Nevelőnő a szovátai gyerekotthonban. Túlcsordul belőle a szeretet, az alázat. Huszonegy éves, s nyolc lányról visel gondot. "Gyere be, nézd meg a házunkat!" S körbevezet az otthonos lakáson. Barátságos szobák. Mindenütt rend, tisztaság. Most érnek haza lányai. Szaladnak hozzá és ölelik. Egyikük tizennyolc éves. Tisztelettel szólítja.
"Tavaly a szomszéd lakásban éltünk, akkor tizenhét lányom volt."
Nézem ezt a kedves, törékeny lányt. Érettségi után költözött a gyerekotthonba. Azóta neveli sokadik gyermekét. Könnybelábadt szemmel mesél a másfélévesről, aki nemrég másik otthonba költözött.
Nem tekinteni zsákmánynak azt, mi nekünk adatott. Letenni az életünket. Amik lehetnénk. S szolgálni másokat. Azzal a kevéssel, amink van. Megüresíteni magunkat, s befogadni másokat.
Valaki megtette kétezer éve. S azóta megteszik sokan mások is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése