Péntek este a szovátai gyerekotthon egyik lakásában, a nappali padlóján ültünk a gyerekekkel. Szüleiktől távol, nyolcan, tizen, tizenöten élnek egy-egy nevelővel. Személyes kincseik beleférnek egy-egy kis dobozba.
"Ha egy jó tündér teljesítené a kívánságotokat, mit kérnétek tőle?" - kérdezi a riporter.
"Jóságot" - mondja Levente. Kiről pár napja azt írta nevelője: szorgalmas, jó gyermek.
A riporter döbbenten hallgat, majd újra felteszi a kérdést:
"Te mit kérnél a tündértől?"
"Örömőt" - válaszolja egy csöppnyi lány.
"Én is örömöt" - szól a mellette ülő.
Jóságot kérnének. És örömöt. Nem tárgyakat. Nem egész családot. Apró gyerekek. S közelebb állnak az igazsághoz, mint sokan a nagyok.
Néztem magam elé, s azon gondolkodtam, itthon hány kisgyereket kellene végigkérdezni ahhoz, hogy valakitől hasonló választ kapj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése