Úton

Egy Melide nevű helyen, valhonnan... Valahová. Megyünk, megyünk és megyünk... Holnapután Santiagoban leszünk. Felfoghatatlan. Annyi minden kavarog bennem. Az eukapiltusz-erdők levelének zúgása. A langyos zápor ölelésE. A pillanat, amikor 28 nap után rövidnadrágban tettem meg az első km-éket. A nemrég-volt eső hagyatékaként még csupa sáros lábszárral érkeztem este, de mégis milyen más volt... A galíciai legelőkelőbb zöldje, a száz éves gesztenyefák árnyéka. A patak kövei. A madarak éneke. A nyolcszáz éves templom hűsE. Vajon itt járt Dante is? És Nagy Károly? Nekik mit jelentett a Camino? Mivel lettek gazdagabbak a sok száz km után? Hazfelé is gyalog mentek? Visszajöttek újra? El Camino... Az út. Az én utam, a mi utunk.