A gyüliben ma volt a hálaadás napja. Úgyhogy én is megpróbálom összegyűjteni, miért is vagyok hálás. Először is mindenek előtt és felett Érte, aki "szerelmével átirta holnapomat...". Érte, Krisztusért. Aztán azokért, akiket tőle kaptam. Ahogy reggelenként kinyitom a szemem, Lala az első, akit meglátok. Sokszor gondolok rá, mekkora kegyelem is, hogy ő lehet a férjem, hogy nem én csináltam meg a saját életem, de valamiért Isten úgy gondolta, hogy ő maga szerez nekem egy nagyszerű társat. Aki ma vagyok, ahol ma vagyok, abban mindben ott vannak Ők is. Aztán a Bori. Egy csodalány. Milyen klasszakat beszélgethetünk, nevetgélhetünk! A legfontosabb és a legjelentéktelenebb dolgokról. Szombaton pl. a József Attila-olvasásról. Hogy milyen is lenne lezavarni két nap alatt egy kötetet, mondván: "ez is megvolt", s olvasónaplót írni mondjuk az Ódából. S a Sára, aki mostanában olyan sokat változott, komolyodott. S olyan áldás, hogy egészen más a viszonyuk Borival, mint korábban. Szünetel a huza-vona, kiállnak egymásért, mellett, vígasztalják egymást. És ez nem is kis hálaok. Bálint. Az új sulija, ahol megnyugodhatott. Bálint, az én nagy fiam. Egyik gyerkőcömtől se kapok annyi szeretetet, mint tőle. Nem menne el úgy, hogy ne adjon puszit, hogy ne integessen az ablakból. S persze Illlés. Tegnap a gyüliben egy igéskártyával rohangált. Szülinapjára kapta. "Áldást parancsoltam melléd..." S valóban. Ő is egy különleges gyerek. Bori az úrvacsora előtt biztatta, hogy álljon fel az ének alatt, mire ő: "én nem az a fajta vagyok"- mondta, jelezvén, ő nem vesz úrvacsorát. Mindenre figyel, mindenen gondolkodik, mindenről van véleménye. S persze akad még sok-sok hála-ok, de ők azok, akik mindent megelőznek, hisz annyi minden változik, de bárhol is, bármiben is legyek, ők ott vannak velem és mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése