Szép nap volt. Jó idő egy sétához a hegyekben. Reggel lefutottunk a következő faluba, ahol megettünk egy hatalmas reggelit. Aztán újabb közel 10 km , majdmkisütött a nap. Felmentünk inkább egy 2 km-el hosszabb útra a hegyekbe. Végre megint igazi Camino volt. Az ég ezer színű kékje, a domb oldalak százféle vöröse és a lassan kibomló zöldek. Szép volt. Madarak éneke, magányos séta a hegyek között. Végre a gyomromse fájt. Csak egy termetes vízhólyag jutott mára. Lala megvárt az egyik dombtetőn, s kiszellőztettük a lábaiNkat. Jött pár olasz bicajos, majd Gábor, a magyar srác, aki megkínált szölövel. Hogy az milyen jól esett ott fenn a hegyek között. Mentünk, mendegéltünk, majd egy különös helyre bukkantunk, ahol egy srác megvendégelte az arra járó zarándokokat. Úgy 20-22km után egy kőkereszthez értünk, ahonnan rá lehetett látni Astorgára. Onnan már csak másfél óra volt.
Astorga csodaszép. A rómaiak alapították, majd volt it t minden... Még Egy Gaudi által épített püspöki palotája is van ennek a csuda városnak. Illetve csak 3 emeletet épített, mert közben meghalt a püspök, aki a megrendelő volt, s a többiek meg összevesztek,hogy lehet- e Gaudi aznépítője egy püspöki palotának, persze Gaudi továbbállnak, így a legfelső emelet már egy átlagos építész által felhúzott valami... Érdekes látni a különbséget. Ma egy Camino múzeum van az épületben ( elég gyenge a tárlat ).
Most meg a San Javier Albergben prólálunk lassan nyugovóra térni, mert holnap nekivágunk újból a hegyeknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése