"De jó lenne, ha lenne egy térképünk!"
Épp egy hete, hogy teljesen hazaértünk. A "visszaállás" másodpercek alatt megtörtént. Este a nappaliban a fiúk mondták: "Olyan, mintha el se mentetek volna..." Hála Istennek, azért nekünk nem olyan. Sok-sok áldással, élménnyel, s újult erővel gazdagabban folytatjuk a hétköznapokat. És amit sose hittem volna: nagyon hiányzik a gyaloglás!!!
"Mi lehet az a szomszéd ülés alatt? Jé, egy térképrészlet!"
"Mondd csak az utca nevét, hátha épp rajta van ezen a térképen! - Igen, épp itt van!"
Így találtuk meg pár perc alatt a teljesen idegen városban az éjszaka kellős közepén a szállásunkat. Másnap reggel újabb kérdések merültek fel: "Mit kezdjünk magunkkal Barcelonában, ha egy napunk van a városra? Egyáltalán hol vagyunk, és hol vannak a látnivalók?"
Kicsit furcsán nézett ránk a recepciós, amikor tőle kérdeztük, nem tudna-e segíteni, merre induljunk, ha a Sagrada Familiát szeretnénk látni, s persze, hogy mit nézzünk meg azon kívül... De miután elmondtuk, hogy azért vagyunk ennyire készületlenek, mert épp a caminóról pottyantunk ide, előkapott a pult alól egy térképet, s már karikázgatta is, mit merre találunk. A Sagrada Familia szerinte gyalog kicsit távoli volt, de persze nem nekünk. Aznap megint csak kb. 18-20 km-t gyalogoltunk, egész természetes módon.
Hétfő reggel, amikor végleg összecsomagoltunk, s elindultunk a reptér felé azt vettem észre, hogy egyáltalán nem érzem, hogy hazafelé tartanánk. Lala se volt másként. Akkor jöttünk rá, mitől is éreznénk így, mikor az elmúlt hónapban az életünk természetes részévé vált, hogy reggel szépen szedjük a sátorfánkat, s továbbállunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése