Reggelenként

"Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként,
hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben." 90.zsolt.14.

Mózes imádsága.
Isten kegyelmét kéri reggelenként.
Milyen mértékben?
Hogy elárassza őt.
"Ne csak derékig,ne csak bokáig, hanem..." borítsa el, s ha kell sodorja magával Isten kegyelme.

Pár napja megragadt bennem egy közhelyszerű mondat: "rajta már csak az Isten segíthet...". A mindnennapi nyelvhasználatban általában csak a legkilátástalanabb, legkétségbeejtőbb helyzetekben hangzik el. Pedig valójában nem az a kétségbeejtőbb állapot, amikor jól megvagyunk az isteni beavatkozás, a kegyelem nélkül is? Amikor "kézben tartjuk" a dolgokat? Miért félünk annyira a kiszolgáltatottságtól, ha tehetetlenségünk Istennek szolgáltat ki? S vajon nem azon erőfeszítéseink hordozzák-e a nagyobb veszélyt, melyekkel megpróbálunk módszereket találni, hogy a kegyelem, a csoda nélkül is tutira "működjenek a dolgok"?

Mózes azt kérte:
"Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként,
hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben." 90.zsolt.14.

Tudta, hogy kegyelem nélkül esélytelen.