10.nap

Santo Domingo de la Calzada egyébként a Camino szempontjából egy érdekes hely. A nevét Santo Domingoról, az útépítőről kapta, aki a XI. Században rengeteget dolgozott azon, hogy utakat, hidakat építsen a Camino útvonalán. Ezen a helyen élt. A városhoz kötődik még egy legenda, mely szerint egy családegyütt ment Santiagóba a Caminón, s itt a fogDós lányának megtetszett a fiúk. A fiú azonban jámbor lévén viszautasította a leány közeledését. Ezen a lány felháborodott,s azzal vádolta meg a fiút, hogy ő erőszakoskodott vele. A bírók elítélték, s akasztófára küldték. A szülők a fiú nélkül folytatták útjukat Santiagóba. Visszafelé a fiút még mindig az akasztófán találták,de megmagyarázhatatlan módon élve. Elrohantak a bíró hoz a hírrel, akimépp vacsorázott. Amikor elmondták, hogy a fiúkat életben találták, a bíró azt válaszolta "annyira van életben, mint a kakas a tányéron" - mire felrepült a tányérról a kakas. Azóta a templomban egy ketrecben fehér kakasokat tartanak, amiket 21 naponta cserélnek. A selejtet az alberg udvarán tartják, így kakasszóra ébredtünk. :) Egy kellemes emelkedő után érkeztünk Granonba. Itt volt az aznapi elsö pihenő. Már kijöttünk a faluból, amikor az ismerösök visszaküld-tek a pékségbe, ahol meleg sütiket vettünk. Jézus pékség volt a neve :) A terep nagyon klassz volt. Gabonaföldek között hullámzott az út fel-le. Nem esett, a nap is sütött. Egyedülimnehézség a folyamatos szembeszél volt csak. Szétváltunk Lalával, mindenki ment a maga tempójában. (Nem kell mondanom, komment elöl :) ) Santo Domingo szülőfalujában gondoltam egyet, s letelepedtem a főtéren egy padon. A cselekvvés kényszere és a lélek szabadsága közül végre ez utóbbi győzött. Hisz az elmúlt napokban mindig rohanni kellett az eső, a szél, a vihar elől. Most is fenyegetett egy jókora esőfelhő, de úgy voltam vele, hogy ez a félóra megér annyit, hogy az utam egy részét majd esőben tegyem meg. Az eső egyébként csak Belorado előtt ért utól. Elkezdtem rohanni, majd rájöttem, mineeeek? Inkább magamraszedtem az eső cuccot, s kényelmesen elballagtam az alberg be, amit Lala SMS-Ben leírt. A szokásos teendók után kimásztunk a helyi boltba kajáért másnapra és vártuk a vacsorát. Egy osztrák házaspárral vacsiztunk, akik filmet készítenek az útjukról. Az osztrák Szent Jakab Társaság számára. Lala este sokat beszélgetett azzal a két srAccal, akiket még a francia kis vonaton ismertünk meg Bayonneban. Az egyik srác francia, Toulouse-i a másik (totAl dr.House kinézettel) kanadai - ő egyébként Jerry névre hallgat. Sajnos Jerry is lesérült, s ma nem tudta folytatni. Az éjszaka elég difficult volt, mert egy spanyol csapattal kerültünk egy hálóba. Elég fúrni fiatalok két öreg bácsival, s egyáltalán nincsenek tekintettel senkire. Kiabálnak, nevetgélnek -még éjszaka is. Csapkodják az ajtót, s folyamatosan telefonáljanak -persze maximális hangerön. Ez furi a Caminón, mert itt mindenki tekintettel van a másikra, s evidens, hogy az albergben mindenki pihenni, elcsendesedni akar. Ma aztán megtudtuk, hogy valami hosszúhétvege van itt a spanyoloknál, s hogy az utóbbi időben egyre több szegényebb spanyol csinálja azt, hogy egy hétvégére elmegy a caminora, mert ott olcsó a szállás.... Hát, jó lenne, ha csak hétvégére maradnának. Olyan rám szúrt csaptak az éjjel is, hogy az egyik német bacsika álmában azt kiabálta kétségbeesetten: "Hilfe, hil-feee!" Ezen meg még jobban röhög tek persze. Hát így telt az éjszakánk.