Egy perc szünet

A fiúk a kádban. Illés egy fakanállal kavargatja a több doboznyi aprójétékot épp. A lányok tanulnak. Kezd hosszúvá válni az együttlakás, mert az előbb már akadtak köztük nézeteltérések. Bori most jött dics.próbáról épp kezdi a tanulást.
Sára meg -saját bevallása szerint - befejezte. Persze amikor a felmondásra került sor, kiderült, hogy akad ott még pótolnivaló :) Bálinttal egész este angolt tanultunk. Meg József Attila életrajzot és a Mamát. Angolból rémesen áll. s a legrosszabb, hogy nem izgatja.
Apa Seregélyesen. Utó-ökumenikus alkalom. Csak futtában találkoztunk. Reggel kiszalajtott a szakadó esőben a Máv-hoz. Este meg értem jött Seregélyesre indulva.
Még egy pár esti mese, némi pakolászás és végre olvashatok.
Na rohannom kell, hív a kötelesség. Azaz Illés ütemesen veri a kád oldalát: "Annnya kivesz. Annnya kivesz. ve-ve-ve-vesz. ve-ve-ve-ve-vesz." Már énekel. Most váltott: "Apa nincs itthon. Apa nincs itthon-hon-hon. Nincs itt-hon." Esetleges gyengébb felfogásomon segítendő most a következőnél tart: "Anya vegyél ki. Anya, vegyél ki. ki-ki-ki-ki-ki. anya, vegyél ki." Egyértelmű. Mennem kell.

Címtelenül

A hétvégében a legrosszabb volt a legjobb: hogy beteg voltam. Kettő jó is volt benne, hogy a Borival együtt (ami nem azért jó, mert jó, hogy ő beteg, hanem mert jó, hogy jó sokat voltunk együtt), s hogy elolvastam egy jó könyvet. Egy könyvet, amit a Lala kapott kölcsön, de persze azonnal elkedtem olvasni, s rengeteg, de rengeteg dolgot kaptam belőle. Végül az egész olyan volt, mintha magával az íróval beszéltem volna át dolgokat.
Az olvasásban azt is szeretem, hogy olyanokat is felhoz belőlem, amik ott így le sincsenek írva. Elindít egy gondolatot, az egy újabbat és újabbat, s hirtelen megvan a válasz valami egészen másra. Isten nagyszerű találmánya, hogy szavakat adott nekünk, melyekkel megkísérelhetjük... miket írok! kész. Szóval most kattog az agyam vagy két napja, és drága Lalám meg hallgathatja mindazt, ami elő-előtör belőlem. Mondom neki a kocsiban, a Tescoban, az ágyban, az asztalnál. Feltéve, ha ott van. ( ez csak arról jutott eszembe, hoyg tegnap pl. alig láttam )
Ma.
Fájt a mások bánata. Kettő is. És "sírtam rád", mert rossz volt tudni, hogy neked fáj. És kértem Istent, hogy tegyen valamit, mert van, hogy csak ő tud. És sokszor sokmindent nem értek. Nem értem, hogy miért okozunk másoknak fájdalmakat. Miért kell olyan sok idő, hogy megtanuljunk másra is figyleni, nemcsak ön-önmagunkra? És azért se kezdem "S"-sel a mondatot, mert úgy hírlik, mindig azzal kezdek mindenféle mondatokat. Talán mert több százszor ráírtam már mindenféle fogalmazásokra életemben, hogy "És"-sel nem kezdünk mondatot, és odaáig is elvetemedtem, hogy következetesen egy egész jegyet levontam, ha akár egyetlen mondat is "És" -sel kezdődött. És most És-sel kezdek. És annyiszor, hogy ez maga a bukás. Hát ezért kezdem "S"-sel a mondatokat.

"De én HISZEM, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!" (27.Zs.13-14.)

A nagy kis ifi

szeretem
ha jön a péntek...
időnként stresszes, hogy mit is... és hogyan... és hogyan ne
máskor meg látom őket, ahogy be- és kiviharzanak, aztán elhalkulnak és megosztják mindennapos kihívásaikat és győzlemeiket
látom őket, ahogy könyörögnek barátaikért, osztálytársaikért, akik még nem ismerik Krisztust, ahogy túllépnek saját korlátaikon, ahogy támogatják egymást a bizonyságtételben, az imaharcban, ahogy először kísérik be ismerőseiket az ajtón, aztán másodszor és sokadszor
olvasom gondolataikat, érzéseiket, céljaikat, örömeiket, s csodálom Isten munkáját bennük
most több a munkás
új lehetőségek nyílnak
Pisti elkezdte tanítani azokat, akik már túl vannak a törekvőn
Áron a fiúkkal tanulmányozza Péter levelét
készülünk a tanítványozásra
a kisifis dics.csapat is rendszeresen szolgál majd
annyi minden áll előttünk, előttük
Isten különleges gyermekei

Jön a vasárnap. Imádkoznál az igehirdetésért?
Köszönöm!

sasragacs

Készülök írni. Az elmúlt napokban internet-szorulásunk volt, azaz egy levél kb 10-15 percig töltődött le. Hála ( elévülhetetlen érdem!)Aranykezű Zozynak, tegnapra helyreállt a rendszer.
A hetünk ugyancsak változatosra sikeredik, hiszen minden este van valahol istentisztelet az imahét kapcsán.
Közben Bálintunkkal megkezdett "élhetőbb életért" akciónkat folytatjuk, melynek során a fiatal úr iskolai szokás-kombinációit próbáljuk elemezni-nyesegetni. Eddig nem túl nagy eredménnyel, de azért araszolgatunk előre a változások rögös útjain.
Illésünk pedig egyre jobban szereti az óvodáját, na meg Judit nénit, Eszter nénit, és Ibolya nénit.Tegnapra beszereztük a Nagy Kincset! Madár eleséget vittünk a többiekkel együtt, hogy az "ovismadarak" kibírják tavaszig. Ma az oviba menet "hangszínházat" játszottunk: Dramatizáltuk, hogy s mint fog zajlani a madáreleség elfogyasztása.
Ő volt a varjú, aki az ovodásoktól engedélyt kért, hogy ő is ehessen az
ovis-magokból. Én voltam a pozitív hős, nevezzük egyszerűen "bezsélőolajfaóvodásmadáretető"-nek.
Így én minden varjúnak, és csókafélének (is!) megengedtem, hogy ehetnek a magból, még a sasoknak is,"feltéve, ha nem lesznek az ovi udvarán ragadozó madarak".
Ezzel nem értett egyet Illésünk.
" Apa, ha beleragadnak az etetőbe, akkor meg is foghatnánk őket"- mondta felcsigázottan. Hát, így ért véget a "hangjátékunk" s folytattuk a biológia órát: " ragadozó madarak! tudod kisfiam, vannak aranyos madarak, akik megelégszenek... meg vannak olyanok is, akik..."
Ember legyen a talpán, aki 3 percben elmeséli az -etetőbe ragadt madár- képlete helyett, hogy mi is az igazi ragadozómadár lényege. Végül megeggyeztünk, hogy sasokat nem várunk a lakomára, de ha mégis eljönnének, nekik is adunk a szotyi-seprümag-kendermag keverékből. Most várom, hogy mi fog történni ma, madárügyileg.
Bori meg Sára tegnap színházban voltak. Kész nők, olyan aranyosak voltak, ahogy hazaérve mesélték a darabot. Végül már "karhatalommal" kellett ágyba parancsolni őket. Nagyon szeretem Őket!
Szilvi meg reggel ment a "dolgozóba", reméljük ma korán haza érkezik.
Este Bencze András fog igét hirdetni, érdemes lesz meghallgatni. Holnap pedig hozzájuk megyünk, az evangélikusokhoz.

Végül egy igével zárom a beírást, hátha segít valakinek. " De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra?" Péter első levele, 3. rész 13. vers.

Hajlék

A vonatból nézem a sinek mellé tákolt fóliaviskókat. Otthontalanok elképesztő hajlékai. A déli aluljárójában naponta elhaladok egy hajléktalan "család?" - nevezzük inkább lakóközösségnek - mellett. Ágybetéteiken hatalmas dunyhák alatt fekszenek. Mellettük rádió szól, s persze - ha jut rá - ott az elengedhetetlen kannás nedü is. Regényeket olvasnak. Egyiknek van egy németjuhász kutyája. Többnyire ott trónol a dunyha tetején. Olyan, mintha egy valóságshow lakói lennének, s a járókelő pedig - persze csak diszkréten - be-bepillanthat életük különféle mozzanataiba. Ma reggel vendégeik voltak. Vagy hatan-heten kuporogtak a három ágybetéten. Fél szemmel lestem, mi lehet a szokatlan találka oka. Felettük a falon egy fenyőágakból összekötött kis koszorú, alatta egyik társuk fotója. A földön gyertya ég. Valaki elkerült hát az utcáról...

Vannak másféle otthontalanok. Családban élnek. Tető van felettük. Valami az otthonból mégis hibádzik. A kötőanyag. A szeretet. Keresik itt is- ott is. Koldulják az első szembejövőtől. Menekülnek álomvilágba. Ott szépek, szeretettek, elfogadottak. Aztán a valóságban ebből is csak a szenvedés marad.
Hogyan fognak majd hazatalálni?
Pedig háttértől, helytől függetlenül minden halandónak adott egy hajlék. A Hajlék. Az örökkévaló. S ami még klasszabb, az Atya karja nemcsak odaát, de itt is kész körülölelni.

"Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak." (V.Mózes 33:27.)
Károli fordítás szerint: "Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai"

Az ál-, a valós, meg a többi nehézségek.

Sok dolog történik az emberrel, s néha olyan dolgok is, amelyeknek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, mégis önmagukban értékesek. Dehát, annyi minden "nagy dolog" mellett eltörpülnek az élet egyszerű dolgai. De ha igazán végiggondoljuk, a kicsi és egyszerű- de nagyszerű dolgok fognak megmaradni bennünk... ... és mikor évek múlva előkotorászunk valamit emlékünk tarsolyából, akkor ezekbe, a kicsinek tűnő dolgokba akad majd képzeletünk ujja.

Ez akkor jutott ezsembe, mikor megkérdezetem a "nagyszerű dolgok" "nagy szakértőjét", Illés fiamat.(4ésfél) Megkérdezetm, hogy mire emlékszik az előző házunkból. Olyan elhanyagolható részleteket, de neki fontos dolgokat említett, mint: a fűben talált csigaház, vagy hogy emlékszem-e a zöld összetört üvegcserepekre, amikor mentünk a parkba... és folytathatnám. Én elmentem ezek mellett, vagy inkább észre sem vettem őket.
Az elmúlt napokban sokat voltam a fiúkkal. Átértékeltünk néhány felületes dolgot, mint pl. tv, szám.gép, stb. Nehéz volt Bálintnak elképzelni, hogy töredéknyi időt töltsön ezekkel a "roppant fontos" dolgokkal, melyek annyira fontossá váltak már számára, hogy hihetetlennek tűnt, hogy értékes lehet az "egyszerűbb" világ is. Aztán eltelt 2-3 nap, s láss csodát, kint van, jeget-tör, havat lapátol. Rátalált a való világra. Este fáradtan zuhan be az ágyba, s mégis örömmel ébred. Most jövök rá, hogy milyen nehéz a valós világot megtanítani olyanoknak, akik az ált látják igazinak.

Más.

Gáz, Gáza, gáz van. Gáz nincs, a félelem csak úgy dohog a szívekben.

Elbocsátások, kavarások a munkahelyért a munkatársak ellen. Félelem, bizonytalanság, kérdések és hosszú csendek.
Könnyek és harag, és nincs menedék. ... férfiak sírnak, befelé.

Valaki megáll melletted, s csak ennyit mond: " ...bízzatok, én legyőztem ez a világot (Jn.16:35.) "Én, veletek leszek a világ végezetéig."
Neki hiszek.
Neki, hiszek!
Akkor is szeretni akarom Őt, ha már ennyi se marad....és ezt most akarom eldönteni. Készüljünk, mert a Bíró az ajtó előtt van, és zörget.
Érdekes idők. Mindig tudtuk, hogy lesz nehezebb is. Most, amikor nehezebb, csak megijedni tudunk, vagy van bennünk több is?

Szeretem Istent. Békém van.

...amikor ezt megtették...

Ma reggel két különböző bibliarészt olvastam. Az Ószövetségből a Jordánon való átkelés (Józs.3.) az Újszövetségből a csodálatos halfogás (Luk.5:1-11.) történetét. Mindekettőben volt egy közös pont: a hit lépése. Isten természetfeletti beavatkozását, a csodát megelőzte egy emberi döntés: a józan ésszel, a láthatóval, a tapasztalatokkal szemben Isten szavának engedelmeskedni. Nem egyszerű nappal indulni halászni oda, ahol hajnalban sikertelenek voltunk. Vagy vezetőként az épp tele lévő Jordánnak vezetni a rád bízott tömeget. Igen is kísértés, hogy azt mondjuk: "itt már jártam", "ezt már próbáltam", "mindent megtettem már, amit emberileg lehet", "mások is megmondhatják, hogy semmi értelme az egésznek"... De "amikor ezt megtették" csoda történt.
Mit kér tőled, tőlem épp az Isten? Korábbi kudarcaid színhelyére küld? Vagy neki a folyónak, ahol előtted még soha nem járt senki? Bármi is legyen, csak akkor tudod meg a folytatást, ha megteszed, amit kért. Mert "amikor ezt megtették olyan nagy tömeg halat kerítettk be, hogy szakadoztak a hálóik." Nem számít, hány éve követed Jézust, a hit lépése mindig hitből lesz. Benne lesz a feszültség a látható és a láthatatlan, a természetes és természetfeletti, az isteni és emberi között. Sokan elkerülik. Sokan kényelmetlennk érzik. Sokan félnek a kudarctól. A döntést mindenkinek magának kell meghoznia.

...csak gyógyultan

Délelőtt a gyülekezetben a főnök-beosztott viszonyról, s az engedelmességről szólt a tanítás mindkét istentiszteleten az 1.Pét.2 : 18- alapján. Engedelmeskedni felettesünknek nemcsak a jóknak, de a kegyetleneknek is... nem kis kihívás, s ritka gondolat mai önmegvalósításról, jogokról és sztrájkokról szóló világunkban. HOgyan képes erre akár egy keresztény is? Kizárólag, ha nem emberekre ( önmagára vagy a felette állóra), hanem Krisztusra néve teszi. Arra a Krisztusra, aki "nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő... engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig...". Aki nem emberektől, nem pozícióból nyerte ideintitását. Tudta, kicsoda, honnan jött, milyen küldetéssel. Ebből, s az Atyával való szoros kapcsolatból képes volt olyan erőt meríteni, hogy "mikor gyalázták, nem szólt vissza, hanem hagyta arra, aki igazságosan ítél". S engedelmeskedni akár Istennek, akár embereknek csak az tud, aki lelkileg egészséges, lelki sebeiből meggyógyult, aki nem azonnal megtorlandó személyes sértésnek veszi, ha korrigálják hibáit, de képes várni, hallgatni, engedelmeskedni, akár veszteségeket is elhordozni.
"Sebei árán gyógyultatok meg."
A sebek már megszerezték a gyógyulást, a döntés, hogy igénybe vesszük-e azt, azonban a miénk.

