Fogorvosnál kezdődött a csütörtök reggel. Onnan irány a reptér, hisz a NATO-csúcs miatt a fél város le volt zárva. A kapuzárás előtti utolsó percben megérkezett a teljes csapat. Párizs, CDG - hat óra kényszerszünet. Telefon Tangerből: nem engedik ki a teherautót a vámudvarból, mindenkinek személyesen kell kihoznia a motort. Még meg se érkeztünk, máris módosítani kellett az eredeti útvonaltervet.
Casablanca, itthoni idő szerint éjfél, találnunk kellene valahol egy Tangerbe (innen 450 km) induló vonatot, s lehetőleg még az éjjel, hogy minél kevesebb időt veszítsünk. A reptér alatt épp van egy kisebb vasútállomás, s két óra múlva indul egy vonat átszállás után egészen Tangerig. Casavoyager állomáson már érezni, Marokkóba értél. Fehér épület, mór mintázatú mozaikok, csempék mindenütt, pálmafák és leánderek. Valahonnan délről, az óceán mellől érkezik a vonat. A hálófülkék már majdnem mindenütt tele vannak. Kell némi lélekjelenlét, hogy az éjszaka közepén az ember bemásszon egy sötét fülkébe pár azonosíthatatlan arab fölé. Az útlevelem a párna alá rejtettem, megpróbáltam leállítani a korábbi olvasmányélményeimből agyamba tóduló különböző hálókocsis krimijelneteket, Istenre bíztam az életem, s abban a tudatban, hogy valószínűleg áll még előttünk pár ennél kényelmetlenebb éjszaka is, megpróbáltam minél többet alvással tölteni a hátralévő töredék éjszakából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése