Ma reggel két különböző bibliarészt olvastam. Az Ószövetségből a Jordánon való átkelés (Józs.3.) az Újszövetségből a csodálatos halfogás (Luk.5:1-11.) történetét. Mindekettőben volt egy közös pont: a hit lépése. Isten természetfeletti beavatkozását, a csodát megelőzte egy emberi döntés: a józan ésszel, a láthatóval, a tapasztalatokkal szemben Isten szavának engedelmeskedni. Nem egyszerű nappal indulni halászni oda, ahol hajnalban sikertelenek voltunk. Vagy vezetőként az épp tele lévő Jordánnak vezetni a rád bízott tömeget. Igen is kísértés, hogy azt mondjuk: "itt már jártam", "ezt már próbáltam", "mindent megtettem már, amit emberileg lehet", "mások is megmondhatják, hogy semmi értelme az egésznek"... De "amikor ezt megtették" csoda történt.
Mit kér tőled, tőlem épp az Isten? Korábbi kudarcaid színhelyére küld? Vagy neki a folyónak, ahol előtted még soha nem járt senki? Bármi is legyen, csak akkor tudod meg a folytatást, ha megteszed, amit kért. Mert "amikor ezt megtették olyan nagy tömeg halat kerítettk be, hogy szakadoztak a hálóik." Nem számít, hány éve követed Jézust, a hit lépése mindig hitből lesz. Benne lesz a feszültség a látható és a láthatatlan, a természetes és természetfeletti, az isteni és emberi között. Sokan elkerülik. Sokan kényelmetlennk érzik. Sokan félnek a kudarctól. A döntést mindenkinek magának kell meghoznia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése