Rengeteg minden történik velünk és körülöttünk ezekben a napokban. Gyakorlatilag képtelen vagyok bejegyzéssé formálni mindazt, ami ér, ami fontos. Tegnap is egy klassz nap volt. Délelőtt egy testvérnőt látogattam meg, akivel nagyon mély dolgokról beszélgettünk. Annyira élvezem, hogy Isten folyamatosan tanít.Összehoz ismerős és ismeretlen emberekkel, akik elejtenek egy szót, megosztanak egy gondolatot, ami újabbat és újabbat indít, vagy épp - micsoda meglepetés- megerősíti azt, amire épp tanít az Úr. Áldás. Kegyelem. S számomra nagyon nagy érték.
Apa reggel egy csapattal Kárpátaljára utazott. Így rohannom kellett vásárolni, aztán az oviba.
A vásárlásnál is volt egy élményem. Mostanában valahogy eszembe jutott (miért is csak mostanában?), hogy pl. az üzletekben lehetnék sokkal kedvesebb az eladókkal (korábban az ilyen helyeket igyekeztem rohanva "túlélni"). Na tegnap is ezt tettem. Udvariasan megköszöntem a húsospultos nőnek a csirkecombokat, a csirkemellfilét stb.Ő pedig mosolyogva köszönt el. A pénztárosnak is a végén kellemeshétvégét kívántam, s éreztem, ahogy szinte hallhatóan felszusszant a monoton rohanások közül: "Nagyon köszönöm. Önnek is asszonyom!" A szemembe nézett. Van még mit tanulnom!
Oviba Illésért. Ahol is még Isi a mosdóra várt, lehuppantam a tornapadra, s beszélgetni kezdtem a kislányokkal. Mennyire édeseeeek! Bevizsgáltuk a fülbevalóikat, az alvókás babáikat, Andika új ruciját. És tőlük is kaptam.
Itthon ebéd. Házi teendők és készülés az esti ifire.
Este pedig ifi.
Jó az Úr.
Aztán pizsamaosztás, s tíz után a kutyásbalhé, de erről szóljon inkább Bori bejegyzése.
Esemes-váltások apával. Imádságok. Kicsik megnyugtatása. Bálint anyával, Illés Sárával alszik. S éjfélre véget is ért a nap.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése