Pages

2008. október 22., szerda

Az alázatos Isten

Bizonyos kultúrákban a fogyatékot átoknak, szégyennek tekintik. A társadalomból kirekesztik, elrejtik a sérült embereket. Gyakori, hogy a keresztények azok, akik feléjük fordulnak, ápolják, segítik őket. Mert a mi Istenünk, egy alázatos Isten. Nem veti meg a gyengét, szenvedőt. Emberré lett, hogy az ember Ember lehessen. Nem tekintette zsákmánynak, aki, ami volt. Megüresítette magát, s szolgai formát vett fel.
- Az itt élő gyerekek szülei nevében szeretném megköszönni mindazt, amit napról napra értük tesztek. Tudom mit jelent pelenkát cserélni. Húsz éve teszem, naponta többször is. - mondta Brian Dorksen kanadai zenész, dicsőítésvezető a gödi Szorgos Kezek Háza gondozóinak. S folytatta:
- Hat gyerekem van. Négy lány és két fiú. Mindkét fiú egy speciális kromoszóma-rendellensséggel született, így értelmi fogyatékkal éli életét. Nem tudnak beszélni. Nem lettek szobatiszták. Mégis, amikor a szemükbe nézek, Isten különleges szeretete mosolyog vissza rám. Isten jellemének, szeretetének olyan mélységeit ismertem meg általuk, melyről soha nem tudtam azelőtt.
S ahogy kezébe veszi a gitárt, s elénekel egy egyszerű dalt, a szobában már senkinek nincsenek kétségei: ennek az embernek barátja az Isten. A fiatalok tapsolnak. Persze legjobb tudásuk szerint, össze-vissza. S éneklik Briannel: „Halleluja”. De ebben az énekben ott van a szívük, lelkük, szellemük. Sérült értelmük minden rezdülése. Már a félősebb is a küszöbön áll, s Rudi is hozza a mikulásos fényképét. Az egyik tolószékben ülő lánynak folynak a könnyei. Apró flottírtörölközővel próbálja felitatni, elrejteni őket. Aztán „megszólal”. A gondozók segítségére sietnek. „Nagyon szépen énekelsz.” Csak Isten a tudója, mennyit is fog fel a történtekből Adrienn elméje. S a zenész újra mesélni kezd:
- Tíz évvel ezelőtt Angliában éltünk. Öt gyermekünk volt akkor, de feleségemmel azt éreztük, családunk még nem teljes, újra szeretnénk egy kisbabát. Sokat imádkoztunk. Kértük az Urat, hogy a sérült fiú, s a négy lánygyermek után ajándékozzon meg újra egy kisfiúval. Egy egészségessel. Isten válaszolt. Megszületett a fiúnk, Ézsaiás. Aztán elérkezett egy nap, mikor az orvosoktól megtudtuk, neki is ugyanaz a betegsége van, mint a bátyjának. Nem volt egyszerű. Azon a napon született ez a dal.
S újra énekelni kezd. Isten hűségéről énekel. Arról, hogy jöhetnek viharok, érhetnek veszteségek, csalódások, egyetlen hely van, ahol az ember megpihenhet, s erőt nyerhet: Isten hűségében.

Brian a gödi otthonban tett hétfői látogatását követő este, október 21-én a budapesti MOM Művelődési Házban a Golgota Gospel kórussal közösen adott jótékonysági koncertet a Baptista Szeretetszolgálat gödi és bicskei otthonaiban élő fogyatékos fiatalok javára. Közvetlenségével, nyíltságával, Isten iránti hűségével és szeretetével százak számára mutatott be valamit az alázatos Isten jelleméből.

1 megjegyzés:

Unknown írta...

A Szorgos Kezek Háza dolgozói nevében mondhatom nemcsak a fiataloknak volt nagy élmény a hétfő délután és a kedd este, hanem nekünk, gondozóknak is. Köszönjük a szervezőknek, a SzerSzolg vezetőinek, hogy ebben a csodában mi is részt vehettünk. És nem utolsó sorban köszönjük az alázatos Istennek, hogy Brian szeretetében, dalaiban lehajolt hozzánk!