8.nap : Logrono - Najera

Az eddigi legborzasztobb szallas.
Az eddigi leghosszebb tav.
Az eddigi legviszontagsagosabb ut.
Az eddigi legkorabbi megerkezes, bepakolas.

Hat hogy van ez? Egy biztos, Isten itt van, megujit, megerosit, es soha nem latott erovel ovez fel. Nagyszeru vele jarni Az Utat.

Az ejszaka eleg borzaszto volt. Tomegszallas. Minden negyzetmeteren alszik valaki. Vagy aludni szeretne. Mert ahogy az ejjel tapasztaltam, a tobbseg csak szenved, forgolodik. Nekem 3-kor sikerult elaludnom (9-es lefekves mellett), addig gyakorlatilag egy ember kivetelevel mindenki volt kinn a mosdoban.
Keves alvas utan korai keles, s 6.45-kor mar el is indultunk. Jo volt az ures varoson keresztuljonni. Nem igen kellett kerulgetni az embereket. Sajnos Navarrat mar elhagytuk, s ebben a tartomanyban joval rosszabban van jelelve az ut. Igy Sherlock Holmes modjara keresgettuk a kifele vezeto utat. Egy ora alatt el is ertunk egy varosszeli csodaszep parkot (egyik resze olyan volt, mint a Sosto). tovabbi egy oran at azt kerulgettuk.
Lala terde csak nem javult, igy megalltunk gyogyszerezni.
Dimbes-dombos resz kovetkezett eleg nagy szelben. Azt hittem, az a resz lesz az aznapi legnehezebb szakasz...
Sajnos sok helyen az autopalya mellett, ami eleg kiabrandito. eljossz a Caminora, hogy elfelejtsd a civilizaciot, erre orakon at kerulgetheted a sztradat :(

Az elso falu talan Navarrate nevre hallgatott, ahova az utunk vitt. Ez volt a legszebb szakasz. Kisutott a nap, kellemes volt minden. A foteren egy napsutotte bar teraszan megittuk a napi elso kavenkat ( valahogy korabbban ma nem volt az utunkban kavezo) es megettuk a tegnap beszerzett joghurt adagokat. Pulcsikat leveve indultunk neki  akovetkezo tavnak. Meg ki se ertunk a falucskabol, mar utolert egy viharos szel , esovel. Pulcsi, sapka vissza. Voros talaju szoloskertek kozott hullamzott az ut, gyorsan haladtak a pelegrinak. Egeszen addig, amig egy ujabb viharos szel el nem kezdte verni az arcunkba az esot. Epp volt egy kis menedekhely, ahol ettunk valamit ( a valami szinte minden esetben bagett es gouda sajt, ez mindkettonknek bejon). Esodzseki, pelerin fel, irany tovabb a dombok kozott. A szel egyre durvult, s az eso se kimelt. Nme volt rajtam esonadrag. Borig aztam, mire felertunk a hegytetore, ahonnan latszott mar mai celunk, Najera.
Na ezek erdekes pillanatok, mert azt hiszed, a cel mar csak egy karnyujtasnyira, de a tapasztalt vandor ( s az utikonyv) mar tudja, hogy alkalmasint meg siman 2,5 ora, mire te odaersz. ez ma se volt maskepp. gondoltam, at kellene szerelkeznem valahol, felvenni az esonadragot... de csak rohantunk, rohantunk a csodaszep szoloskertek kozott, a fekete viharfelhok alatt. A vihar ugy megemelte az ember adrenalin-szintjet, hogy soha nem latott gyorsasaggal csapkodtuk a turabotokat. Sajnos meg ez is keves volt. A bakancsom is total atazott, s mintha csak a labamra kotoztek volna a labaztato lavort, ugy caflattam a pelerinjeben elottem lavirozo Lala utan. Volt egy mendekhely, ugy egy oranyira  avarostol.Nem altunk meg.

A varos persze ipari teleppel kezdodott. Olyan kiabrandito, amikor mar annyira szeretnel egy igazi utcat, hazakat, netan egy bart ( a bar esetunkben olyan magyar viszonylatban bufe-szeru hely, ahol nappal kave, kaja , kenyer -este meg gondolom alkohol is van). No de csak leertunk egyszer, sot kettore le is ertunk az ovarosi reszbe, ahol is az alberg zarva volt. Szakado esoben, viharban a zarandokok ott allnak az ajto elott, s nincs bebocsatas. Hat eljottunk a donativosra (ami adomanyba kerul csak), es vegre ujra nagyon nagyon kedves hospitalerek vartak rank. Az ajtoban fogadtak, mindent megmutattak, kisergettek korbe a hazban. Jo, hogy ma ide hozott az utunk!