Ma

KÉT NYÁRFA

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Kányádi Sándor

Még egyszer a dicséretről

"Egy jó dicséreten akár fél évet is elélek."
- Mark Twain

Mirőlírjaaaaaak?

Napjaim tömény kihasználásai az időnek, nincs időm elcsendesedni, mirőlis írjak. Sokminden történik, amit nehéz lenne itt mind felsorolni, összegezni. Mégis, valami jót: tegnapi kisifi. Őszi szünet lévén jópár család itt-ott kirándult, így kevesebben voltunk, tizenheten. Mégis úgy érzem, jó volt. Az intésről és a bátorításról volt szó. A bátorításról, amire annyira szüksége lenne minden embernek ahhoz, hogy egészségesen élni, működni, alkotni tudjon, s ami kiveszőben a mai magyar társadalomból. Mert nehogymár megdicsérjem a másikat, nehogymár azt higgye akarok tőle valamit, nehogymár azt higgye én nem tudnám úgy megcsinálni, nehogymár elbízza magát. Mert különben is, akkor még végül én kevesebbnek tűnnék. Leszólni. Azt már igen! Azzal főlé kerekedem. Abból látják, hogy bezzeg én jobban is tudnám. Azzal szerzek némi hamis tekintélyt, s az emberek "tisztelni fognak", legalábbis félnek majd tőlem.
Isten Igéje mást mond:

"Kérünk titeket testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez." 1:Thess.5:14.

S a bátorításban az is fontos, mivel is bátorítom a másikat. Mondhatunk közhelyeket, szép szólamokat is, de az ember belül valahogy minidg érzi, igaz-e, valóban rá vonatkozik-e az adott dolog. Meglátni a másikban a benne rejlő legjobbat. Tudni szavakba önteni. Tudni átsegíteni őt a kétségeket. Isteni küldetés.

Az alázatos Isten

Bizonyos kultúrákban a fogyatékot átoknak, szégyennek tekintik. A társadalomból kirekesztik, elrejtik a sérült embereket. Gyakori, hogy a keresztények azok, akik feléjük fordulnak, ápolják, segítik őket. Mert a mi Istenünk, egy alázatos Isten. Nem veti meg a gyengét, szenvedőt. Emberré lett, hogy az ember Ember lehessen. Nem tekintette zsákmánynak, aki, ami volt. Megüresítette magát, s szolgai formát vett fel.
- Az itt élő gyerekek szülei nevében szeretném megköszönni mindazt, amit napról napra értük tesztek. Tudom mit jelent pelenkát cserélni. Húsz éve teszem, naponta többször is. - mondta Brian Dorksen kanadai zenész, dicsőítésvezető a gödi Szorgos Kezek Háza gondozóinak. S folytatta:
- Hat gyerekem van. Négy lány és két fiú. Mindkét fiú egy speciális kromoszóma-rendellensséggel született, így értelmi fogyatékkal éli életét. Nem tudnak beszélni. Nem lettek szobatiszták. Mégis, amikor a szemükbe nézek, Isten különleges szeretete mosolyog vissza rám. Isten jellemének, szeretetének olyan mélységeit ismertem meg általuk, melyről soha nem tudtam azelőtt.
S ahogy kezébe veszi a gitárt, s elénekel egy egyszerű dalt, a szobában már senkinek nincsenek kétségei: ennek az embernek barátja az Isten. A fiatalok tapsolnak. Persze legjobb tudásuk szerint, össze-vissza. S éneklik Briannel: „Halleluja”. De ebben az énekben ott van a szívük, lelkük, szellemük. Sérült értelmük minden rezdülése. Már a félősebb is a küszöbön áll, s Rudi is hozza a mikulásos fényképét. Az egyik tolószékben ülő lánynak folynak a könnyei. Apró flottírtörölközővel próbálja felitatni, elrejteni őket. Aztán „megszólal”. A gondozók segítségére sietnek. „Nagyon szépen énekelsz.” Csak Isten a tudója, mennyit is fog fel a történtekből Adrienn elméje. S a zenész újra mesélni kezd:
- Tíz évvel ezelőtt Angliában éltünk. Öt gyermekünk volt akkor, de feleségemmel azt éreztük, családunk még nem teljes, újra szeretnénk egy kisbabát. Sokat imádkoztunk. Kértük az Urat, hogy a sérült fiú, s a négy lánygyermek után ajándékozzon meg újra egy kisfiúval. Egy egészségessel. Isten válaszolt. Megszületett a fiúnk, Ézsaiás. Aztán elérkezett egy nap, mikor az orvosoktól megtudtuk, neki is ugyanaz a betegsége van, mint a bátyjának. Nem volt egyszerű. Azon a napon született ez a dal.
S újra énekelni kezd. Isten hűségéről énekel. Arról, hogy jöhetnek viharok, érhetnek veszteségek, csalódások, egyetlen hely van, ahol az ember megpihenhet, s erőt nyerhet: Isten hűségében.

Brian a gödi otthonban tett hétfői látogatását követő este, október 21-én a budapesti MOM Művelődési Házban a Golgota Gospel kórussal közösen adott jótékonysági koncertet a Baptista Szeretetszolgálat gödi és bicskei otthonaiban élő fogyatékos fiatalok javára. Közvetlenségével, nyíltságával, Isten iránti hűségével és szeretetével százak számára mutatott be valamit az alázatos Isten jelleméből.

ééééés FES

Fes felé már csak egy eseménymentes 300 km maradt. Fesben az első benzinkútnál begyűjtött bennünket egy helyi idegenveztő, s elvitt egy mélygarázsos szállodába. Hozatott egy kisbuszt, s a városnézést azzal kezdtük a királyi palotánál ( a király épp a rabbati palotájában volt :( ). Megérkeztünk a medinába. Fes, az arab csoda. S valóban. Egy ezer éves kisváros látszólag kizárva magából a globális világ tömegkulturáját. Igaz szűk sikátorai között, a bazárok mélyén azért szép számban fellelhető a tömeggagyi is. De ott vannak a műhelyek, ahol kézzel hímzezik a szaharai terítőt, mintázzák a bronztálat, szövik a selyemsálat, készítik az arab füvekből készült parfümöt, cserzik és festik a bőrt. Mennyiféle szín, szag, világ. Közben egy-egy imahely, s a világ legrégibb egyeteme. Árusok mindenhol. Na és persze turisták. S megy az alku. Feléért. Harmadáért. Fes mégis az a hely, ami feledhetetlen és kihagyhatatlan, ha az ember Marokkóban jár.

Quarzazat - Fes felé félúton

Eső nélkül. Háborgó gyomorral motorra szállni, ez az afrikai motorkaland másik arca. Ráadásul vezetőnk ma tevegelni akart a sivatagban, s kinézett a térképen egy jó kis szaggatott vonalas "utat" dél felé. Már nemcsak a gyomrom, de a térdizületeim és utastársaim is háborogtak. Másfél órás küszködés után egy lakott településre értünk, ahol megálltunk "reggelizni" - persze akik tudtak. Lala érdeklődött a helyi erőknél az oázisba vezető útról. Kiderült, hogy a tegnapi felhőszakadás miatt egy km-es szakasza víz alatt van, s lezárta a rendőrség. A rendőrséget is megkérdeztük, és igen. Így vissza a gépekre, s irány a megrázó újabb másfél óra. S már ott is voltunk, ahol három-négy órával ezelőtt :) Fel kellett adni a mára tervezett tevegelést, s észak felé venni az irányt, hisz két nap, s ezer km volt még hátra Tangerig. A sivatag szélén újabb szédületes hegyvonulatok kúsztak elénk. A változatosság kedvéért, most sárgás színben. Hatalmas szaggatott, rétegzett, sziklás szurdok. Sose jártam a grandkanyonban, de a képekről nézve ilyen lehet. Ámulatba mégse estünk, mert újból utólért az eső. Jégeső. S hozzá desszertként a magas hegyi szerpentineken az agyagos vízátfolyások. Na ez volt imaéletünk felfrissülésének koncentrált pillanata. Megint bőrig áztunk. Plusz a következő városban (60 km) egyetlen szállodai szoba sem volt szabad, így egy lelkes helyi sráccal kimotorztunk valami hegyi faluba, ami inkább a fiú családlátogatásának tűnt, mint szálláskeresésnek. Mindegy. Végül mégis találtunk egy szállót, s hálákat adtunk hogy ágy van alattunk.

Marrakech - Szahara

Másnap reggel nekivágtunk az Atlasz-hegységnek. Elképesztő színek és formák. Hátborzongató mélységek fölött és mellett szeltük a kanyarokat. A hegyek először zöldek, majd vörösek voltak. Egy kanyar, s már minden csupa szürke. Marokkó maga a geológiai csoda. Itt minden megvan, amit látni szeretnél. Tenger, hegyek, völgyek, sivatag, virágok, pálmafák. Hihetetlen és leírhatatlan szépség. Háromezer méter magasan szeltük a hegyeket motorjainkkal. Az út menti árusok különleges köveket kínálnak. A kisebb-nagyobb fehér vagy fekete kövek közepén különféle ásványok: topáz, krizolit, ametiszt... a párizsi reptéren egyik utastársunk kézipoggyászában bombának nézték az egyiket :)
Lejebb ereszkedtünk, míg a kövek egészen aprókká váltak, s a fákból nem maradt, csak néhány fűkupac. Kősivatag a szahara szélén. S több ezer éves agyagvárosok, agyagerődök. Gyerekkorom meséi az ezeregyéjszakából. Oázis, pálmaliget, s a vörös agyagpaloták. Hirtelen ott egy filmstúdió a sivatag közepén. Hatalmas díszletek. Piramisok. Szfinxek. Aztán újra a sivatag. Hát, senki nem mondhatja, hogy nem vagyunk vízfakasztó emberek. Marokkó ugye nem épp esős éghajlatáról híres, de velünk úgy esett, hogy még a Szaharában is utólért egy hatalmas vihar: villámok, felhőszakadás. Ámokfutásban menekültünk a fekete felhők elől, s az utolsó pillanatban sikerült megérkeznünk egy hotelbe. Az éjszaka már nem volt épp az ezeregy egyike. Mondogatták is este a többiek, hogy milyen piros az arcom, mennyire megfogott a nap, a szél. Lefekvés előtt még adtam pár gyógyszert egy hidegrázós motorostársnak, aztán fél óra múlva jómagam is áldozata lettem. Reggelre kiderült, hárman is vagyunk.

Cascade d'Ouzoud - Maarrakech

Reggeli a vízesés mellett (lett volna), de az áhitatot követő teológiai eszmecserék miatt pár órás csúszással, s némi helyszínváltoztatással realizálódott. A vízesés nappal még sokkal sokkal gyönyörűbb. Száz méter magasból zúdul alá a meredek sziklafalon. dél körül újra nekivágtunk a hegyeknek, s már szürküllni kezdett, mire Marrakesh környékére értünk. Különleges alakú szürke hegycsúcsok, pálmaligetek és arab paloták jelezték, közel a város. Egy pazar külvárosi hotelben szálltunk meg, s kisebb mutatvánnyal is felért, ahogy a meredek rámpán a tekintélyes vasszerkezetek egyesével alámerültek a pincegarázsba. Lemostuk az út porát, s nekivágtunk a városnak. Marrakesh főtere: Jemma El fna. Afrika színpada. Hátborzongató tömeg a sötétben. Mutatványosok forgataga. Tűzokádók. Kígyóbűvölők - most pont nem voltak. Afrikai zenészek. Jósnők tucatjai. S a piaci étkezdék. Kb. száz kis kifőzde, ahol a szemed láttára készítik el a különlegesebbnél külónlegesebb étkeket. A picérek némi erőszakkal fogják be a vendégeket. Mire feleszmélsz, már ülsz is, s előtted az étlap. Ami mondjuk totál felesleges, hisz mindenfélét hoznak majd. Bárhogy is, a folyamatosan érkező koldusokat leszámítva hatalmas élmény volt ez a vacsora! Egy idő után már hangosan szurkoltunk saját pincérünknek, hogy ő legyen a nyertes, egy-egy vendég befogásában :) Bejártuk még a környező kis bazárokat, majd tudva, hogy holnap is hajtás... pihenni tértünk.

Larache - Cascades d'Ouzoud

Reggelre kiderült. Korán indultunk. Rabatig a pályán, onnan dél felé vettük az irányt. Két nap után kezdtünk végre valamit látni Marokkóból. Városszéli piacok, útmenti olajfaerdők és pálmaligetek. Terrakotta színű talaj. Hirtelen hegyek nőttek az út mellett. Óriási hegycsúcsok között kanyarogtak a szerpentinek. Olyan volt, mintha egy hétmérföldes csizmában lépkednénk a világ tetején. Kis városkák, az emberek mindenfelé integetnek, szeretettel fogadnak. A rendőrök leállították a forgalmat, s a piros lámpák ellenére integettek, hogy csak menjünk, menjünk tovább. Egy helyen lemaradtunk a többiektől, mire elénk vág egy rendőrautó: álljunk meg, hol van a többi négy motor?. Honnan tudják, hogy nyolcan vagyunk? Örökre rejtély marad. A rendőr azt kéri, hozzuk ide a többieket is, mert rosszfelé mentek tovább. S valóban? Honnan tudták, hogy eltévedtünk? Honnan tudják, hová akartunk menni? Mindegy. Kivezetnek a városból. A következő elején már integetve fogad a rendőr. Kősivatag. Kopár tájak. Majd újra meredeken emelkednek az utak. Valami szédítő kanyarok egy elképesztő folyóvölgyben. Viadukt a szakadék felett. A fémhídon csak lassan merészkednek át a motorok. Pár perc múlva az is megesett, amitől kicsit mindig tartottam, estünk - hála Istennek, csak kis sebesség mellett, s apróbb zúzódásokkal megúsztuk. Az éjszakát egy hegyi faluban, Marokkó legnagyobb vízesése mellett töltöttük. Ez itt már nem az arab világ, inkább az igazi Afrika. Az afrikai vályogház kék ablaktáblái mögött eleven színekkel festett szobák, agyagedények és szőttesek. A lapostetőn esti sziesztázóhely fekvőalkalmatosságokkal. Egyszerűen hihetetlen. Ezer afrikai csecsebecsét kínáló bazárok sora. Vacsora a vízesés mellett. Csak hit által, mert a koromsötét éjszakában nem láttuk mit is rejt a tadzsin, a jellegzetes marokkói étel. Reggel négykor a müezzin és a kutyák ugatása ébresztett. Lala szerint "nem mondhatják, hogy a kutya se hallgatja meg őket."

Tanger- Larache

Reggel jókat nevettünk Marikával, mert az éjjel általunk két furcsa arab férfinak vélt alsó alak tulajdonképp egy egészen konszolidált idősödő házaspár. Széthúztuk a függönyöket, s ott volt a Földközi-tenger. Nyolcra érkeztünk Tangerbe. Áttaxiztunk a vámudvarba, s elkezdődött a küzdelem a helyi bürokráciával. Kis papír. Nagy papír. Zöld papír. Sárga. Papír az autóról. Papír a motorokról. Minden motorról külön. Egy papír az összesről. Papír a rendőrségről. Papír a vámosoktól. Másolat a kispapírról. Pecsét a nagyra. Kemény öt óra alatt végre már a motorokon ültünk, de a zöld papírokról még hiányzott pár pecsét, így újabb egy óra volt, mire ki is gurultunk a vámudvarból, s eredeti terveink szerint visszaindultunk Casablancán át Marachesbe. Már reggel is elég vészjóslóan szürke volt az ég, délelőtt esegetett az eső, de most ahogy az autópályára értünk, akkora szél támadt, hogy a völgyekben a fiúk alig tudták megtartani a motorokat. S persze eleredt az eső. Ötven km alatt sikerült mindenkinek bőrig áznia - s ezalatt most nemcsak a bőrruhát értem. Még sohafelnemadó vezetőnknek is be kellett látnia, ma már lehetetlen folytatni. Az első szembejövő településen megkerestük az első szállodát, ami a lehetőségekhez képest fantasztikus volt. Száz méterrel a szálloda előtt egy hatalmas vízátfolyásba hajtott a csapat, így utolsó kenetként mindenki részesült még egy teljes alvázmosásban. Ezen már csak nevetettünk, ahogy az eresz alatt a csizmáinkből öntögettük a benne álló vizet. Mivel nemcsak a rajtunk lévő cuccok áztak, de a táskák "száraz" dolgai is, így a légkondikat fűtésre állítva szárítással töltöttük az estét.

Budapest-Párizs-Casablanca

Fogorvosnál kezdődött a csütörtök reggel. Onnan irány a reptér, hisz a NATO-csúcs miatt a fél város le volt zárva. A kapuzárás előtti utolsó percben megérkezett a teljes csapat. Párizs, CDG - hat óra kényszerszünet. Telefon Tangerből: nem engedik ki a teherautót a vámudvarból, mindenkinek személyesen kell kihoznia a motort. Még meg se érkeztünk, máris módosítani kellett az eredeti útvonaltervet.
Casablanca, itthoni idő szerint éjfél, találnunk kellene valahol egy Tangerbe (innen 450 km) induló vonatot, s lehetőleg még az éjjel, hogy minél kevesebb időt veszítsünk. A reptér alatt épp van egy kisebb vasútállomás, s két óra múlva indul egy vonat átszállás után egészen Tangerig. Casavoyager állomáson már érezni, Marokkóba értél. Fehér épület, mór mintázatú mozaikok, csempék mindenütt, pálmafák és leánderek. Valahonnan délről, az óceán mellől érkezik a vonat. A hálófülkék már majdnem mindenütt tele vannak. Kell némi lélekjelenlét, hogy az éjszaka közepén az ember bemásszon egy sötét fülkébe pár azonosíthatatlan arab fölé. Az útlevelem a párna alá rejtettem, megpróbáltam leállítani a korábbi olvasmányélményeimből agyamba tóduló különböző hálókocsis krimijelneteket, Istenre bíztam az életem, s abban a tudatban, hogy valószínűleg áll még előttünk pár ennél kényelmetlenebb éjszaka is, megpróbáltam minél többet alvással tölteni a hátralévő töredék éjszakából.

Hol található Isten országa?

- az esti nőire készülök, vasárnap az úrvacsora előtt hangzott az ige: "nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben"- beszéd vagy erő? - na ezeken gondolkodom

Hol van az Isten országa? A harmadik egekben? A Közel-Keleten? A gyülekezeti ház falain belül? "Az Isten országa közöttetek van!" Nem egy hely, nem egy eszme. Az Isten országa, Isten uralma az ő teremtményei felett. Az Isten országa ott van, ahol talál olyan keresztényeket, akik alárendelik saját szabadakaratukat a Mindenható Élő Istennek. Tulajdonképp az én és a te döntésed az, hogy ott van-e, ahol épp te vagy. Mert Krisztussal megnyílt ez a lehetőség, elkezdődött az a dimenzió, ahol a menny és a föld összeér. Már nemcsak valahol odaát, de itt is, most is képes testet ölteni "az igazság, a békesség és a Szent Szellem által való öröm". Testet ölteni, mondjuk bennem és benned. Nem kis lehetőség. Isten hatalma, Isten uralma. S ezek ráadásul egy embrei értelemmel felfoghatatlan folyamatosan táguló, növekvő dimenzióban, hisz "uralma növekedésének nem lesz vége". Hogy áll bennem ez az uralom? Növekvőben? Tágulóban? Képes testet ölteni? Látszik az erő? Van tere bennem? Uralkodik felettem?

Ma

Reggel busszal mentem a nagy fővárosba. Állok a megállóban, s hallom a Kriszta hangját. Péterrel beszélget. Ott volt Rita is. Így a gyüliből négyen mentünk egyazon busszal dolgozni. Egy vak srác ült mellettem, egy jól megtermett vakvezető kutyával, Prézlivel. Jó érzés volt pár pillanatra a szemének lenni, elmagyarázni hová üljön, s megnyugtatni, ne aggódjon a kutya miatt, majd átlépik az emberek. Olyan jó, hogy ilyen bátor a srác, s nekivág egyedül Pestnek. Valamiért csak annak a szimpla ténynek is örültem, hogy ott volt. Megbeszélés. Majd engedetlen voltam a főnökömnek, aki azt mondta, ne menjek át a következő megbeszélésig a másik irodába, de én azt gondoltam, mégis jobb lesz, hátha addig is megcsinálok egy csomó dolgot, s persze miért is lett volna igazam, ha engedetlen voltam, sikerült feleslegesen átvillamosozni fél budán. Még egy megbeszélés, s már vissza is Fehérvárra. S ki ült előttem a buszon? A reggeli srác, Prézlivel. Lala pedig kijött elém a fiúkkal és elmentünk a könyvesboltba. Csak még találkoztunk a pályaudvaron a Péterrel, akárcsak reggel, két Remis lánnyal, Ádival, a Plázában pedig Dáviddal. Majd sikerült a könyvesboltban elköltenünk tízezer forintot, mindezt úgy hogy 3 könyvet vettünk, nameg az új Ákos maxicd-t!!! Amin mostmár egymás után hatszor is meghallgathatjuk - mit hatszor, ma este negyvenhatszor is meghallgattuk - a Negyven lettemt. Ezt követően esti lefektetős, új könyvekből felolvasós ( "Megy ez nekünk fiúk? Igen, nagyon megy." - Bob the Builder . A világirodalom legújabb remeke), pusziszkodós, telefonálós este, most meg várom apát, aki alant még elöl jár.

Hála-ok

A gyüliben ma volt a hálaadás napja. Úgyhogy én is megpróbálom összegyűjteni, miért is vagyok hálás. Először is mindenek előtt és felett Érte, aki "szerelmével átirta holnapomat...". Érte, Krisztusért. Aztán azokért, akiket tőle kaptam. Ahogy reggelenként kinyitom a szemem, Lala az első, akit meglátok. Sokszor gondolok rá, mekkora kegyelem is, hogy ő lehet a férjem, hogy nem én csináltam meg a saját életem, de valamiért Isten úgy gondolta, hogy ő maga szerez nekem egy nagyszerű társat. Aki ma vagyok, ahol ma vagyok, abban mindben ott vannak Ők is. Aztán a Bori. Egy csodalány. Milyen klasszakat beszélgethetünk, nevetgélhetünk! A legfontosabb és a legjelentéktelenebb dolgokról. Szombaton pl. a József Attila-olvasásról. Hogy milyen is lenne lezavarni két nap alatt egy kötetet, mondván: "ez is megvolt", s olvasónaplót írni mondjuk az Ódából. S a Sára, aki mostanában olyan sokat változott, komolyodott. S olyan áldás, hogy egészen más a viszonyuk Borival, mint korábban. Szünetel a huza-vona, kiállnak egymásért, mellett, vígasztalják egymást. És ez nem is kis hálaok. Bálint. Az új sulija, ahol megnyugodhatott. Bálint, az én nagy fiam. Egyik gyerkőcömtől se kapok annyi szeretetet, mint tőle. Nem menne el úgy, hogy ne adjon puszit, hogy ne integessen az ablakból. S persze Illlés. Tegnap a gyüliben egy igéskártyával rohangált. Szülinapjára kapta. "Áldást parancsoltam melléd..." S valóban. Ő is egy különleges gyerek. Bori az úrvacsora előtt biztatta, hogy álljon fel az ének alatt, mire ő: "én nem az a fajta vagyok"- mondta, jelezvén, ő nem vesz úrvacsorát. Mindenre figyel, mindenen gondolkodik, mindenről van véleménye. S persze akad még sok-sok hála-ok, de ők azok, akik mindent megelőznek, hisz annyi minden változik, de bárhol is, bármiben is legyek, ők ott vannak velem és mellettem.

Boldogságkutatás 2.

A mai ifin a boldogságról beszélgettünk. Ennek apropóján most én végeztem "boldogságkutatást". Mindenki felírt egy cédulára öt dolgot, amely őt személyesen boldoggá teszi - a másik oldalra pedig öt olyat, ami elszomorítja. Eredetileg csak felvezetésnek szántam, s ott se tudtuk végignézni a cédulákat. Aztán az előbb - már itthon - eszembe jutott, hogy milyen jó már, hogy a legtöbb cédulán a "boldogságforrások" között ott volt a kisifi. Gyorsan elő is kaptam a papírokat, s megnézegettem a válaszokat ( nem ismerem az írásokat, így tényleg anonimitásban maradt majd mindenki :) ).

Néhány dolog, ami boldoggá teszi tizenéveseinket:
ha azt csinálhatok, amit akarok (nem kell tanulni) - ha a barátaimmal lehetek - ha ehetek egy jót- Isten - barátok- család- ifi- viccek- jó kedv- zongora - ha rosszat mondanak rólam, s nyugodt tudok maradni - jó jegy, vagy ha értem az anyagot - új családtag (Jézusban is) - megdicsérnek - ha fel tudok vidítani valakit - zene (dícséret) - utazás - betölt a Szentlélek - tudok segíteni valakinek - valaki megtér - Isten válaszol az imámra - ha valaki azt mondja: "szeretlek" - sikeres bizonyságtétel - kakós guba - egészség- szeretet - ha a kedvenc számaimat hallgatom - ha tanácsot kérnek tőlem - zene - fehércsoki+ásványvíz - közös utazások - nem várt meglepetések - ha foglalkoznak velem - nyaralás - új barátok - grillásos fagyi - gitározás - jó beszélgetések - állataink - amikor érzem Isten közelségét - a természet - kosár - baptifon - ha apáék otthon vannak - görkorcsolya - ha hallgathatom a tanítást - szabadság - gyerekek - kisifi - testvérek (vér és Krisztusbeli) - kipihentség - színház - ha jobban megismerek valakit - számítógép - jó idő - ha az apukám itthon van - biztató ige

S ami elszomorítja:
haragtartás - rossz gondolatok - a suliban csúfolnak - rossz jegyek - ha rossz útra viszem a másikat - ha egyest kapok - nem találkozom a barátaimmal - ha valaki elutasít - magányosság - mások rossz hangulata - leszólnak - frusztráltság - elutasítottság - szeretetlenség - látni a világ rossz dolgait - sátán - hogy nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok - bűneim - kiközösítenek - csalódások - betegség - kicsúfolnak - unalom - szürkeség - félresikerült dolgok - veszekedés - leterheltség - ha csalódok önmagamban - háború - ha távol vagyok Istentől - a tanulás háttérbe szorítja a számomra fontos dolgokat - ha esik az eső - fáradt vagyok - kiabálás - osztálytársak viselkedése - lopás - trágár beszéd - halál - tapintatlanul beszélnek - türelmetlenségem - egymásra oda nem figyelés - megbántok valakit - senki nem foglalkozik velem - sikertelenség - bűn - elhagy valaki - szomorú valaki és nem tudok neki segíteni - tiltások - ki kell hagynom az ifit - ha a szüleim szomorúak

Boldog vagyok, ha velük lehetek.

Marok kő

Ülök a gép előtt és nézek ki a fejemből. Lala egy verset - inkább versikét- küldött épp, mellyel mosolyra fakasztott. Témája az egy hét múlva esedékes motoros kirándulásunk Marokkóba. Tegnapelőtt kiderült, hogy Marokkóba megyünk motorozni. Tegnap pedig már útjukra is bocsátottuk a motorokat. Ez a több órás procedúra arra is jó volt, hogy kezdjük érezni, s kezdjünk azon gondolkodni, hogy igenis nemsokára utazunk. Sajnáltam, hoyg nem volt nálam fényképezőgép, mert az valami nagyszerű látvány volt, ahogy a szétbontott teherautóra a férfiak felszerelték a hat choppert. Volt amelyiknek a gazdája alig akarta otthagyni, annyira féltette a "vasat". Minden motort egyesével kellett beállítani, fából "személyre szabott" tartókat eszkábálni hozzájuk, hogy bírják a több száz km-es utat Casabalncáig. Hivatalos meghatalmazásokat kellett készíttetni, hogy a szállító cég gond nélkül átvihesse Európán a gépeket. Erre előre nem is gondoltam, de teljesen jogos. Közben meglátogattuk Lala szüleit is régi-új lakóhelyükön, Őrbottyánban. Hihetetlen kis házzal várta őket az ottani gyülekezet. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen módon viseli gondjukat, s reméljük ők is valóságos áldást jelentenek majd a gyülekezet számára. Megint éjjel lett, mire hazaevickéltünk. Illés már aludt is az autóban. Illés egyébként a mamiéknál töltötte a délutánt. S nagy lelkesen mesélt a "levélhessegetőről", ami egy általa ezeddig még sosem látott cirokseprőt takar és a Kútról, amiből "mami egy kereket ide-oda forgatva láncon felhúzott egy vödröt, s abban volt a víz". Itthon a lányok a tanulás mellett a rámpaépítésben segédkeztek. Vacsorát készítettek, lefektették a Bálintot. Olyan gyorsan repülnek a napok.