A Cruz de Ferro kicsit feljebb volt meg, de a tiszta egbolt miatt csodalatos panoramaval karpotolt az ut az emelkedokert. Lala tegnap azt igerte, hogy napsutesben erunk majd a kereszthez. Igy lett. Amikor megerkeztunk, sutott a nap. ( Igaz a fenykepeken ez mar nem latszik.)
A kereszttol egy kopar fennsikon vezett az ut vagy egy oran keresztul. A terep koves volt, s meg a havasesovel is meg kellett birkozzunk. Igaz, nem volt ho! Pedig a caminos-szobeszedek szerint az elmult heten vegig ho fedte a hegytetot. Kb. egy ora mulva ertunk egy fura helyre ( Mojardin?) az "utolso templomos lovag" tartja fenn. No nem hinnem, hogy az igazi templomosok hasonlo korulmenyek kozott eltek volna - valaha is :) Hala, hala, hogy nem jottunk le ide az este!!!!!! ( Lala egyebkent ma ketszer is mondta, hogy El Ochebo olyan mesze van, s olyan kemeny a terep lefele, hogy tenyleg eleg lehetetlen vallakozas lett volna az este addig jonni) Szoval a templomos romhalmaztol ugy ket es fel ora kemeny ereszkedes kezdodott egy palakozetbol allo hegyoldal vizes tablain lefele a meredekbe. Terdeket es bokakat probalo egy feladat volt. De a kilatas mindenert karpotolta az embert. Olyanok ezek a helyek, mintha a vilag tetejen jarnal. S a legklasszabb, maikor nincsenek a kozeledben se emberek. Ezen a szakaszon tobbnyire ez is megadatott.
El Achebo jo hely. Klassz kis ettermekkel. A kandalloban lobogo tuzzel, finom, meleg kaveval. Jot pihentunk. A kovetkezo 4 km egy utszeli seta volt. Nyugodt kis szakasz. A vege fele betertunk egy osvenyre, ami levendulak kozott vezetett at! Vegre atertunk egy olyan oldalra, ahol mar zoldek a fak, viritanak a viragok, tavasz van! Csak az eso, az a draga eso....
No a kovetkezo faluban osszeakadtunk Giovannival, aki megint maganyos. par napja osszejott egy olasz lannyal, omiatta volt a nagy amokfutas Sahagunbol. Astorgaban meg dult a szerelem, most meg elegge maga alatt volt megint szegeny. Egy falunyit baktattunk egyutt. Egy csodaszep kis falunyit. Majd onnan jott megint egy hajmereszto ereszkedes a palatablakbol allo patakmederben. Viszont eleinte nem esett egy jo darabig. Kisutott a nap! Leszedtuk az osszes cuccot, eloszor az ut soran egyszal hosszuujjuban es mellenyben vagtattunk. Lala mar mondta is, hogy orokre bucsut int az esopelerinnek - egeszen ugy 20 percig sikerult is, mert azt kovetoen meg egy eddig meg soha nem tapasztalt felhoszakadas szakadt rank. Epp egy kisvarosban voltunk, s bemenekultunk egy barba. A valtozatossag kedveert - s a kavemergezest elkerulendo - most forrocsokit es tinto vinot ittunk. Majd nekivagtunk az utolso etapnak, ami kb. 7 km volt meg. A szakado esoben eleg nehezen telt. Ponferrada csak nem akart megerkezni. Amikor meg megerkezett borzaszto volt a jelolese. Ahogy kozeledunk Santiagoba, ugy egyre silanyabb a Camino jelelese. Pamplonaban meg minden fel meteren a falakon es a jardakban is kagylo, kagylo hatan. Most meg orulj, ha egy jardaszegelyen vagy egy tabla hatoldlan fellelsz egy halvanysarga nyilacskat. Lala egyszercsak megkerdezett egy lutyas neger not, nem tudja-e merre van az alberg. Es csak atmutatott az ut tuloldalra, mert ott alltunk otven meterre tole. Valamilyen egyhazi fenntartasu, donativos szallas. Sajnos mar csak a pinceben kialakitott nyari tomegszallason akadt egy emeletes agy - de ez is aldas egy ilyen nap utan.
Holnap szombat. Holnaphoz egy hetre pedig.... Santiago.
Mar csak 8 ejszaka az albergben, es 8 nap a spanyol utakon. Itt a kertben allo tabla szerint innen epp 202 km-re van Santiago de Compostela.
"Hajra, fogyjon az ut! Tarsak, siessunk!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése