Pages

2012. május 1., kedd

19.-2º.nap : Leon - Villad....




Tegnap reggel megallas nelkul besuhantunk 4 ora alatt Leonba. A terep kicist valtozott mar, megint visszatertek a dombok. S a civilizacio kozelsegevel is meg kellett birkozni.

Kicsit fura erzes egy het pusztai vandorlas utan besetalni egy nagyvarosba, s orakon at menni, menni cska befele. Eloszor jonnek az autoszalonok, az autopalyalehajtok, aztan mar a Bricosotre-szeru epitoipari auhazak, majd a kulvarosok. Vegre mar "pestlorinc" kozpontjaba ertel, de hol van meg az alberg, s az ovaros.

Az alberg (egy egyhazi) egyebkent nagyon jo helyen volt. Leon kozepen. Becsekkoltunk, majd elmentunk ebedelni (ezt inkabb nem reszletezem, mert estere gyomorilag megint sikerult lebetegednem :(  ). A varos egyebkent tenyleg nagyon szep. szuk utcacskak, tobb szaz eves hazak, epuletek, templomok. Egy Gaudi altal tervezett epulet - ma bankszekhaz. Azt mondjak, a Camino megvaltoztat. Feltem, hogy mar teljesen megvaltoztatott, mert Leon fele setalgatva is csak azon tudott jarni az eszem, hogy remelem, a leoni albergben jobbak leszenk az agybetetek, mint az elozo esti szallasunkon... Zarandokkkent ezek a mindent vivo kersedek. Hol alszol, mit eszel, hogy van a labad, esik-e az eso... Szoval nem nagyon lelkesitett mar az se, hogy Leonba erkezunk. De ahogy meglattam az elso Gaudit, rogton megkerestem a kornyeken egy turista irodat, szereztem terkepet s nekialltunk bejarni a varost. Megnyugodtam. Azert meg nem fordultam ki teljesen onmagambol :)

Este a szallon egy regi ismeros osztrak hazasparral meg ket ismeros francia parral aludtunk. Indulas elott valaki azt mondta, hogy nem szabad hazasparopknak egyutt menni, mert a sok gyotrelem, s a megprobaltatasok felemesztik a kapcsoaltokat is, s sokan osszevesznek az ut soran. Hat, jolatni, hogy nem igy van. Az osztrakok is , a franciak is olyan peldamutato szeretettel, gyengedseggel es ragaszkodassal vannak egymas fele. Az emeletes agyakon a ferjek alszanak felul. A ferjek pakoljak ki-be a halozsakokat, fel-leadjak a csomagokat, masszirozzak parjaik labat. Jo erzes volt tegnap veluk, koztuk lenni.
Regina es Michael sajnos tenyleg lemaradt. Volt egy patronaltjuk, egy 20 eves koreai lany, Janin (ok Madleine-nek hivtak), azota mi probalunk figyelni ra. Lala mindig viccelodott vele, hogy nemsokara Leonba erunk, s ott majd elmegyunk egyutt kavezni. Leonban aztan nem talalkoztunka  varosban, igy vettunk neki egy nagy csoki-sziv-sutit. Megorult neki az este. Ma reggel meg odarohant Lalahoz es nagyon atolelte, koszonte. Kiderult, hogy tegnap beteg volt, azert nem tudott kijonni a varosba, s amikor egyedul fekudt az albergbe, mi ajandekkal jottunk hozza. Olyan jo latni, hogy mennyi kisebb-nagyobb csoda tortenik az uton. Mert odafigyelunk egymasra. Sokkal, sokkal, sokkal jobban, mint a normalis eletben. Az egyik francia feleseg (Jaquline) laba is leserult, s mar ket napja taxival kell menjen, mig a csapat masik harom tagja gyalogol. Reggel a tobbiek mar elemnetek, o meg egyedul pityergett az agyan. Lala odalepett, atolete, s keveske francia tudasaval probalta elmagyarzni, hogy nem lesz gond, egy-ket nap es meggyogyul.  ( Egyebkent tegnap kozolte epp Lala, hogy most mar a franciat is felveszi a"kisnyelvek" koze (Bori!) , mert hogy mar azon is gagyog ezt-azt.)

Az este emgismerkedtunk egy Svedorszagban elo magyar doktornovel, Ibolyaval is. O amolyan megszallott zarandokolo. Meger egy kulon tortenetet, de ehhez most nincs erom.

A mai nap nekem nehezebb volt sokkal. 21 km-t jottunk eddig a Villad... nevu helyig. Tobbnyire az autout mellett, a gyomromban vissza-visszatero kuzdelmekkel. Megerkeztunk egy eleg furcsa albergebe, ahol megint nincs futes - kinn pedig 4 fok van. Viva Espana! Vicces ez a forro Spanyolorszag. Az embernek a hidegben semmihez nincs kedve. Epp meg is beszeltuk Lalval, hogy SEHOVA nem megyunk, csak a halozsakba ma mar. De az elobb jott szolni, hogy van itt harom lelkes amerikai, akikkel egesz nap kerulgettuk egymast - ok ma kezdtek Leonbol! - s meghivtak bennunket vacsorazni. Hat ez lett az elhatarozasbol.

Holnap Astorga. Aztan nekivagunk ujra a hegyeknek. Remelem, ho mar nem lesz...
Majd elfelejtettem, ma delelott megtettuk az 500. km-t, mar kevesebb, mitn 300 van vissza.

1 megjegyzés:

PinK írta...

Ejnye, Szilvi! Írod, hogy nem tetszik a kaja a gyomrodnak....hát előbb kellett volna gondolkodni!!! Ottó adott volna nektek jó kis ungarische konzerveket!!!!! :D Csak 3 tonnát kellett volna pluszba cipelnetek.....:D :D :o) :)