Kiből lesz Isten szíve szerint való?

Nem sok emberről mondta azt Isten, hogy az ő szíve szerint való volt. Konkrétan úgy Dávidra emlékszem egyedül az Igéből. Isten szíve szerint való férfi, király, aki egyszerű pásztorfiúként kezdte. Aki miközben testvérei az áldozati lakomán ültek, valahol kinn őrizte az állatokat. S csak a Mindenható látta, hogy már ebben a nem épp méltóságteljes hivatásban is kicsit más volt. Az 1.Sámuel 17:34-36-ban meséli el, hogy is esett, "ha jött egy oroszlán vagy egy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, utánamentem, leterítettem és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva és leterítettem..." A kicsin való hűség. A másokén való hűség. Amikor senki nem látja. Amire már nem lennék köteles, hisz már elragadta, hát elragadta. Nem hiszem, hogy egy apa számon kérné fiatal gyermekét, hogy ugyan már miért nem rohant az oroszlán után és próbálta meg visszaszerezni azt a már elragadott bárányt. Jómagam a medvét vagy oroszlánt látva azt hiszem az életemet igyekeznék menteni, s ha már ott volt, s elragadott ( ajaj, akkor az már vérmedve!!!! :) ), biztos nem mennék utána... Dávid más volt. Nemcsak a királyi trónon, de a pusztában is. S a harcosok, a hősök ott teremnek, a maguk pusztájában. Hát ne érezzük alantasnak a mindennapi feladatot, próbáljuk meg dávidi szívvel tenni, venni dolgainkat. A kötelezőn, a szükségesen túl is, megtenni ami csak megtehető. S olyan bizonyságokat kaphatunk cserébe, melyek felépíthetik bennünk a Góliáttal szembeszálló hitet is. Ez a hit nem a harctéren születik, ez a hit a magányos pusztai órák alatt csírázik ki Isten emberében.