Szakadt szalag

Megint elrohant egy hétvége.
Pénteken a kisifibe vendégelőadó érkezett. Mókás, de valamiért ezeddig nem jutott eszembe Lalát meghívni. Most ő tanított, s a maga-tartás témakört választotta. A cím ellenére úgy tűnt, nem volt olyan zord a téma- sajnos nem maradhattam végig, mert magányos kisfiaim valamiért hiányoltak, s levonultak értem.
Szombat. Sára Sopronba utazott egy kétnapos kosár-kupára. Jómagam délután Kaposvárra egy kétnapos női konfira, csak előtte még be kellett pótolnom az egyhetes házimunka-lemaradást, így nem ecsetelem, milyen kipihenten érkeztem. De áldásos volt. Az előadások mindenképp, a szemináriumokról vegyes érzéseim maradtak.( általam vezetett :( ) Este a vendégségben jókat beszélgettünk szobatársammal, közben érkezett a telefon, Sára épp a soproni kórházban van, mert részleges bokaszalag-szakadása lett a második meccsen. A rosszban a jó, hogy épp azon a meccsen ott volt egy soproni barátunk, Tamás , aki rögtön el is vitte a kórházba és lerendezte a legfonotsabb dolgokat Sára körül. Elég nehéz, amikor tudod, hogy a gyerekednek épp rád lenne szüksége, te meg valahol tétlenül imádkozol érte :( - dehát épp a viharokról, az azokban való megállásról szólt az előző tanítás. Persze éjjel nem nagyon tudtam aludni. Meg azon is agyaltam, hogy részünkről nem felelőtlenség-e hagyni Sárát sportolni, hisz olyna fanatikusan küzd, hogy előbb-utóbb mindig történik vele valami, s leamortizálja a testét. Viszont annyira szereti a sportot, erre van tálentuma... Mekkora felelősségem van, mint szülőnek? Eszembe jutott egy cikk, amit épp a héten olvastam a neten O.G. halálával kapcsolatban : " el kellett dönteni, hogy a teste vagy a lelke". Megértem őket. Mert látom Sárán is, hogy átlagon felüli teljesítményre csak átlagon felüli erőbedobással képes egy ember, de annak ára van. Gyöngyivel is beszélgettünk már erről egyszer, de ő se tudott semmi bölcsebbet. A lényeg, hogy itthon van, s reméljük pár hét alatt felépül. S reméljük, megérti azt is, hogy addig pihennie kell!
Vasárnap. Délelőtt Kaposvár. Délközben haza. Szakadt az eső. Itthon azonnal indulás Győrbe. Este Győrben voltunk, aminek nagyon örültünk. Jó volt újra látni őket. Jó látni, hogy jól vannak, növekednek.
Pihenni sajnos most se sikerült.

Értő figyelem

Mostanában felkapott fogalommá vált az "értő figyelem".
Beszélj úgy hogy érdekelje, Hallgasd úgy, hogy elmesélje - címen olvasok most egy könyvet a témában. Alcíme: gyakorlati tanácsok a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz.
Örülök, hogy a kezembe adták. Akkor is, ha keresztényként nem tartom "szentírásnak", sőt időnként azért magamban megjegyzem, hogy mindezek mellett azért nem árt megemlékezni a Biblia sokezer éve bevált, hitelesített gyermeknevelési alapelveiről sem. ( pl. büntetés-ellenes, ami viszont Ige-ellenes, s jó táptalaja a "fattyak" születésének :) ) De rengeteg hasznos ötletet, tanácsot találok benne.
Elgondolkoztató, hogy a napi rutinban az ember milyen sokszor egy-két szóval "lepasszolja" gyerekeit, mikor azok talán épp valami fontosat szerettek volna megosztani. Reggel a vonaton is azon elmélkedtem épp, hogy csak a tegnap este során is hány olyan szitu volt a gyerekekkel, amikor felvetettek egy témát, s én elintéztem egy futó válasszal. Mennyire jó lenne, ha mindig kész lennék meghallgatni - főleg nagyobb korban, hisz olyankor már nem akármikor tudok velük beszélgetni... Jó lenne, ha tudnák, hogy fontosak nekem az érzéseik, hogy fáj amikor nekik fáj, s hogy komolyan veszem őket. Sajnos e téren is követek el hibákat időnként. Szóval változnom kell. S megtalálni a számomra/számunkra legideálisabb utat/módot. Időnként, mikor látom a gyeses mamák blogjait, vagy a családdal, gyerekneveléssel kapcsolatos dolgokat olvasok, irígylem kicsit az anyukákat, akik minden figyelmüket kizárólag az övéikre szentelhetik, s az apróbb dolgoknak is képesek megadni a módját. De tudom, hogy mindenkinek megvan a maga helye, útja, kihívásai, s azok között kell győztesként megállnia.
S remélem, végül azért sikerülni fog.

Holnap este: Föld Órája

Babits és a Várnegyed

Újabb útvonalon közelítettem meg ma munkahelyem. Pár napja az Attila úton épp Babits valamikori lakóháza előtt parkoltam. Ma reggel pedig felfedeztem egy újabb Attila úti ház kapuján egy másik emléktáblát. S a Logodi 31. alatt is van egy Babits-táblás ház. Úgy tűnik, szerette azt a környéket, csak a lakásokkal nem lehetett hosszabb távon elégedett. Ezeken agyalva felötlött bennem, miért is volt nekem olyan ismerős a Logodi utca, amikor egy éve ide kezdtem járni dolgozni. Hát persze. Irodalomtörténetből. Talán még tanítottam is, hogy utolsó éveiben, mikor a gégerák miatt már elgyengült... a Logodi utcában lakott. S nyaranta persze Esztergomban. Itt járt-kelt, ezeken az utcákon.

Ma

Bálint már a nappaliban várt. Hét hete készült erre a reggelre. Akadtak vele gondok a suliban - magatartásilag - s egyéb "eszközök" mellett azt is beígértem neki, hogy ha négy hétig nem lesz vele gond eljöhet egyszer a munkahelyemre. Ugyanis valami megmagyarázhatatlan okból ez volt egyik nagy vágya. Mivel délután a cirkusz miatt úgyis jött volna Pestre, így a mai nap mellett döntöttünk. Hihetetlen volt a lelkesedése.
Ahogy kiléptünk otthon az ajtón megszorította a kezem, s azt mondta : "annyira régen várok rá, s eljött ez a pilanat" - tisztára mint egy filmjelenet. Minden érdekelte. A vonatok. A váltók. A kalauz. A jegyek. Olvasott is, s tanultuk a megyeszékhelyeket. Aztán megszámolta, hogy a munkahelyemig 178 lépcsőt kell megmászni :) Illedelmesen bemutatkozott mindenkinek, majd letelepedett a számítógéphez. Kapott forrócsokit, s az egyik lány játszott vele egy órát. Délben a BurgerKingben ebédeltünk. Visszafelé megjegyezte hogy: 1. ezentúl szeretne magántanuló lenni, s minden nap dolgoznijönni velem 2. szerinte nekem nagyon jó, s ő is lenne simán a helyemben, mert irtó kedvesek a munkatársaim. Megint felmásztunk a nagy magasba, mindenki tette a dolgát, majd jöttek értünk apáék, s elmentünk a cirkuszba.
A cirkusz egészen jó volt. A gyerekek is nagyon élvezték. Illés csak a pisztolylövéstől ijedt meg, viszont ezt még este is nehezményezte. A légtornászoknál azt sugdosta :" ess már le..." s a mongol csajok pedig "sportszeletruhában" voltak szerinte. Bálintnak persze az alaszkai malamutok voltak a nap fénypontjai. Igaz hazafelé mérlegelte, hogy még soha nem látott ezeddig alaszkai malamutot a fehérvári utcákon. Fél hétre értünk haza. Hétkor kezdődött a színház.
A Nyolc nőt láttuk. Klassz volt. Annak ellenére, hogy tekintettel az egész napos rohanásra egyáltalán nem volt színházas érzésem, még átöltözni se maradt időm. A lányokkal voltunk. Elvégre Nyolc NŐ. Ha mind a nyolc nem is, de kettő egész kiválóan játszott. Azzal szórakoztunk, hogy mindig azt a csajt figyeltük, aki a legjobban játszott. Mert ha nem volt szerepe, akkor is játszott, mégpedig a legjobban. Találkoztam egy-két volt kollégával is. Most meg Doktorhauseelőtt ülünk, pedig mindjárt itt a reggel, s minden kezdődik előről.

Cirkuszi kutya

Holnap cirkuszba megy a család. A kicsik már izgatottak. Megnézették velem a neten, de elég gyenge a weblap. Bálint viszont már attól is lelkes volt, hogy a plakáton van két huskie kutya. Bálint ugyanis folytonos kutyalázban ég. Két évig elfogadta, hogy itt nem lehet kutyája, de mióta a remiseknek lett, kicsit gyenge maradt az érvelésünk :( - így apa a szülinapra beígérte neki a kutyát.
A témát tudományosan közelítettük meg. Könyvekből kitanulmányoztuk a különböző kutyafajtákat. Valamiért az alaszkai malamut és a huskie maradt a kedvencek listáján. Két hete azonban az örökbefogadás mellett döntöttünk. Ha már kutya lesz, legalább mentsünk meg egyet. Namármost naponta legalább egyszer-kétszer téma itthon A Kutya. Rebeka már beígért egy pórázt, így Bálint szerint már csak nyakörv és szájkosár kellene. "Szájkosár? Az meg minek?" - kérdeztük csodálkozva. "Hát, ha a buszon utazunk majd a kutyával!" - érkezett azonnal a válasz. Annyira nevettünk, hisz mióta itt élünk, még egyetlenegyszer se ültünk helyijáraton. Olyan édesek a gyerekek, ahogy beleélik magukat a dolgokba, s részletesen elképzelik a jövőt, pl. a szájkosaras kutyával a buszon.

No comment

A berlini fal felhúzását követően a "keleti" oldalról másnapra átdobtak egy nagy halom szemetet provokálás gyanánt. Mire a "nyugatiak" válaszul átdobtak tiszta ruhákat, élelmiszereket, gyógyszereket egy cetlivel, amin a következő állt: "Mindenki azt adja, amije van!"

Név szerint ismerlek

Sokféleképp készülünk a nőikre.
Az egyik szerintem fontos dolog, hogy a résztvevők névsorát az alkalom előtt egy héttel szétosztjuk a szolgálók között, s egy héten át imádkozunk a ránk bízottakért. Imádkozunk értük, s kérünk számukra Istentől egy igét, amit az alkalom legelején átadunk mindenkinek egy igés kártyán.
Így volt ez a múlt héten is. Kaptam e-mailben hat nevet, s napról napra ezekért a lányokért, asszonyokért imádkoztam. Namármost a nevek feléről sejtelmem se volt, hogy kik is lehetnek. Az általánosságokon túljutva úgy kedd magasságában már a legtöbbjükkel kapcsolatban adatott egy-egy gondolat, terület, melyekre újra visszatértem imában.
Volt aztán egy teljesen idegen név, akiről semmit se tudtam, csak egyre jobban hatalmába kerített az érzés, hogy ezt az asszonyt nagyon szereti az Isten. Munkába menet vagy takarítás közben újra és újra visszatért ez az érzés vele kapcsolatban, s egyre kíváncsibb lettem, hogy ki is lehet ez a hölgy. Tegnap az alkalom vége felé Kati odaküldött valakihez, aki nagyon sírt a sarokban. A Bibliájában ott volt bekarikázva az ige: "Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen..." Hát ő az! Végigolvasta az egész részt, s ott ült megsemmisülve, hogy Isten mennyire ismeri őt, az aktuális állapotát. Mert az Igékben ott álltak az érzései...

Az agyammal tudom, s sokszor meg is tapasztaltam már, hogy Isten tud rólam, ismeri gondolataim, érzéseim. Mégis időről időre elképedek azon, hogy mennyire fontosak, értékesek is vagyunk az Ő szemében. Hogy nem feledkezik el dolgainkról, s közülünk egyetlenért is képes megmozgatni embereket, dolgokat, eseményeket. "Név szerint ismerlek" - mondta annak idején Mózesnek. S a ma élő hatmilliárd közül is név szerint ismeri nemcsak övéit, de azokat is, kik még csak reménybeli gyermekei.
"Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim elõtt, és név szerint ismerlek téged. " 2.Mózes 33:17.

Reggel

A szobából valami tavaszi reggelnek tűnő, tovább lustálkodós, családtagok szétesőben lévős késő márciusi reggel. Az első eszmélő is csak háromnegyedhét magasságában, a következő már csak "hatalmi szóra" ébredő, korcsolyacuccát nem lelő, apaágyába újrabefekvő Bálint. Majd Bori, ki a sulishét szövődményeként nyolcra menve 7.57-kor még itthon, s pirosban, mert ma mindenkinek abban kell mennie :) gitárral a hátán távozó. Sára köhögősen itthonbetegeskedő - apaágyába bújó ( valamiért ez egy népszerű hely nálunk a gyerekek között ). S Illés mindigvidám. Gitárospólójában lelkesedő, hisz péntek lévén nemkellottaludni... Jómagam nőialkalomraindulósan, pakolósan, mégegyutolsómosógépetelindítva szétesve és izgatottan. Hollehetanormálisnőiskönyvem? Az igekártyák. A hálózsák. A fogkefémet tegnap az irodában hagytam... Délután a tekintélyről beszélünk. Lala a nagyifiben én pedig a nőin. Ugyanakkor két helyen ugyanarról.Nagyon várom! Ez az indulás előtti olyan szépenfájós idő. Merthogy néha azt érzem, "hátkellettezneked?". Persze hogy kellett! Ott a lehetetlen feszültsége, hogy egy ilyen közönséges péntek-szombati napon, hétköznapi embereken keresztül meg fognak történni azok az egyáltalán nem közönséges dolgok, hogy Isten meglátogat, megsegít, megszabadít, megújít, meggyógyít? S ott van a csodavárás izgalma, hogy újra és megint közelről láthatom majd Isten munkáját.

Zsidók, a kedvenc

Valami számítógépes munka közben kérdezte tegnap kollégám: "melyik a kedvenc könyved a Bibliából?" A Zsidókhoz írt levél - vágtam rá gyorsan.
Reggel aztán a vonaton eszembe jutott, hogy miért is nem olvasom akkor ma a Zsidókat? Szeretem a Bibliát úgy is olvasni, hogy a könyveket, leveleket végig egyben, mintha egy könyvet, hozzám írt levelet olvasnék. S az Igében az a hihetetetlen, hogy bárhányszor is olvastad már az épp aktuális sorokat, mindig tud újat mondani általuk azok szerzője, a Mindenható. Mert az Ige élő és ható. Ható. Minden ható.

Miért is szeretem a Zsidókat? Nem tudom. Talán, mert életem első gyerekbibliaóráján a Zsidók 11:1. volt az aranyige? Talán, - mert talán nem véletlen- már akkor, az Igével való legelső találkozásomkor épp a hitről volt szó?
Talán, mert titkokat tár fel, mert dimenziókon ível át? Talán, mert írójának kijelentettek összefüggések üdvtörténeti korszakokról? Talán, mert azt se tudjuk igazán, ki is írta - talán, mert nem is ez a lényeges?

Talán, mert ebben a könyvben van a legkedvesebb részem is. S persze, hogy a Zsidók 11. a hit hőseiről. Kész vagyok pl. a 11:4.-től. Ahogy Isten Szavával előhívta a világot a láthatatlanból a láthatóba! Egyszerűen hátborzongató a tudat, hogy Ő az én Istenem, akivel bármikor beszélhetek! Erről jut eszembe a 11:16. Ma reggel azon is gondolkodtam, hogy ott írja az Ige: "ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék..." Remélem, miattam se kell szégyenkeznie. Azt hiszem ez a legfőbb ambícióm ebben az életben, hogy tudjam Őt úgy nevezni Istenemnek, hogy azzal ami vagyok, s azzal amit teszek országa növekedjen, terjedjen, egyáltalán megjelenhessen ezen a Földön... Ja, és biztosan azért is a kedvencem a Zsidók, mert itt beszél Isten pl. Mózesről, aki "erős volt szívében, mint aki látja a láthatatlan" - s ugye blogunk mottója pedig... S micsoda történések a legváltozatosabb embereken, a legreménytelenebb helyzeteken keresztül. Tetszik ahogy az Ige megjegyzi pl. Ábrahámtól: "attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan.." Nem elég csoda, hogy egytől olyan sokan? Nem, nem. Egy szinte már elhalttól. És hányszor történik meg ma is? Valami elhal, aztán jön az Élet, s abból az elhaltból megszületik a csoda. Mert Isten nemcsak azokat tudja előszólítani, amik még nincsenek, de másra is képes: megeleveníteni a holtakat. Sose volt? Vagy ma már halott? Hit által a létezőbe léphet, ha megérinti az Élet.

Mert Istennél az Idő nem létezik. Ma reggel borzongtam épp bele, hogy "már jelen volt őseiben" ( 7:10.) vagy "hite által holta után is beszél.." (11:4/b.). Időkön átívelő dimenziók. Halhatatlan szellmi dolgok. Örökségek.
Szóval talán kb. ez nekem a Zsidók. S ha tudok ma még időt szorítani rá, később folytatom még, hisz nem beszéltem még...

Meghökkentő kegyelem

Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem című könyvét olvastam a múlt héten. S ajánlanám mindenkinek, de tudom hogy egyrészt talán nem mindenki fogyaszt hasonlókat, másrészt akadnak keresztények, akik nehezen vennék be a mondandóját - pedg talán nekik lenne leginkább szükségük rá. Tetszett, hogy sokféle, hogy írója otthonosan mozog az irodalomban, a történelemben, a közéletben, a kereszténységben, s hogy ezeket egyben tárja az olvasó elé. Azt hiszem, sose fogom elfelejteni Babette lakomáját, s talán újra fogom még olvasni párszor...

"Mit tudok én? Csak azt, mit bárki más. Táncolnom kell, ha mellettem táncra perdül a Kegyelem."
- W.H.AUDEN

Tematikus blogok

Az este a "következő blog"okat nézegettem a bloggeren. Nagyon klassz kreatív blogokat is láttam. Megállapítottam viszont, hogy a blogok többsége tematikus. Vannak gasztro, fotó, könyv, sport, zene, kisbabás, idézetes, divat, lakberendezős és ki tudja még milyen blogok. Erről jutott eszembe, hogy "megmutassam" saját patchwork ágytakaróimat. Pontosabban a gyerekeimét. Sáráé a kockás, Borié a margarétás, Bálinté a gyíkos falvédős, Illésé pedig az autós. Egyelőre ennyi. Illetve van még egy nappaliban használós tévénézős is, de szegényem az intenzív igénybevételtől már felújításra szorul. A szobák átrendezése miatt sajnos mire mindenkinek elkészült a sajátja, lassan kezdhetem is újra gyártani őket, mert Sára szobája mostmeg lila, Illés új ágyára rövid a már meglévő és ...

Kokárd

Nemzeti ünnep lévén a közelmúltban többször is szóba került itthon március 15-e. Péntek reggel ugye bőszülten kerestük: "Hol vannak a kokárdok?" Illés szerint ugyanis "kokárd" -ra van szükség az ünnepen, amikor megemlékezünk azokról, akik azért harcoltak, hogy magyarul beszélhessünk. Olyan cuki, hogy az oviban is tanulnak már ezekről. Egész héten nemzeti színű zászlókat és kokárdokat festettek. Azt is elmagyarázta, hogy a zászlón nem mindegy ám a sorrend, mert ha felülre kerül a zöld, akkor az olasz. Csak nézem, miket tud. Szóval pénteken megpróbálkoztunk azzal, hogy mind a négy érintettnek legyen fehér blúza/inge, s fekete nadrágja/szoknyája. A lányok még szerepet is vállaltak iskoláik ünnepi műsoraiban. Bálint pedig a Himnuszt tanulja. Pontosabban a Himnusz első három versszakát. Ne tudjátok meg, ma hányszor hallgattuk már végig! Ebédnél megfenyegettük, hogy ha mégegyszer el meri mondani, akkor elküldjük az asztaltól :) Pedig nem volt egyszerű, hogy megértse mit is jelent pl. "zászlónk gyakran plántálád, vad török sáncára..." Péntekig az egész verset tudnunk kell :(

Megvan?

Tolsztoj írja Isten országa bennetek van című írásában:

"A külsőségekre vonatkozó szabályok betartása egyszerűen az ember viselkedésével mérhető, aszerint, hogy a kettő összhangban van-e egymással. Az összhang pedig lehetséges.
Krisztus tanításának betartása viszont azzal mérhető, hogy felismerjük, milyen messze vagyunk az ideális, tökéletes állapottól. Az, hogy mennyire kerültünk közel a tökéleteshez, láthatatlan, egyedül az látható, hogy mennyire tértünk el tőle.
A külsőségekre vonatkozó törvény hívei olyanok, mint amikor az ember beáll a lámpaoszlop alá, és rávetül a fény. Körülötte világos van ugyan, de továbblépni már nem tud. Aki viszont Krisztus tanításában hisz, az olyan, mint amikor az ember egy hosszú, vagy akár rövidebb oszlop végére erősített lámpát cipel maga előtt. A fény így elvetül, mindig újabb útszakaszt világít meg és továbblépésre ösztönöz."

Szerinte a vallási rendszerekben mindig a külsőségekre vonatkozó szabályok és az erkölcsi ítélkezés kerülnek előtérbe, pedig Jézus soha nem volt hajlandó olyan szabályokat megnevezni, amelyek betartása elégedettséggel tölthette volna el követőit. Az olyan sodró lendületű parancsok, mint hogy "szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből... Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" hallatán viszont soha nem mondhatjuk, hogy kész, ezt kipipálhatjuk.

Sára 14!

Sára nyolc órán belül tizennégy éves!!! Tegnap együtt volt a család, s megünnepletük a születésnapját. Szülinapja egyszer még gazdaság-politikai-történeti esemény lesz, hisz épp születése reggelén: 1995.március 12-én lépett életbe a Bokros-csomag. Az a Bokros, aki a napokban megint feltűnt... Ma a női vacsin volt egy kislány, aki Sára pici korára emlékeztetett. Szőke volt nagy kék szemekkel, s bár pici kislány volt, de ide-oda pakolta a hozzá képest hatalmas székeket. Sára is már 4 hónaposan mászott. A védőnő el se hitte, hogy csak négy hónapos. Aztán tíz hónaposan már felmászott a galériára a létrán - igaz időnként fennrekedt félúton. A mami tegnap épp azt emlegette, hogy Sára a kocsiban mindig felmászott az ablakba úgy, hogy a kapaszkodóba kapaszkodott a kezével, a lábait pedig az üvegre tapasztotta, akár egy tapadókorongos kis kabala. A mozgékonysága és a roppant ereje megmaradt. A kosár mellett az éppen kéznél lévő sportágakban teljesít. Hétfőn pl. a tesi tagozatos suli tornacsapatából hiányzott egy leányzó, s az ő helyére kellett beugrania. Hazajövett kivágta az ebédlőasztalra a bronzérmet. S mi lenne még, ha tornász lenne! Időnként a kézicsapatban kapuskodik vagy a háromtusásokhoz "ugrik át". Maholnap középiskolás, s egy személyi igazolvány büszke tulajdonosa.

Vendégeink

Menű

A ma esti menü:


Előétel: Aszpikos szelet, rántott gombafej, sajt
Főétel: Flamand sörhús, krumplipüré, savanyú uborka
Desszert: Hercegnőtorta, Almáspite
Kávé, üdítő

( És a felszolgálók ... )

Nőnap

Véget ért a hajléktalan női vacsora.
Olyan különleges érzés készülődni, várni rájuk. Valahogy mindig azt érzem, mint a Panov apó mesében... talán ma este Jézus eljön hozzánk... S éppen ezért olyan egyszerű kitalálni az egészet, mert mindent igyekszünk olyanná varázsolni, mintha maga Jézus ülne az asztalokhoz. S így lesz az év egyik legcsillogóbb estéje az imaházban a nőnap. A nőnap, amikor a nők látnak vendégül nőket.
Köszönet mindenkinek! Köszönet, hogy részt vehettünk benne!

Egy hét

Holnap hivatalosan is visszatér az egészségesek sorába mindkét fiam. Illés majd két hete betegeskedik, Bálint pedig pont ma egy hete lett lázas. Vasárnap a templomban szerepeltek az osztállyal. Ő volt Jézus a Panov apóból. Nagyon boldog volt és nagyon izgult. Hajnalban átjött, hogy nem tud aludni, azt hittem az izgalomtól. Kiderült, magas láza van. Ennek ellenére délelőtt még derekasan helyt állt a szerepben, aztán ő is ágynak esett. Sára két napos kosárbajnokságon volt Pécsen. Két meccsen is nyertek, viszont annyira széthajtotta magát, hogy az orvos másnap egy hétre eltiltotta mindennemű testmozgástól.
A hétfői napból alig emlékszem valamire.
A keddet pedig szívesen elfelejteném. Halmazatilag is. Estére végképp úgy éreztem, hogy a testemen kívül egy zacskóban cipelem darabokban a szívemet, amit... hagyjuk.
A szerda tompa kábulatban telt. Voltam dolgozni meg mindenfelé. Este még Pozsonyban is. Aznap este majdnem elrepültünk Edinburgba Lalával. Majdnem féléve megvan már a jegyünk, de végül csak a pozsonyi reptérig mentünk, amit egyáltalán nem bántam. Most jobb volt itthon a mieinkkel. Bár a fiúk keddtől csütörtökig Velencén vendégeskedtek.
Csütörtökön annyi minden volt. Bennrekedtem a Corvinuson egy előadáson, amikor leginkább kinn kellett volna lennem. Aztán a slusszkulcs is bennrekedt a kocsiban, sőt egy másik kocsi slusszkulcsa is, így csak álltunk a szakadó esőben, miközben már másik két helyen kellett volna lenni. Végül minden megoldódott, s a fiúkat is hazahoztam Velencéről.
Pénteken is akadt egy-két feladat. Hazafelé pedig beszereztem a fiúknak egy diavetítőt, úgyhogy este megkezdődött a vetítések korszaka. Az ifiben pedig a látás estéje volt. S utána még elmentünk a nagyteszkóba levezetésként. Szombat lett, mire hazaértünk.
Szombaton háztartás teljes gőzzel. S lányos sopingolás a szélben. A pláza tetején olyan erősen fújt a szél, hogy minden erőnkkel küzdeni kellett az autó ajtajának kinyitásához.
Ma a fiúkkal még itthon maradtunk. Egész délelőtt főztünk és levelekt írtunk. Bálinték fogalmazásból levélírás dogát írnak, s persze Illés se maradhat ki, ő is gyártott egyet. Elképedtem, mert nyomtatott betűkkel ott állt a lapon: "gitaro polo" - ugyanis majd elfelejtettem, pár napja kapott egy gitáros pólót, s azóta négy napig nem volt hajlandó mást felvenni. S mivé fejlesztette a gitározó tudományát?! Komplett cucca van már. Egy nagy kartondoboz alkotja a hangszórót. Az elromlott kenyérpirító az erősítő. A mandolin a gitárja, s nem tudni honnan de két napja birtokol egy bikázókábelt is, amit a mandolin nyakára és a kenyérpirító zsinórjára csiptetve megvan az összeköttetés is. S nincs vége, mert esténként egy zseblámpa szolgál reflektorként. Le is akartam fényképezni, csak épp lemerült a gép. - A levelében említést tett még Sára új szobájáról is. Úgyanis már több mint egy hete elkészült Sára új szobája. Nagyon hangulatos kis kuckó lett. A héten már vendégül is látta az egyik osztálytársát. Azt hiszem befejezem, mert lassan holnap van.

Isten mixerében

"Az élet oly sok mindenből tevődik össze: munka, család, szórakozás, nehézségek. Hajítsd bele mindet Isten mixerébe, és ami kijön belőle, az a tied! Függetlenül attól, hogy mi történik az életben, én a legtöbbet akarom kihozni magamból, és ennek része - az én esetemben - hogy mindig készen álljak. Amikor meghallom ezt a belső hangot: "Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?", szeretnék úgy válaszolni, mint Ézsaiás: "Itt vagyok, engem küldj" - Stu G

Ezek a sorok egyrészt sokat jelentenek. Másrészt eszembe juttattak egy igehirdetést a közelmúltból, melyen keresztül Isten "megdolgozta" a szívemet.
A kenyérről. A kovászról. Hogy az élet nagy dagasztógépe így is, úgyis összegyúr, megkever. A bennünk lévő kovász ha akarjuk, ha nem elkezd hatni, s sokszorosára növeszti a dolgokat. Csak épp nem mindegy milyen kovász van bennünk...
S hogy éhezők tömegei várnak végre valami táplálót és ehetőt.

Ifi az M1-en

A délelőtti adásban lement ifi:
http://www.mtv.hu/videotar/?id=39138