Illés és a hírek

Délelőtt vasalás közben rádiót hallgattam. Illésnek persze mindig volt mondandója, s amikor a hírek alatt próbáltam elhallgattatni, kicsit neheztelve kérdezte:
-"Anya, neked meg minek tudni, hogy Izrael nyert-e a háborúban?"
Néztem nagyokat, hogy a gyerek meg mikre figyel. Elmagyaráztam, minek is, majd nekiláttunk ebédet főzni. Bálint és Illés pucolták a krumplikat, miközben Illés újra visszatért a hírekhez:
- "Anya, ezek meg a rádióban honnan veszik a híreket?"
Így elmeséltem neki a hírügynökségek és a sajtóközlemények, valamint a média összefüggéseit :) miközben elkészült a paprikáskrumpli, s kiderült, hogy a lakásban azért van jópár hete hideg, mert tényleg van valami gond a kazánnal. ( az este már vastag takaró + ágytakaróval aludtunk ) S most végre hosszú ideje nem tapasztalt meleg van itthon. Ami azért is jó, mert az elmúlt hetekben a felső szinten főleg nagyon hideg volt, s így a Ladosékat nem tudtuk a szó konkrét értelmében meleg fogadtatásban részesíteni. ( úgy hallom, épp átrendezik a bútorokat :) - egyébként nem is venni észre, hogy ők is itt laknak. A gyerekek néha még a "hideg lépcsőn" indulnak a fenti szobába, de útközben eszükbe jut, hogy arra már nem aktuális. Mi egyébként már nagyon szépen berendezkedtünk, elrendezkedtünk. Lassan mindennek meglesz az új helye, s hála az Úrnak - tényleg hála, nemcsak kegyes szófordulat - sokkal otthonosabbnak érzem most a lakást, mint korábban. Igazából most sikerült "belakni". Még egy-két szekrény és fiókrendezés, s minden "hazatalál".
Délután a lányokkal vásárolgatni mentünk. Nagyokat nevettünk, mert a Kában belülről volt deres az ablak. A szomszédos sávban állók csak nézték, hogy belülről vakarjuk a jeget egy CD-tokkal, s egyre inkább zúzmarásak leszünk. De mire hazatértünk, csak kiolvadtunk. Apáék puzzleztak a fiúkkal. Most pedig vasárnapi ebédet fogunk főzni. Olyan jó, amikor szombaton fel tud készülni az ember a vasárnapra, s a lehetőségekhez képest tényleg nyugalmas lehet a nyugalom napja. Ilynekor gyerekkorom vasárnapjai jutnak az eszembe. A nyugalom, a vasárnap délutáni alvás.. de tovább nem sorolom, mert a vasárnap estékről már nem túl jó emlékeim vannak, hisz másnap suli...

Kinek szól?

Hazafelé bandukoltam épp a vasúttól, s a zebránál a piros miatt elmélázva álltam. Fél szemmel felnéztem a lámpára, s látva hogy zöldre váltott elindultam a túloldal felé. Először nem értettem miért jönnek mindenfelől az autók. Visszaugrottam a járdára, s akkor jöttem rá, ezt elnéztem, most nem kocsival vagyok. Valamiért gépiesen az autókra vonatkozó lámpát láttam meg, s arra indultam el.

Időnként kevés a rutinos mozdulat, nem árt végiggondolni, most ki is vagy és merre tartasz. Mert lehet, hogy valóban zöld a jelzés, csak kérdés, hogy kinek szól?

Önzőzés

Az elmúlt napokban sokat foglalkoztam az önzés témakörével. Mert egyet értek Kempis Tamással, hogy "Az önzés többet árt neked, mint bármi a világon." Tudom, ha ezt látná valamely modern lélekbúvár akkor azonnal cáfolna, hogy kérem hát önmegvalósítás, meg önvédelem meg ön-ön-ön. ( Erről most nem tudom miért valahogy eszembejutott, hogy "önnön buta vékeikért odavesztek a társak..." najó) Szóval, hogy minden jó forrása saját egónk lenne erre találtam egy nagyon egyértelmű igét a Jer.10:23-ban: "Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit." Isten függőségre, a tőle való függésre teremtette az embert. Így bár kétségtelen, hoyg szabad akaratot adott, de az is, hogy ezt aligha használhatnók bölcsen a vele való konzultáció nélkül.
S bár egónk számára nem túl népszerű út, de Jézus olyanokat mondott az ő követéséről, hogy "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt." Luk. 9:23-
Na ez a naponként nem is olyna egyszerű. Kisifisektől kaptam egy videot - angolul - érdemes megtekinteni, aki érti: itt.

Ritmusváltás

Nehéz volt reggel elindulni. Útközben az MR1-en valami riportot hallgattam épp erről, hogy a hosszú szabadságolások után ez meg az... sok konfliktus van a munkahelyeken mert az egyik már pörögne, a többség még lélekben távol van, meg ilyenek. S a "szikológus" szerint jó ilyenkor figyelni. Most meg Márait olvastam. S ő is ír valami hasonlót. A ritmusváltásról. Ami persze nem mindig egyszerű, de egy felnőtt attól felnőtt, hogy alkalmazkodik a változó körülményekhez. Legyenek azok bárhol és bármilyenek is.

“Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállni az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Az élet ritmusáról)

Tündér Lala

Ha az embernek Lala az apukája, akkor illendő, hogy megismerje a Tündér Lala mesét Szaó Magda tollából. Ez most a legújabb folytatásos esti meséink egyike. No meg az Illés-kollekció egy-két darabja. Thomas, a gőzmozdomy, Sam, a tűzoltó, Postás Pat vagy Bob Bilder. Illés kedvence a Wendy tapétázik. Bálinttal már előre könyörgünk, hogy csak azt ne, de Illés ha választhat, mindig a Wendy tapétázikat választja. A minap megkérdeztem,, miért azt szereti. Mert abból az ember megtudhatja, hogyan kel tapétázni. Ami ugye nélkülözhetetlen tudás egy négyéves számára.

A szünet véget ért. Reggei iskola, óvoda. Igaz Illés és Bálint meg vannak fázva. bálint - harmadszori próbálkozásra - hőemelkedést is mért magának. Az esti imádságnál apa azt kérte, hogy mindenki legyen erős és egészséges, s holnap tudjon suliba... menni. Bálint egy apró kiegészítéssel élt : "Úr Jézus, ha mégis beteg lennék, akkor pedig...". hittel teli ima volt :)
Holnap kezdődnek a hétköznapok. S a költözködést is sikerült befejeznünk pár órája. Így holnap a festés is elkezdődhet Pistiék lakásában. S aztán a Sára-szoba kialakítása. Sára most társbérlő lett Borinál a fiókban. ( Borinak ugyanis olyan ágya van, ami alól kiházható egy másik fekhely - ezt hívja ő fióknak ) Sára is változások előtt áll. Nemcsak szobát, de sulit is kell váltania. Most kell leadnia majd a jelentkezési lapokat. Ezért is imádkoztunk este. Kétezer-kilenc. Holnap komolyan is elkezdődik. Olyan jó volt együttacsalád lenni.

Vélemények

"Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik. Amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét." - Tatiosz

Hűség

A Nyugatosokról ment valami műsor az M1-en. A beszélgetés valahogy Radnótinál kötött ki. Felesége, Gyarmati Fanni ma kilencvenhat éves. Ugyanabban a pozsonyi úti lakásban él, mint anno a költővel. A névjegytáblán lévő felirat: Dr. Radnóti Miklós. Ma is. Hetven éve.

Isi olvas

Illés jóideje ismeri a nyomtatott nagybetűket. Ám összeolvasni az más dolog. Bori két évesen ismerte az összes betűt, s majd öt volt, mikoris egy szombat este rájött, hogyan is kell összeolvasni. (aznap ki is olvasta az Egyszer volt Budán kutyavásárt...) - Illés hétfőn az autóban állt neki kibetűzni Bori könyvén a feliratot. Stend-hal. Stendhal. Olvasta. Aztán az atóban perceken át kiabálta: Stendhal. Stendhal. Illés első olvasmánya.