Pages

2009. szeptember 25., péntek

Szerda


Tegnap egy barátom felvidítására megírtam neki a szerdai napomat, s mivel most nincs időm blogot írni, a publikus részeket megosztom a széles nyilvánossággal is.

Nálunk is zajlik az élet. Bár azért más a betegség, s más az, ha csak a teendők torlódnak az emberre. Néha tök vicces kívülről nézni a dolgokat.

pl. tegnap. itthon reggelente a füribe elég nehéz bejutni, mert mindenki egyszerre akarja. hatan! :P hát fél hatkor kimentem. már ott volt a bori :( fél hétkor indultam rohanva a buszhoz, de a kapu be volt zárva lenn, nekem meg nem volt kulcsom. ha visszamegyek felébreszteni a lalát, lekésem a buszt. mit volt mit tenni, kiugrottam a kerítésen ( gucci táska + fekete szövetnadrág - szép lehetett). nadrág kissé szétrepedt:( amit később, úgy dél felé realizáltam. busz késett. kilenckor tárgyalásunk volt csili műv.házban pesterzsébeten. Isten kegyelme, a határúti metrónál éreztem, fel kellene hívjam kolléganőm, timit - ugyanazzal a metróval jött, legalább nem kellett egyedül keresni a 66-os buszt. jelzem, timivel lerobbant a metrószerelvény az alagútban - mindegy. némi körkörözés után felleltük 66-os busz megállóját, s felültünk reája. vártunk. vártunk. tíz perc után buszsofőrnéni bejelentette, hogy busz leromlott, szálljunk le, majd jön másik (kb.ekkor kellett volna csilibe érnünk) másik busz jött. mi fel. fél óra múlva valahol a soroksárin le. rájövünk: túl korán. integetünk, buszsofőrbá kinyitja, utasok csodálkozására két közegidegen néni vissza. kettővel később meg későn realizáljuk, hogy itt kell leszállni, így ugrááás!, ajtó ránkcsukódik. mindegy. leszálltunk. három utca gyaloglás, s már beszélgethettünk is művházigazgató bácsival. ő körbevezet objektumban... aztán vissza, fél óra buszozással elérjük kőbánya-kispestet egy rettenetesen recsegő busszal (vagy a város összes busza a szétesés szélén áll?, egy sarokról is visszahallik busz nyekergése, mi meg csak röhögünk, mert olyan irreális az egész,de tovább a deákra.kisföldalattival kodálykörönd, fél tizenegykor találka a dembinszkyn. ja nem a kettő, hanem a harmincöt alatt? á! némi gyaloglás. nem ügy. tárgyalópartner úgy tesz, mintha nem ő könyörgött volna, hogy talizzunk minél előbb, mindegy, végül letisztázzuk a dolgokat. s végre egy wécé. majd gyalog ki a keletihez. beugrunk inni a káefcébe. egy tök üres káefcébe. emberek, egyáltalán működik ez az üzlet? abszurd. ketten az étteremben.rohanás a metróhoz. de hol is most a metró? baross tér feltúrva, átmászunk árkon, bokron, s persze hogy a túloldaloooon! nem baj. végre itt az őrs. de hol a 169E végállomása? egyáltalán van ilyen busz nappal, jól tudja a tudakozó? a bkv jegypénztárosa mindenesetre egy lapról nézi, hol is amegálló. de megvan. a buszon ülünk, s haladunk rákosizé művház felé. emberek! elhagytuk a civilizációt! vagy mégse? valami danonizé. s újra házak. aztán megint elhagytuk, és megint vissza. meddig tart ez a város? ismerd meg hazádat! cuki művház. aranyos, nyitott népművelők. kiderül, hogy ők két éve gyújtik már a cipősdobozokat. de kinek is? ja! az oláhjózsi vitte el. aha. timivel kicsit összenézünk, mikor kiderül, hogy ő a mi kollégánk lenne?! na de elsiklunk felette. aztán megint vissza. buszon mellénk áll bepisilt bácsi.illatok, akár egy sose takarított nyilvánoswécében. ilyen nincs! vagy mégis? pfúúúh, legalább nem jön az őrsig.örs. metró. deák, kisföldalatti. vörösmarty. iroda. munkatársakkal kiröhögjük magunkat. magunkon. majd mivel már késő délután, indulás haza. iroda udvarán bácsi a falatboritó borostyánt nyírja. timi szeretne belőle, de nem akar kérni. majd kérek én neked! kérek is. bácsi nem reagál. megint kérek. nem reagál. nagynehezen rájövök, hogy bácsi süketnéma. végül csak megszerzem timinek a borostyánokat, s röhögve zuhanunk ki az utcára, mert mai napnak nem is lehetett volna szebb lezárása, minthogy szilvike szóba elegyedik a süketnéma bácsival.
s már csak hatosvillamos, aztán busszal haza. apa már indul is csórra házicsoportra, anya vacsiztat, belenéz a mélekbe, válaszol még ide-oda a legsürgősebb levelekre, hisz ma még nem volt a gép közelében. tanul a bálinttal, tereget, fürdet és lefektet, majd kilenc után még nekiáll cikket írni a gyászról, amit hétfőn kellett volna leadjon a familynek. agya szét, sorok össze-mosódnak, hát tizenegykor feladja. s mivel bori még a nappaliban, s ma vele nem is találkozott, hát csak lehuppan a kanapéra éjfélig. amikor is sietnie kell, mert öt óra múlva ébresztő...
hát ezek vannak mostanság.

2 megjegyzés:

Beus írta...

Szilvi! Jót szórakoztam, ahogy olvastam a napi eseményeteket. Lehet, hogy ha velem történik, nem kacagok ekkorákat, vagy esetleg utána, visszagondolva?:)

Révész Szilvi írta...

Közben is érdemes! Sokat segít, ha időnként némi távolságtartással szemléli az ember az eseményeket :)