Ülök a gép előtt és nézek ki a fejemből. Lala egy verset - inkább versikét- küldött épp, mellyel mosolyra fakasztott. Témája az egy hét múlva esedékes motoros kirándulásunk Marokkóba. Tegnapelőtt kiderült, hogy Marokkóba megyünk motorozni. Tegnap pedig már útjukra is bocsátottuk a motorokat. Ez a több órás procedúra arra is jó volt, hogy kezdjük érezni, s kezdjünk azon gondolkodni, hogy igenis nemsokára utazunk. Sajnáltam, hoyg nem volt nálam fényképezőgép, mert az valami nagyszerű látvány volt, ahogy a szétbontott teherautóra a férfiak felszerelték a hat choppert. Volt amelyiknek a gazdája alig akarta otthagyni, annyira féltette a "vasat". Minden motort egyesével kellett beállítani, fából "személyre szabott" tartókat eszkábálni hozzájuk, hogy bírják a több száz km-es utat Casabalncáig. Hivatalos meghatalmazásokat kellett készíttetni, hogy a szállító cég gond nélkül átvihesse Európán a gépeket. Erre előre nem is gondoltam, de teljesen jogos. Közben meglátogattuk Lala szüleit is régi-új lakóhelyükön, Őrbottyánban. Hihetetlen kis házzal várta őket az ottani gyülekezet. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen módon viseli gondjukat, s reméljük ők is valóságos áldást jelentenek majd a gyülekezet számára. Megint éjjel lett, mire hazaevickéltünk. Illés már aludt is az autóban. Illés egyébként a mamiéknál töltötte a délutánt. S nagy lelkesen mesélt a "levélhessegetőről", ami egy általa ezeddig még sosem látott cirokseprőt takar és a Kútról, amiből "mami egy kereket ide-oda forgatva láncon felhúzott egy vödröt, s abban volt a víz". Itthon a lányok a tanulás mellett a rámpaépítésben segédkeztek. Vacsorát készítettek, lefektették a Bálintot. Olyan gyorsan repülnek a napok.
1 megjegyzés:
deizgalmas..legyen aldas a keszulodesen es az utatokon! Nagyon jo dolgokkal ajandekoz meg Titeket Isten!
Megjegyzés küldése