Kedves Imádkozók!
Előző levelünkben azt írtam, hogy majd milyen jó lesz Mörönben, mert a mongol vidéki élet sokkal közelebb fog állni hozzánk, mint az ulánbátori. Sajnos, be kell, hogy valljam, ez az életvitel is nagyon messze van az általunk megszokottól, és nem olyan könnyű átállni. De nem baj! A lényeg a gondolkodásmódban van, az pedig szépen formálódik:
„Csak maga Krisztus a fontos, csak ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan származnak is. Ezért legyetek mindenki iránt együttérzők, kedvesek, alázatosak, türelmesek. Hiszen Isten kiválasztott benneteket a maga számára, és szeret titeket.” ( Kol. 3:11-12 egysz. ford.)
Tehát az nem számít, ki mit tart szépnek, alkalmasnak, vagy finomnak…
Jelenlegi körülményeink Az albérletünk végül itt Mörönben egy biliárdterem melletti szoba lett. Először elég elkeserítőnek nézett ki a helyzet emiatt, nem tudtuk, milyen lesz a forgalom vagy a közös kinti wc, de végül kiderült, hogy italkiszolgálás nincs, így részegeskedés sem. Áram van, tehát villanytűzhelyet tudunk használni, vízforralót, vasalót, és vettünk egy félautomata mosógépet is. A vízre kell nagyon odafigyelni, hogy mindig legyen elég víz itthon a kútról, legyen elég szűrt ivóvízünk, és legyen időben melegített víz. De ez egyébként fejleszti a logikus és a kreatív gondolkodást! Pl. A főtt krumpli forró vizében még el lehet mosogatni, és még azzal a vízzel is ki lehet öblíteni a vödröket. Vannak ugyan apróbb nehézségek, pl. hogy több helyen beázik a tető, gombák nőnek a padlóból vagy hogy fordítva van beszerelve az ajtózár, de talán már csak 1-2 hét és kiköltözhetünk a saját faházunkba!
Igen, mégiscsak belevágtunk az építkezésbe.
ÉpítkezésSikerült telket vennünk, 3 egységnyi részt, 1 rész harmadáért! Utóbb aztán kiderült, hogy egy testvérhármas a tulajdonos, de a harmadik testvér épp vidéken van, így most még csak 2 rész biztosan a mienk. A harmadik terület sorsa majd később dől el, ha megérkezik az emberünk. Lényeg, hogy augusztus 10-én vettük meg az első építőanyagokat, de a jövő héten már a tetőszerkezet jön, és szeptember közepén, azaz 2 hét múlva szeretnénk kiköltözni. A telek a város legszélén van, gyalog egy órányira a központtól, cserébe viszont jó a levegő, és valamivel kevesebb a kóbor kutya – bár nekem még így is sok… Az építkezés elég kockázatosnak tűnt az időkorlát miatt, hiszen szeptember közepétől már beáll a fagy, de reméljük, hogy minden nagy munkálattal készen leszünk addigra. Az építkezés anyagilag is jobb megoldásnak tűnt a kész ház vásárlásánál, mert így a fele pénzből meglesz a lakhatásunk. Ráadásul a ház alá víztartály került, ami a napi kútra járkálás helyett havi egyszeri feltöltéssel biztosítja a vízellátásunkat, és a benti wc-t is kiépítettük . Meleg víz ugyan nem fog a csapból folyni, de így is nagy könnyebbség lesz, ha nem kell a vizet majd állandóan behordani, kihordani, mint most, csak melegíteni.
Zoli rengeteget dolgozik, reggeltől estig kint van ez építkezésen. Egy állandó segédmunkása van, ő ki is költözött jurtával vigyázni az építőanyagokra. Nehéz, hogy sokszor a boltokban is nagyon szegényes a választék, és az ember két rossz közül a kevésbé silányat kényszerül választani, mert egyszerűen nem kapható más. Vagy hogy szemrebbenés nélkül kiszállítanak mást, mint amit személyesen a helyszínen kiválaszt az ember. A gondolkodásmód pedig annyira különböző pl. a munkamorál tekintetében, hogy sokszor tényleg nehéz megtalálni a közös nevezőt.
Viszont az építkezés több barátságot is magával hozott számunkra, és ennek nagyon örülünk. A gerendaházak népszerűek errefele, de a könnyűszerkeztes építkezés újdonságnak számít. Jönnek, nézegetik, érdeklődnek, és már többen is mondták, hogy ők is ezzel a módszerrel szeretnének építkezni.
EmberekA mongol emberek itt vidéken igencsak közvetlenek. Mindenhova gyalogszerrel megyünk, így elég tapasztalatot szereztünk már e téren. Integetnek, kurjongatnak, és mindezt széles mosoly kíséretében. Könnyen beszédbe lehet elegyedni bárkivel. Nagyon szeretik a gyerekeket, és úgy gondolják a szőke kék szeműeket mindenképp fel kell venni, és agyonpuszilgatni. Amit a szőke kék szeműek egy bizonyos idő után már nem bírnak tolerálni, de nincs belőle harag. Általában oroszoknak néznek minket, „daszvidanját” köszönnek, vagy kihallani a beszélgetésből az „orsz”-ot, de már én is el tudom mondani mongolul, hogy Magyarországról jöttem. ( Persze akadt olyan is, aki mellénk köp egy jó nagyot, jelezve hozzáállását a „gazdag külföldiekhez”, de mondjuk ez csak egyszer fordult elő. ) A piacon, és néha még a boltokban is tőlünk sokszor többet kérnek, mint a mongoloktól, de hát mindig is külföldiek fogunk maradni, soha nem leszünk mogolokká. És kívülről nézve érthető is a dolog: ideutazunk a Föld másik végéről, telket veszünk, házat építünk fürdőszobával, almát keresünk a gyerekeinknek, és mézet kenünk a vajas kenyérre. Mark szerint (lentebb bővebben) az egyetlen lehetőségünk arra, hogy ebben értéket lássanak, abban rejlik, ahogyan csináljuk mindezt. Együttérzően, kedvesen, alázatosan és türelemmel….
GyülekezetJó látni, hogy a 3 éve bemerítkezettek megmaradtak, vagy hogy akiket Zoli tanított akkor, beálltak és bent is maradtak a szolgálatban. Létszámban is növekedtek, és arányaiban sokkal a több a férfi, mint korábban, és ez így sokkal egészségesebb.
Zoli a dicsőítő csoportban szolgál, új énekeket tanulnak, és néha újraakkordozzák a régebbieket. Elég sokan szeretnének zenét tanulni, de csak az építkezés után kezd majd tanítani.
Misszionárius teamA korábbi leveleinkben már említettük az amerikai Binder családot, Markot és Karent, akik öt gyermekükkel ( akik 16 és 6 év közöttiek) élnek itt már 15 éve. Nagyon sokat tanulunk tőlük – minden téren. Amiben tudnak, segítenek, legyen szó akár a letelepedésről, akár a sütőporról. Mindent átéltek már, amiken mi most megyünk keresztül, és teljes mértékben számíthatunk rájuk.
A másik itt élő misszionárius Amy. Ő is amerikai, nálunk kicsit idősebb nő, és szintén hosszútávú szolgálatban van itt. Egyedülálló nőkkel szeretne majd foglalkozni.
Vasárnap délelőttönként van egy közös beszélgetésünk, imádkozásunk egymással, ami mindig nagyon sokat jelent számunkra.
NyelvtanulásHeti 3 alkalommal van mongol óránk, külön-külön, mivel Zoli haladó, én pedig kezdő szinten vagyok. Egy idős néni a tanárunk. Nem tudom elképzelni, hogy valaha is képes leszek kommunikálni ezen a nyelven, de állítólag ez normális. Mindenesetre nem könnyű.
StátuszSzeptember 3-ig érvényes a belépővízumunk, remélhetőleg addig megkapjuk a tartózkodási engedélyhez szükséges vízumunkat, és nem lesz fennakadás.
Egészség, időjárás, élelmiszerekTúl vagyunk a természetesnek mondható, nagy hányás-hasmenésen. Annyi könyebbségünk volt a dologban, hogy Zolival egy nap eltéréssel nyomtuk az ágyat, így valaki mindig használható volt közülünk.
Simonnak meglehetősen ki van száradva a bőre ( ichtiosisa van), de hát többet kenjük. A mintája olyan, mint a kis zsiráfé, a színe pedig mint a kis elefánté, de legalább nem viszket, vagy fáj neki. Remélem nem lesz semmi komolyabb gond vele a hosszú hidegben.
A gyerekek már kifele jönnek a megfázásból is. Akárhogy próbáltam vigyázni rájuk, mégiscsak meghűltek. Napközben még 20C körül van a hőmérséklet, de ha felhő takarja a napot, vagy alkonyodik, egyből drasztikusan lehűl a levegő. Esténként már be szoktunk gyújtani, annyira hideg van.
Az alapvető élelmiszerekhez könnyedén hozzá lehet jutni, kb. az otthoni árakon. Az európai áruk viszont jóval drágábbak. Az egyedüli, ami nagyon-nagyon hiányzik, az a gyümölcs.
Iskola, óvodaJövő héttől Simonnal kezdjük a 2. osztályt, Lázárral pedig az iskolaelőkészítőt. Ebben is szeretnénk imatámogatást kérni, hogy mindannyian ügyesek és sikeresek lehessünk, legyen elég fegyelmezettségünk tartani a lépést, és legyen elég ötletem, amivel igazán élvezetessé tudom tenni ezeket az órákat is a gyerekek számára.
Ezúton is szeretnénk megköszönni minden ima-, és anyagi támogatást. Köszönjük, hogy imádkoztok értünk és Mongóliáért.
Noémi
