ( egy golfpalya szelen) volt egy piheno, ott megettuk joghurtjainkat es indultunk tovabb. Ket hasonlo nevu falu ele ertunk, csak az egyik neve ...ela , a masike, pedig ...ena -ra vegzodott. Itt ket opciot kinalt a Camino. Mi az ...ela-sat valasztottuk, de a ....ena-beli kereskedok (feltehetoen ok) minden sarga nyilat lefestettek, hogy lehetetlen legyen a masik falu fele menni, mindenkepp be kelljen menned az o falujukba.
No, mivel mi nem ismerunk lehetetlent, hat elhataroztuk, hogy akarhogy is lesz, mi odatalaunk az utra. A szurke lefesteseket figyeltuk, s azok alapjan haladtunk, es igen! Sikerult igy is. Az egeszben az volt a legklasszabb, hogy senki nem jott arrafele, teljesen egyedul haladt az ember. A falu utan volt egy hosszabb szakasz, annak a vegen ert ossze ujra a Camino. Ennek a szakasznak az elejen szetvaltunk Lalaval, s megbeszeltuk, hogy innen mindenki a maga tempojaban halad. Talalkozunk a varosban, az Albergben.
Igy tenyleg teljesen egyedul setalgattam a mezok kozott egy dimbes-dombos tajon. Ez volt az eddig harmadik legjobb elmenyem a caminon atekintetben, hogy kozel erzem magam Istenhez.
A kozos utra visszaterve megint jottek a pelegrinak, de nem volt egy ismeros se, igy egyedul  haladtam. Egy eleg meredek emelkedo utan feltunt vegre a templomtorony, a varos. Az a legjobb erzes! Foleg, ha latod, hogy kozel is van. Szepen komotosan boklasztam fel-le, fel-le a napsutesben, mignem egyszercsak elkezdett cseperegni, igy ujra belehuztam. A varos szelen volt egy krumplitarolo, errol tobbek blogjan olvastam, hogy ott szedtek krumplit az aznapi vacsorahoz, igy erdekes volt latni azt a helyet. Kb. 100 meterre a szallotol Lala elemjott. Mar bejelentkezett, s gondolta, meglep. Atvette a hatizsakot,.elkepeszto volt a kulonbseg zsak nelkul menni. Nme csodalom, hogy sokan szallittatjak a zsakjaikat - bar en a magam reszerol ilyet csak veszhelyzetben tennek, mert a camino a terhekkel a megprobaltatasokkal egyutt az igazi. Olyan viccesek azok a ferfiak, akik egy szal esernyovel a kezukben, frissen mosott markas ruhakban setalgatnak a zarandokok kozott.

A szallas egesz jo. Ez is donativos, de egy vadonas uj epulet. Raadasul a mellettunk levo agyra kerult Erika, a del-afrikai no, akivel az elso nap nehezsegeiben osztoztunk meg a Pireneusokban, meg Angela egy nemet no, aki akkir jott oda Longrono elott, amikor total be volt gyulladva a labam. Odajott es azt mondta, csereljem le a bakancsot a szandalra.Akkor az rengeteget jelentett. Most is jokat beszelgettunk. Mondtam, hogy kicsit szomoru vagyok, mert a 9. nap utan mar latszik, hogy cserelodik a tarsasag, magunk mogott hagyunk olzanokat, akik fontosak. Mire oo: "A mikor szukseged van valamire/ valakire, epp a szukseges emberrel fogsz talalkozni. Errol szol a Camino. Ha az uton vagy, a tobbit az Ut eled hozza. Nem kell aggodj semmin. Nem kell szervezned, keresned...." Es igaza van. Valoban, amikor nagyon szuksegem volt nevetesre, mindig oszefutottunk Peterrel vagy Idaval. Amikor egy oleles kellett, akkor Erika vart az ajtoban... A Caminon olyan egyszeru, mert megtortennek veled a dolgok. Megtalalnak az emberek, s ratalasz azokra, akikre neked van szukseged.
Jo lenne igy elni a mindennapokban is. Kevesbe tervezetten, szervezetten, tomenyen. Hagyni idot arra is, hogy megtortenjenek dolgok, amikre nem is szamitunk, amiket nem mi terveztunk, szerveztunk ossze.
A tegnapi szallason ram talalt egy nagyon klassz caminos konyv magyar peldanya. Ott fekudt az asztal kozepen. Valaki hatrahagyta, mert nehez volt neki a fenymasolt peldany. Beleolvastam. A mi nemet utikonyvunkhoz kepest, ez sokkal -sokkal tobb es melyebb. Nem utikonyv, inkabb egy camino-kalauz. Pl. egy kozepkori Caminos utikalauzbol is vannak benne reszeletek. (Olvastam errol meg otthon, csak most nem kaphato - gondolom, azert is hozott emberunk fenymasolt peldanyt) Akartam azt a konyvet. (barmi hatrahagyott dolog ingyen elviheto az albergekbol) Lala azt mondta, hogy ok. egy-ket napig magunkkal visszuk, aztan majd meglatjuk. Ahogy olvasgatom, ugy sejtem, inkabb mas dolgokat fogok kitenni helyette, egy darabig elviszem meg magammal.

Bori ma 19 eves. Kb. negyedora mulva. Furcsa, hogy nem lehetek ott vele. Hianyzik. Hianyoznak. Nagyszeru gyerekek. Nagy ajandek toluk, hogy elengedtek bennunket erre az utra. Bizom benne, hogy isten az O szuksegeiket is betolti... 

8.nap : Logrono - Najera

Az eddigi legborzasztobb szallas.
Az eddigi leghosszebb tav.
Az eddigi legviszontagsagosabb ut.
Az eddigi legkorabbi megerkezes, bepakolas.

Hat hogy van ez? Egy biztos, Isten itt van, megujit, megerosit, es soha nem latott erovel ovez fel. Nagyszeru vele jarni Az Utat.

Az ejszaka eleg borzaszto volt. Tomegszallas. Minden negyzetmeteren alszik valaki. Vagy aludni szeretne. Mert ahogy az ejjel tapasztaltam, a tobbseg csak szenved, forgolodik. Nekem 3-kor sikerult elaludnom (9-es lefekves mellett), addig gyakorlatilag egy ember kivetelevel mindenki volt kinn a mosdoban.
Keves alvas utan korai keles, s 6.45-kor mar el is indultunk. Jo volt az ures varoson keresztuljonni. Nem igen kellett kerulgetni az embereket. Sajnos Navarrat mar elhagytuk, s ebben a tartomanyban joval rosszabban van jelelve az ut. Igy Sherlock Holmes modjara keresgettuk a kifele vezeto utat. Egy ora alatt el is ertunk egy varosszeli csodaszep parkot (egyik resze olyan volt, mint a Sosto). tovabbi egy oran at azt kerulgettuk.
Lala terde csak nem javult, igy megalltunk gyogyszerezni.
Dimbes-dombos resz kovetkezett eleg nagy szelben. Azt hittem, az a resz lesz az aznapi legnehezebb szakasz...
Sajnos sok helyen az autopalya mellett, ami eleg kiabrandito. eljossz a Caminora, hogy elfelejtsd a civilizaciot, erre orakon at kerulgetheted a sztradat :(

Az elso falu talan Navarrate nevre hallgatott, ahova az utunk vitt. Ez volt a legszebb szakasz. Kisutott a nap, kellemes volt minden. A foteren egy napsutotte bar teraszan megittuk a napi elso kavenkat ( valahogy korabbban ma nem volt az utunkban kavezo) es megettuk a tegnap beszerzett joghurt adagokat. Pulcsikat leveve indultunk neki  akovetkezo tavnak. Meg ki se ertunk a falucskabol, mar utolert egy viharos szel , esovel. Pulcsi, sapka vissza. Voros talaju szoloskertek kozott hullamzott az ut, gyorsan haladtak a pelegrinak. Egeszen addig, amig egy ujabb viharos szel el nem kezdte verni az arcunkba az esot. Epp volt egy kis menedekhely, ahol ettunk valamit ( a valami szinte minden esetben bagett es gouda sajt, ez mindkettonknek bejon). Esodzseki, pelerin fel, irany tovabb a dombok kozott. A szel egyre durvult, s az eso se kimelt. Nme volt rajtam esonadrag. Borig aztam, mire felertunk a hegytetore, ahonnan latszott mar mai celunk, Najera.
Na ezek erdekes pillanatok, mert azt hiszed, a cel mar csak egy karnyujtasnyira, de a tapasztalt vandor ( s az utikonyv) mar tudja, hogy alkalmasint meg siman 2,5 ora, mire te odaersz. ez ma se volt maskepp. gondoltam, at kellene szerelkeznem valahol, felvenni az esonadragot... de csak rohantunk, rohantunk a csodaszep szoloskertek kozott, a fekete viharfelhok alatt. A vihar ugy megemelte az ember adrenalin-szintjet, hogy soha nem latott gyorsasaggal csapkodtuk a turabotokat. Sajnos meg ez is keves volt. A bakancsom is total atazott, s mintha csak a labamra kotoztek volna a labaztato lavort, ugy caflattam a pelerinjeben elottem lavirozo Lala utan. Volt egy mendekhely, ugy egy oranyira  avarostol.Nem altunk meg.

A varos persze ipari teleppel kezdodott. Olyan kiabrandito, amikor mar annyira szeretnel egy igazi utcat, hazakat, netan egy bart ( a bar esetunkben olyan magyar viszonylatban bufe-szeru hely, ahol nappal kave, kaja , kenyer -este meg gondolom alkohol is van). No de csak leertunk egyszer, sot kettore le is ertunk az ovarosi reszbe, ahol is az alberg zarva volt. Szakado esoben, viharban a zarandokok ott allnak az ajto elott, s nincs bebocsatas. Hat eljottunk a donativosra (ami adomanyba kerul csak), es vegre ujra nagyon nagyon kedves hospitalerek vartak rank. Az ajtoban fogadtak, mindent megmutattak, kisergettek korbe a hazban. Jo, hogy ma ide hozott az utunk! 

7. nap: A halalos folyotol Longronoig

Szel, es megtobb szel. Viszont turheto terep volt. Raadasul ez egy pihenos nap volt, azaz csak 21 km.
Eleinte azert eleg durvas volt a terep. Mar kezdem ertei, mit is jelentenek az utikonyvben a mutatok. Ha viszonylag egyenes egy terep , s megis van mondjuk 350 m emelkedo s ugyanennyi lejto, no akkor menned kell fel-le-fel-le . A mai tavnak csak az eleje volt ilyen. 3 ora utan egy Viana nevu varoskaban megpihentunk. Gyogyszertar, bar, mindne ami kellett... Majd folytattuk tovabb Longrono fele. Olajfak, szoloskertek kozott vitt az ut fele. A mai nap aldasa, hogy az ember tobbet tudott imadkozni, gondolkodni. Korabban voltak napok, amikor csak elni tudott. Orult, hogy mozognak a labai. Nagyon elemi szinten telnek itt idonkent a napok. Az ember halas egy korty vizert, egy  szieszta idejen is nyitva tarto uzletert, ahol vehet egy bagettet, egy kaveert, s a nap vegen egy agyert. Aztan szep lassan hozzaszoknak a tagjai a terheleshez, s kezd tobbet is latni, mint a laba elott a foldet. Talan eljott ez az ido. Azert irom hogy talan,m mert sose tudni mit hoz a holnap.

Ja, a mai nap edes meglepetese, hogy Viana kulteruleten elhaladtunk egy iskola mellett, ahol a tujak mogul meglestuk a focizo kb. elsosoket. Annyira edesek voltak ! Amit hallottunk "Messi, Espana..." Mintha csak az Illeseket lestuk volna meg a Szigeti udvaran. Jo volt latni ezeket a ksisracokat. A foci mindenkit osszekot.
Az utolso 4 km egy ipari negyed mellett hozott el ( ja es volt egy krematorium is - ami azert kicsit morbid, foleg, hogy majd minden nap elhaladunk valaki olyan sirja mellett, aki meghalt a caminon- volt mar japan, belga, nemet... ez is megesik, s tegnap este a vacsinal hallottuk, hogy aznap, amikor a saros terepen felmasztunk a badog emlekmuhoz ( Lala foto korabban ) aznap utanunk egy no leesett, bordatoressel vittek korhazba ;(  - eleg nehez a terep es az idojaras is most, sokan felkeszuletlenek - most futottunk ossze Barbaraval - az amcsi idos holgyek egyike - a baratnoje is fel kellett, hogy agyja, mert negyszer is elesett, s tobb zuzodasa is keletkezett, ma repult vissza az Allamokba... szoval szomoru dolgok is vannak neha )
No de terjunk vissz Logronoba. Egy utan erkeztunk a kozossegi tomegszalloba. Ahol ket spanyol Sancho Panza okvetetlenkedett. Mindenkinek a kertben kellett varnia, s egyszerre csak 5 embert engedtek be adminisztralni. Ezek meg az utleveleinket is elkertek! Aztan kaptunk ket agyat jo messzire egymastol. Keresunkre azt mondtak, csereljuk el. De aki mellem jott, nem akart cserelni. Igy le kellett jojjek intezkedni. Vegul kinyitottak a papak nekunk egy ures szobat, s azt mondtak, valasszak amit akarok :) Igy lett egymas folott agyunk - s kesobb meg a burmai baratunk is megerkezett, aki mellenek kerult :)
No most lassan mennem kell, mert be kell szerezzunk ezt-azt vacsira es a tusfurdonket is elhagztuk a halalos folyorol elnevezett helyen.
Egyebkent a tervezett infrastrukturalis bovitest nem hajtottuk vegre ( azaz nem vettunk sajat sarkefet) , mert aznap sokaig nevetgeltunk az etteremben, most meg ugy tunik, veget ert a varacskosdiszno korszak :)

 

6.nap: Estella- Torres del Rio

Ez egy igen-igen hosszu nap volt. 30 km. Azert ezt meg szokni kell.
Estella utan nem sokkal kovetkezett egy Irache... nevu kolostor, melynek oldalban egy borkut uzemel. Ilyennel se surun talalkozik az ember. A bor mellett a hely aldasa, hogy egy webkamerat is uzemeltet, s mivel a kolleganoimmel mar hetekkel ezelott megbeszeltuk, hogy onnan majd integetunk nekik, igy suru sms-valtasok kozepette hazaintegettunk.

A terep viszonzlag konnyebb volt. Kb. 2,5 ora mulva ertunk Villamayor de Majo.. nevu telepulesre. Ott egy kb. ezer eves kis templombol jott ki epp egy ismeros olasz hazaspar, s nagyban integettek, hogy menjunk be mi is. Bementunk. Ez volt az elso spanyol templom, amit belulrol is megneztunk. Egy roman kori kis templom, a vegeben egyetlen loresszeru ablakkal. Teljesen ures volt, az ember olyan bekeben erezte magat, olyan volt, mintha Isten teljesen kozelrol magahoz olelt volna, kizarva a teljes kulvilagot. Mivel csak ketten voltunk, elkezdtem enekelni, azt hiszem a "mert o a Kiraly, a megdicsoult Ur,a kiraly..." -t. Egyszerre cska bejott ket ir ferfi, s kertek, hogy ne hagyjam abba. Kesobb is amikor talalkoztunk, mindig elmondtak, milyen jo volt hallgatni az eneket a templomban. Ugyhogy nem bantam meg, hogy bementunk.
A templom utan a barba is bementunk, majd nekivagtunk a 12 km-es tavnak, ahol semmi civilizacio nem volt. ( ez volt az elso ilyen etap) Nagyon szep videken, konnyu terepen vitt az ut, csak ugy 22 km korul mar elfaradtunk. Lalanak a terde, nekem pedig a labfejeim fajtak ( be vannak gyulladva, valami allergia lehet a bakancsra - mar negy napja tart, de mostmar eleg borzi , igy ma vettunk ra kremet, meg egy csomo Calcium Sandozt).

Delutan fel 3-ra ertunk Los Arcosba. A mi bandank nagy resze csak eddig jott. De nem mi! Egy kavezas utan nekivagtunk a kovetkezo tavnak Torres del Rio-ig. Az 7,5 km - elvileg. De faradtan irtooooo hosszuuuu volt. Egy szoloskert kozepen mondtam Lalanak, hogy itt most alljunk meg pihenni, kulonben sehova tovabb. A pihenes jot tett, s utana gyors robotba kapcsoltam, Lala csak nezett, mondtam hogy ne is szoljon hozzam, mert meg kiesnek a robotbol ( rajottem, hogy egyebkent robotban csak kb. a masodik holtpont es ugy 20 km utan kepes menni az ember). Torres del Rio elott volt meg egy ksi falu, amihez fel kellett maszni. De onnan mar csak lefele 20 perc volt az aznapi cel. Az alberg egyebkent az eddigi legjobb volt, es a vacsora is a kozeli etteremben.
Vacsi elott egy ora hidegrazas volt a program, de a finom vacsi a sok-sok nevetes es a vorosbor segitett. Most egy ujabb tarsasaggal voltunk, itt egy del-afrikai no meg egy brazill csajszi voltak a mokamesterek. Ezek a kozos vacsorak  sokat visszaadnak az embernek.
Koran fekudtunk, cska harman voltunk a haloteremben. Nagyon jot pihentunk.
Tegnap nem esett! Volt viszont hideg es szel, delutanra pedig nemi napfeny. Meg a napszemuveg is elokerult. Eloszor... 

5.nap : Puenta la Reina - Estella

Kicsit kesobb indultunk, s a varosban rogton betertunk egy kavezoba reggelizni. Par perc mulva bejott utanunk a sved hazaspar, hogy elkoszonjenek, mert ma indulnak haza (akik evrol-evre reszletekben jarjak a Caminot). Ez a Camino kulonleges kincse: a par napja meg ismeretlen emberek olyan kozel kerulnak egymashoz, hogy elsirod magad a gondolattol, hogy oket valoszinu mar soha tobbet nem lathatod. Egyebkent szinte mindenki nagyon kedves, nyitott, baratsagos es feltetel nelkuli szeretettel es elfogadassal van a masik ember fele. Ez szinte hihetetlen, mert ilyet a gyulekezetek kozul is csak kevesben tapasztal meg az ember. Ballagsz az uton, valaki melled er, beszedbe elegyedtek, sokminden elojon... par nap mulva ha latod valahol, ugy olelitek at egymast, ahogy nalunk a csaladban se szokas. Sokat tanulok ebbol.

Szoval a bucsu utan kijottunk a varosbol, atjottunk a kiralyno ezer eves hidjan es nekivagtunk a mai 23 km-nek. 

A mai nap erdekessege, hogy az autopalyat kerulgette a camino. sokszor mellette, alatta vagy felette haladtunk.

Lala terde nem sokat valtozott. Flector tapaszt hasznal, es a Banditol kapott "bandidzsokat" :) A terdfajasnak koszonhetoen ma nem volt nehez egyutt haladnunk.

Az este egyutt aludtunk ket new yorki nenivel (Barbara es baratnoje) kb. 70-75 evesek lehetnek. Egyutt is vacsiztunk, s sokat beszelgettunk Istenrol, a gyulekezetekrol...Ma is sokszor elozgettuk egymast, s bandukoltunk egyutt. Nagyon kedvesek.

Reggel a Jakab 5-ot olvastam, hogy Illes csak ember volt, de amikor kerte 3 evig nem esett az eso... no en egyelore csak a mai napot kertem. Es megkaptam! Nagyszeru volt szkafanderek nelkul gyalogolni.

Igaz az eso helyett cserebe szelet kaptunk, s az eddigi leghidegebbet (egyszer megint volt hoszitalas  napkozben, de csak szitalas). Mondtam is Lalanak, hogy a felhoknek el kell valahogy mennieuk, ahhoz meg szel kell. Ez nagy felfedezes :)

A mai terep csodaszep volt. Olajfak, szoloskertek, repcefoldek. Dimbek-dombok mindenfele. Ma sok olyan perc volt, amikor az ember csak amult es bamult, s befele fordulni is konnyebb volt kicsit igy eso nelkul.

Pihentunk egy Lorca nevu faluban. Nme tudom, van-e koze Garcia Lorcahoz. Arrol nem irt az utikonyv.

Es egy Villafranca akarmi falucskaban is betertunk kavezni, pizzazni a szieszta elott meg egy kavezoba. Itt osszefutottunk a ket koreai lannyal, akikkel egyutt aludtunk, indultunk SJPDP-bol. Volt nagy orom, az elado csak nezett, hogy mi van...

Jol tettuk, hogy bementunk, mert az Estella elotti szakasz se volt valami konnyu. foleg a Lala labanak. Amint beertunk, betertunk az elso albergbe, amit eleg becsapos volt, mert kikerdeztuk az ismerosoket, hogy milyen, s itt maradtunk, lepapiroztunk ... aztan minket mar nem a foepuletbe, hanem egy raktarbol atalakitott (szerintem nyari) terembe vitt a no. Egyetlen gazpalackos  melegito van a kb. negyven agyas hodalyban, s tekintettel hogy mar most is csak kb. 5 fok van, azt hiszem ejszakara most minden letezo cuccot magunkra aggatunk majd. A hely elonye, hogy itt van a burmai es Kurt, akivel mar ketszer aludtunk negyagyas szobaban - csak az a kar, hogy mi nem az o termukben vagyunk.

Most Lala a szaritogepbe probalja meg benavigalni a cuccokat. Tobb mint egy oraja vartunk ra, de jott a koreai csalad, s Lala elore engedte oket, igy varunk meg egy orat, mielott felmegyunk a varosba.

A kemeink jelentese szerint a varos verinajsz. 

A mai nap nagy terve meg, hogy ha tudunk, valahol veszunk egy sarkefet. sose gondoltam volna, hogy valaha egy sarkefere vagyom majd. Hat eljott az ideje! Negy napja baratkozunk a gondolattal ( a sulya miatt is, mert a caminon igen csak meggondolod, miket viszel magaddal - majd minden albergben van egy hely, ahova kipakolhatod a felesleges cuccaidat, illetve onnan vihetsz is, amit akarsz - no nem nagyon fogynak a cuccok, mindenki szabadulna amitol tud- csak az ilyen hideg idoben fogynak a salak, kesztyuk...)

No rohanok, mert a burmai es egy amerikai ismerosunk elindultak vacsorazni, s hivtak, hogy menjunk veluk...

Buenos Noches!

Aldas, bekesseg!

Arról. Hogy hogyan haladunk

általában ennek legjobb módja, hogy egyik lábunkat a másik elé helyezzük szépen. Ám amikor ezt napi 6-8 órán keresztül teszi az ember, sokféle módozata kialakul a járásnak. -Ott van mindjárt a "Deltázás". Kortársaim, s az idősebb generáció bizonyára emlékszik még a tv-Ben lévő tudomyányos magazin elején lévő kockákra, melyeken egy sarkimkutatócsoport hóviban, az elemek éllen von szólna magát. Na az ehhez hasonló állapotot hívjuk mi deltázásnak. Teljes felszereléssel, kapucnikal a fejeken, kesztyüvel a kézen, botjainkra támasztva próbáljuk előrébb von szólni magunkat, miközben megküzdünk az arcunkba csapó elemekkel. hála Istennek ebből eddig csak nagyon kevés jutott. -A deltázásnál egy fokkal jobb a "szkafander" , amikor teljes esöcuccban lavírozni az esoőben. -Ennek iszapos terepen való változata a "varacskos disznó" , amikor a süppedő talajba mártott botokra támaszkodva próbálod meg kiemelni a mázsássá dagadt bakancsaid, miközben többet csúszós vissza az emelkedön, mint haladsz elöre. - lassúzás: tipikus hegymenet Az ember annyira lelassul, hogy már-már helyben járni látszik (Svéd szobatársunk mesélte, hogy álmában minden lassított felvételként történt vele, miközben a környezetében minden más normális volt. Talán mert neki is kijutott napközben a lassúzásból.) - Robot : ez az egyik kedvencem Az úgy van, hogy egy bizonyos beazonosíthatatlan ponton egyszer csak kikapcsol az aagyad, s arra eszmélsz, hogy maguktól haladnak a lábad. Ez nem túlzás most! Lala mindig mesélte, hogy a hosszú futás ok közben is eljön egy pont, amikor már automatikusan, szinte élvezettel haladsz. Sose gondoltam, hogy valaha én is átélem majd. Ha a robot-mód rádtalál, meg ne állj, bárki is csábítana pihenésre. - Ereszkedés Azt gondolná az ember, hogy ez egyszerű, de biz a meredeken szlalomozással kell lassítani a lendületet, vagy a kőbe mereszteni a lábujjaid, hogy megóvása magad a gurulástól. - S a legjobb az " enjoy the caminó" amikor se hó, se szél, se sár, se eső, csak te és a teremtett világ végtelen és felfoghatatlan szépsége. Szemed a horizonton, a lelked kitágult, mert hálát adsz, hogy élsz, hogy lélegzel, hogy látod ezt a kémet és zöldet, s hallod a madarak dícseretét. S persze ezeken felül van úgy, hogy a talpadra vagy éppen a sarkaidra érkezel. A jobb vagy a bal lábad át terheled. Rugózol vagy hosszan lendíted magad elé a lábad. A botokkal hátulról tolódik magad felfelé az emelkedőn vagy épp azokkal húzod fel magad a hegyre. S végül, de nem utolsó sorban ha már semmi se működik, marad a "Santiago lépés" Ezt a fejedben léped meg először. Ilyenkor ara gondolsz, hogy még ezzel az egyetlen erőtlen lépéssel is egy lépéssel közelebb kerülsz majd Santiagóhoz, hát felemeled a lábad... Buen Caminó!

4. Nap: Pamplona - Puenta la Reina

Hétkor indultunk. Útikönyv szerint 16,5 km lét volna a napi adag, de Pamplona miatt le voltunk maradva vagy 4 km-t. Pamplona még kihalt volt, csak a köztisztaságiak próbálták eltüntetni a szombat esti fieszta nyomait az utcákról. Átvágtunk a hatalmas parkok között, majd aláereszkedtünk az egyetemi negyedbe. Cizur Menort szinte észrevételek hagytuk el. Mezők jöttek, s a távolban szélkerekek, a kedvenceim. Sok sok szélkerék. Elállt az eső. Balról a dombtetön megjelent egy hatalmas szivárvány. Jobbról meg fekete felhök. (csak a fekete hollök nem tollászkodtak bennük) Elöttünk az egyre távolabb hegyek a szélkerekek kel, amott a felhö, de ha oldalra méztél ott volt a hatalmas szivárvány. Isten szerezetének jele, külön kegyelem vásárnapra. A hegy alatt Dragomán fogadott. Hatalmas sártengeren kellett felkászálódnunk. Mondanom se kell, mint a varacskosdisznók dagasztottuk a sarat. Lalának ma fájt a térde, szegények úgy kellett végignyomnia a 23-24 km-t. A hegy tetején van egy bádogkaraván. Egyedi caminóból emlékhely. Háta szitáló esöben, szélben nem túl sokat idöztünk. Örültem, hogy jön a lejtoö. Lala a térdével persze kevésbé. Sunyi kis lejtö volt. Rém meredek, és tele kövekkel a Így vártuk, hogy vége legyen. Megebédeltünk. S a völgyben csodás taájakon hullámzott tűnik föl-le, föl-le.egyszer csak ránk tört a kimerültség és elkezdtünk ortózatosan nevetgélni, mindenfélén viccelödni. A fiúk ős így vanak a kéktúrák végén. Ez újabb eröt adott. A tervezett célhoz egy órányi rá már csak vánszorogtunk - közben azon elmé Kezdtem, hogy a bán sor és vánszorogtunk szavak vajon etimológiailag rokonok - mert hogy a vAndorokdd tuti tudnak vánszorogni. Jött egy viharfelhő, s ez elképesztő tartalékokat szabadított fel, kapkod tuk fel a lábai lat a hegyre. Nem ám a vihartól félrtünk! Csak öltözni ne kelljen megint... Obamosban zárva volt az Alberg. Szieszta, csak 4-kor nyitott volna. Útikönyv szerint a következö hely csak félóra, így továbbmentünk. Az elsoö helyen kaptunk Áhyat, pedig i kapcsolódik a santiagoinuthoz egy másik szakasz is. Pihenünk.

Szolgálati közlemény

Most olvastam át az előző két bejegyzést. Mindenkivel tudhatom, hogy én nem elfelejteni magyar nyelv, csak I.pap/pod/akármi kelniönálló életére,s írni amit ő akar.... Kedves Olvasó! Légy szíves, Te találni ki, mit én eredetileg akarni írni. Én: köszönni....

3,nap: Pamplona!

Hemingway városába, s talán mostmár az enyém is. Nem tudom mi lejtett itt a sanfermin idején, de így is, még ebben a hideg, esős tavaszra is fAntasztikus. A legklasszabbak mégse a több száz éves helyek voltak, hanem... A legtóbben azért járják a caminóból, mert keresnek valamit, Valakit. Azt mondják, ez az út tele van csodákkal. Tegnap este a burmai elmesélte a maga csodáját. Ma velem is megesett a magmé. Elmentünk egy baptista gyülekezetbe. A neten találtam rajuk, s ma este 6- tól épp volt egy alkalmuk. Nagyszerü minkája van az Istennek közöttük. Drogosok, szenvedély betegek felé szolgálnak. s az istentisztelettel párhuzamosan egy 20 fös csapat a fötéren evangé Izál. Isten kelenléte nagyon erőteljes volt az alkalom alatt. Elvileg nem sokat értettem, de Isten több mindenról is beszélt hozzám közben. "a legtöbb mi adható." Köszönöm. Köszönöm. KoöszönöM. Nincsnagyszerüb dolog, mint az Élő Istenel járni. Nincs ennél értelmesebb, fantasztikusabb! Enyém a kiváltság, hogy Vele, s Érte élhetek! Bárcsak Érte élmék minden nap! Bárcsak... A mai nap áldásamég, hogy meghallgatta az imákat. Amit márakértünk: egy Alberg wifivel,mosó-szárítógéppel a gyülekezet közelében. Mind meghallgatta az Úr. Dicsőség Neki! Így holnap tiszta ruhában kelhetünk útra. Az Alberg is csodás, ahol vagyunk. Egy német házaspár üzemelteti. Olyan szeretettel fogadtak, s szolgálnak felénk. Bárcsak tudnánk így szolgálni mindig az embereket!

2.nap:Ronchesvelles-Larrasoana

Esőre ébredtünk. Nem volt túl szívderítő magunkra szedni az összes cuucost. Mintha szkafanderben járna az ember - bár momentán azt még nem próbáltam. Az esőszerkóval csak az a baj,hogy a vizet nemcsak befelé nem engedi,de kifelé se. Így általában csurog víz alatta az ember, s alig várja, hogy megszabaduljon tőle. Amit nyomban meg is tesz, ha egy cseppet nem esik már. A gond csak az,hogy itt van nekünk ez a tartós kis esőzés. Így napjában úgy ötször-hatszor kell csak leszerelkezni, s ugyanennyi szer fel.Már külön kis metódusunk van a procedúrája. Lalárol leszereljük a pelerint, össze hajtjuk,majd leveszi a hátizsákomat, én az esődzsekit, melyhez összehajtás után rögzítjük a pelerint, majd mindkettőt felszerelés Lala zsákjára. Amint ezzel készen vagyunk, s végre fullasztó gönceinktől megszabadulva belelendülünk a következő szakaszba természetesen nyomban elered az eső, s már szerelkezhetünk is vissza. Nő de beszéljünk inkább az útról. A Pireneusokon csodás tájain vitt fel, s le, fel, s le. Mezőkön, legelőkön át, ahol a lovak szabadon mászkálnak mindenfelé. Egy domboldalon alácsorogva végre betöltött az érzés: wow, ez az!, ezért vagyok az úton, élni jó, járni jó, akkor is, ha esik az esö. Több falucskában vitt át az út, ami egybként az Arga folyó völgyében kanyargott. Többen Zubriniban maradtak, mert az első nap után elég volt a 20 km-és táv is. Mi csak kajáltunk a Valentin nevű bárban (éljenek a Bálintok!), s folytattuk még L.felé. Először egy magnézium-bánya területén kellett átmenni, majd megint föl-le, föl-le. Reggel azt kértük,had legyen délután egy kis napsütés, hogy felmelegedjünk. Lett! Sokkal-sokkal nagyszerüen volt így róni a km-két - akkor is, ha már nagyon fáradt volt az ember. Kb.5 felé érkeztünk meg Larraakárhová egy csodaszép kis középkori kőhídon át. Az már kevésbé volt szép, hogy " nem volt hely a fogadóban", is a következő Alberg vagy 5-6 km- re volt. Első szigorúnak hát sorstársaim kap egy szobakiadós báácsihoz, ahol személyenként 14euróért sikerűlt kibérelnünk egy 6 ágyas hideg szobát a pincében. De tényleg szerencse volt ez is ahhoz képest, hogy a napi 27 km után még egy távot le kellett volna nyomnunk. Aranyos szobatársaink voltak. Egy svéd tanár-házaspár, akik minden tavaszi szünetben megtesznek egy kis távot a caminóból. Most jőttek ötödször, a francia táblákat már végigjárták. Egy másik szobatársunk Írországban él, de eredetileg burmai. Nagyon kedves, különleges ember. Sokat beszéltünk Burmáról, az ottani diktatúráról. 10 éves volt, amikor el kellett jönniük, mert az édesapja az előző rendszerben vezető volt. Nyolc gyerekkel költöztek Londonba. Negyven évnek kellett eltelnie, hogy újra Burmába utazáson. Nagyon szeretemezta caminóból multikulti közeget. Mindenki másfelől, mégis öszeköt az út. A burmai bal egyébként jókat ne ettünk.mutatta, mennyire praktikus az ivózsAkja, amiból egy csövön Át esesöben is, útközben is könnyedén ihat. "ha hazamegyek, soha tóbbet rosé nézek. A hátizsákomatElegetem, s ha a feleségem mégegyszer sétálni hív, megölöm." Pedig csak a 2.nap utáN voltunk.

1.nap: St Jean Peid de Port - Ronchesvelles

Esőre ébredtünk. Nem volt túl szívderítő magunkra szedni az összes cuucost. Mintha szkafanderben járna az ember - bár momentán azt még nem próbáltam. Az esőszerkóval csak az a baj,hogy a vizet nemcsak befelé nem engedi,de kifelé se. Így általában csurog víz alatta az ember, s alig várja, hogy megszabaduljon tőle. Amit nyomban meg is tesz, ha egy cseppet nem esik már. A gond csak az,hogy itt van nekünk ez a tartós kis esőzés. Így napjában úgy ötször-hatszor kell csak leszerelkezni, s ugyanennyi szer fel.Már külön kis metódusunk van a procedúrája. Lalárol leszereljük a pelerint, össze hajtjuk,majd leveszi a hátizsákomat, én az esődzsekit, melyhez összehajtás után rögzítjük a pelerint, majd mindkettőt felszerelés Lala zsákjára. Amint ezzel készen vagyunk, s végre fullasztó gönceinktől megszabadulva belelendülünk a következő szakaszba természetesen nyomban elered az eső, s már szerelkezhetünk is vissza. Nő de beszéljünk inkább az útról. A Pireneusokon csodás tájain vitt fel, s le, fel, s le. Mezőkön, legelőkön át, ahol a lovak szabadon mászkálnak mindenfelé. Egy domboldalon alácsorogva végre betöltött az érzés: wow, ez az!, ezért vagyok az úton, élni jó, járni jó, akkor is, ha esik az esö. Több falucskában vitt át az út, ami egybként az Arga folyó völgyében kanyargott. Többen Zubriniban maradtak, mert az első nap után elég volt a 20 km-és táv is. Mi csak kajáltunk a Valentin nevű bárban (éljenek a Bálintok!), s folytattuk még L.felé. Először egy magnézium-bánya területén kellett átmenni, majd megint föl-le, föl-le. Reggel azt kértük,had legyen délután egy kis napsütés, hogy felmelegedjünk. Lett! Sokkal-sokkal nagyszerüen volt így róni a km-két - akkor is, ha már nagyon fáradt volt az ember. Kb.5 felé érkeztünk meg Larraakárhová egy csodaszép kis középkori kőhídon át. Az már kevésbé volt szép, hogy " nem volt hely a fogadóban", is a következő Alberg vagy 5-6 km- re volt. Első szigorúnak hát sorstársaim kap egy szobakiadós báácsihoz, ahol személyenként 14euróért sikerűlt kibérelnünk egy 6 ágyas hideg szobát a pincében. De tényleg szerencse volt ez is ahhoz képest, hogy a napi 27 km után még egy távot le kellett volna nyomnunk. Aranyos szobatársaink voltak. Egy svéd tanár-házaspár, akik minden tavaszi szünetben megtesznek egy kis távot a caminóból. Most jőttek ötödször, a francia táblákat már végigjárták. Egy másik szobatársunk Írországban él, de eredetileg burmai. Nagyon kedves, különleges ember. Sokat beszéltünk Burmáról, az ottani diktatúráról. 10 éves volt, amikor el kellett jönniük, mert az édesapja az előző rendszerben vezető volt. Nyolc gyerekkel költöztek Londonba. Negyven évnek kellett eltelnie, hogy újra Burmába utazáson. Nagyon szeretemezta caminóból multikulti közeget. Mindenki másfelől, mégis öszeköt az út. A burmai bal egyébként jókat ne ettünk.mutatta, mennyire praktikus az ivózsAkja, amiból egy csövön Át esesöben is, útközben is könnyedén ihat. "ha hazamegyek, soha tóbbet rosé nézek. A hátizsákomatElegetem, s ha a feleségem mégegyszer sétálni hív, megölöm." Pedig csak a 2.nap utáN voltunk.

-1 nap: Párizs

Megtóörtént. Útrakeltünk. A búcsú se volt olyan nehéz. A fiük csak beszaladtak az osztályba. Borít felcuccoltuk a koliba. A gépen kicsit pihentünk. Párizsban szakadt az esö. Viszont a CDG egyik eldugott termináljáról kilépve egy Gare de Mountparnassera induló buszra bukkantunk, így mire a sortiet keresgélni keztük volna az RER felé, már a buszon ültúnk, ami az állomás elótt állt meg. Azonnal meg is lestúk, honnan indul majd reggel a TGV. A szálloda felé sétálva megbeszéltük, hogy ha ilyen nagyszerüen imádkoznak értúnk, akkor még az is lehet, hogy eláll az esö, s elmegyünk egyet gyalogolni. Úgyse minden nap sétálgat hat az ember Párizsban. Így lett. Eső elállt, mi meg elindultunk az Eiffel toronyhoz. Épp 22 órakor érkeztünk, így láttuk a díszkivilágítást. Közben eleredt az esö, így életemben elöszór esöben gyalogolhattam aztán egy csomót. Mert mondanom se kell, végül nem csak az öreg hölgyet látogattak meg. De megmutattam Lalának a Concorde téri obeliszket, a Louvre palotát az üvegpiramissal, a Jakab tornyot, az Orsayt, a Notre Dameot. Onnan a Szent MihÁly útján jöttünk haza. De az ösz nem szökött be...határozottan nem. Inkább a tavasz suhant végig, és virágba borította a vadgesztenyefákat. Azt hiszem, szeretem Párizst. Mindig azt mondom magamnak, hogy nem is olyan különleges, meg hogy Pest is nagyon hasonló. De neeeeeem! Párizs, az Párizs. "Párizs megér egy misét." Miséröl jut eszembe, azért nekem a legek lassabb ma éjjel a Jakab toronynál tett látogatás volt. Innen indultak a középkorban a párizsi zarándokok Santiagoba. S most mi is ott álltunk.sajnos normális képeket nem sikerült csinálni, mert épp az elsö képnél merült le a fényképező. Viszont határozottan újabb városnézős maratont döntöttünk, álmodni se mertem volna, hogy ezt mind bejárják ma este. Lala persze már az igazak álmát alussza itt mellettem. Lassan én is befejezem. Reggel Gare de Mountparnass, aztán irány Dél-Franciaország.

Amire nem lehet felkészülni...

... az egy ilyen út. Nem csak fizikailag, de lekileg is képtelenség erre felkészülni. Mert nem csak itt hagyom az otthonom, beülök az autóba vagy felszállok a repülőre, és folytatom máshol - tulajdonképp felfüggesztem a hagyományosan vett életemet öt hétre. Kilépek ebből és fogalmam sincs, mibe lépek majd bele csütörtök reggel.
Azért az igazat megvallva most már több fogalmam van, mint mondjuk egy hete. Legalábbis abban az értelemben, hogy van már elképzelésem, miért is hívott Isten erre az útra. A márciusi nőin valami miatt megemlítettem Jábec imáját, s megígértem, hogy majd legközelebb Jábecről beszélünk. Erre most szerdán került sor. Előtte átolvastam a témában íródott kis könyvecskét, s rá kellett ébredjek, az imaéletem az elmúlt időszakban igen csak elsekélyesedett. Párhuzamosan arra is ráeszméltem, hogy talán nem véletlen, hogy épp most került elém ez a téma. Aznap leemeltem a polcról egy másik könyvet is a közbenjáró ima témakörében, így most már örömmel várom a magányos távokat, melyeket Istennel tölthetek. ( ezúton felajánlom, hogy ha valaki küld nekem priviben vagy akár itt a megjegyzések útján konkrét imakérést, vállalom, hogy az út alatt rendszeresen imádkozom érte is ) Amire még nem lehet felkészülni, az a szeretteidtől való búcsú. Ma reggel, amikor a Bálint átölelt és elmondta, hogy egy nap múlva már nem ölelhet meg... áááááá, ez azért nem lesz egyszerű, de hiszem, hogy Isten ezen is átsegít mindannyiónkat.
A gyülekezettől már elbúcsúztunk. Nagyon sokat jelentett, hogy kézrátétellel imádkoztak értünk, megáldottak. A szívem mélyén nagyon vágytam erre, és ez külön ajándék Istentől. Sokat jelentettek a búcsúzások, bátorítások, ölelések. A hétköznapokban nem is érzékelem, milyen sokan szeretnek. Most meg... KÖszönöm!

Bepakoltunk

Sikerült bepakolnunk a hátizsákjainkat. Laláé 10,5 kg, az enyém 7,5 kg lett.
Mit viszünk magunkkal?
Lala:                                                Szilvi:
2 hosszúnadrág                               2 nadrág ( az egyik lezipzározható)
1 rövidnadrág                                 1 leggins
1 bicajos gatya                               2 technikai poló
1 póló                                            1 póló
2 technikai póló                              1 aláöltözék
2 vékony hosszúújjú                        1 vékony hosszúujjú
1 sofshell mellény                            1 softshell mellény
1 sofshell dzseki                             1 termó pulcsi
1 vékony sapka                              1 kalap + napszemüveg
1 fürdőgatya                                   1 termó sapka-sál-kesztyű
3 alsó                                             3 bugyi
3 túrazokni                                      3 túrazokni
1 hálózsák                                       1 hálózsák + egy vékony poláranyag kispárnának
1 mikroszálas törölköző                   1 mikroszálas törölköző
1 bakancs/ 1 túraszandál                  1 bakancs/ 1 túraszandál
1 esőkabát (pelerin) + kamásli          1 esődzseki + esőnadrág + esővédő(hátizsákra)
borotva

közösben:
1 fejlámpa
1 fényképező
10 ruhacsipesz
tű-cérna
bicska

higiénés:
2 fogkefe
1 tusfürdő
1 fogkrém
1 nivea
1 szőlőzsír
1 mini naptej
1-1 stift
papírzsepi- wc papír
1 mosószappan
1 kis fésű

gyógyszerek:
algoflex, imodium, calcium, betadine, leokoplast, sebtapaszok, fásli, supradin, tantum verde, kézfertőtlenítő
lóbalzsam, Richtofit Sportkrém, Alga San lábápoló, Flector tapasz, Scholl vízhólyagtapasz, vízhólyagos ragasztó

egyéb:
Újszövetség - egyszerű fordítás, Kis Károli Biblia, 1 toll, 1 útikönyv, 1 notesz, 1 tábla csoki, 6 müzliszelet

Hálás vagyok...

379. Hálás vagyok az elmúlt napok áldásaiért.
380. ... hogy pár napja, amikor elfelejtettem behúzni a kéziféket és az autó kigurult parkolás közben az úttestre semmi baj nem történt. S hogy "véletlenül" épp akkor szerveződött át egy tárgyalás a város túlfelére, s épp arrafelé mentünk egy kollégámmal, s épp nálam volt a sluszkulcs is.
381. Hálás vagyok, hogy megszületett Benedek,
382.... s hogy a Csilla is jól van.
383. Hálás vagyok a Nagypéntekért.
384. ... hogy "értem folyt ki a vére".
385. Hálás vagyok az örök életért. S hogy az örök élet nem egy távoli, mondabeli misztikus virág megszerzésétől függ. Az örök élet bárki számára elérhető. "Az pedig az örök élet, hogy megismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." Jn.17:3.
386. Hálás vagyok, hogy megismerhetem Krisztust. Egyre jobban, egyre többet belőle.
387. Hálás vagyok, hogy megszólíthatom,
388. ... hogy közel enged, nagyon közel.

389. Hálás vagyok az ajándékokért, amiket kaptam.
390. ... a tulipáncsokorért.
391. ...  a csodaszép caminós fotóalbumért.
392. ... s hogy sikerült hortenziát vennem.
393. Hálás vagyok, hogy a Bibliába belekerült Jábec imája.

Április

Áprilisban hirtelen minden más lesz. Kibomlanak a levelek, lombot növesztenek a fák és virágokat a kertek. A levegő súlyos a tavasz százféle illatától. Mindent legyőz és betölt az Élet.

Áprilisban az embert is megmozdítja az ösztön. Kimozdul a kertbe. Harcba bocsátkozik a gyomokkal, visszahódítja, termővé teszi a földet. Vagy csak élvezi az újra megújuló természet legközelebbi darabkáját. Barkát szed a tojásfához, aranyesőt, ibolyát, jácintot vagy tulipánokat.

Áprilisban a tanár, a diák a szünetet várja. Fáradt és kimerült. Olyan messze már a karácsony - annyi küzdelmes hétköznap esett meg azóta.

Mindig szerettem az áprilist. Talán, mert akkor születtem? Már a hangzása is olyna különös, más mint a többi hasonlóan hangzó hónap. Áprilisban szülőfalumban rózsaszín virágernyőkbe borult az Ady Endre utca. Megkaptam az új balonkabátot és szandált, amit húsvétkor aztán fel is vehettem. Nem ritkán már napozni is lehetett - akkor még nem kellett félni a naptól. Gyerekkoromban nyugodtan telt az ünnep. A húsvét vasárnap sonkával, tormával és tojással köszöntött. Másnap pedig a mamához mentünk. Áprilisban.

Idén útra kelünk, nagy útra. Régóta tervezzük, várjuk, számoljuk vissza. Mióta élek, az április mindig szépet hozott és jót. Most valami egyedit, különöst készít ... áprilsiban.