Eső nélkül. Háborgó gyomorral motorra szállni, ez az afrikai motorkaland másik arca. Ráadásul vezetőnk ma tevegelni akart a sivatagban, s kinézett a térképen egy jó kis szaggatott vonalas "utat" dél felé. Már nemcsak a gyomrom, de a térdizületeim és utastársaim is háborogtak. Másfél órás küszködés után egy lakott településre értünk, ahol megálltunk "reggelizni" - persze akik tudtak. Lala érdeklődött a helyi erőknél az oázisba vezető útról. Kiderült, hogy a tegnapi felhőszakadás miatt egy km-es szakasza víz alatt van, s lezárta a rendőrség. A rendőrséget is megkérdeztük, és igen. Így vissza a gépekre, s irány a megrázó újabb másfél óra. S már ott is voltunk, ahol három-négy órával ezelőtt :) Fel kellett adni a mára tervezett tevegelést, s észak felé venni az irányt, hisz két nap, s ezer km volt még hátra Tangerig. A sivatag szélén újabb szédületes hegyvonulatok kúsztak elénk. A változatosság kedvéért, most sárgás színben. Hatalmas szaggatott, rétegzett, sziklás szurdok. Sose jártam a grandkanyonban, de a képekről nézve ilyen lehet. Ámulatba mégse estünk, mert újból utólért az eső. Jégeső. S hozzá desszertként a magas hegyi szerpentineken az agyagos vízátfolyások. Na ez volt imaéletünk felfrissülésének koncentrált pillanata. Megint bőrig áztunk. Plusz a következő városban (60 km) egyetlen szállodai szoba sem volt szabad, így egy lelkes helyi sráccal kimotorztunk valami hegyi faluba, ami inkább a fiú családlátogatásának tűnt, mint szálláskeresésnek. Mindegy. Végül mégis találtunk egy szállót, s hálákat adtunk hogy ágy van alattunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése