Pages

2009. október 16., péntek

Ajjjajhajam

azaz:
Ajjaj, a hajam.

Kora reggel fodrásznál voltam.
Nem kellett volna.
Általában megbízom a fodrászomban. Most is teljes bizalommal mondtam neki, hogy tekintettel a tényre, hogy kéthavi távollétem alatt egészen megnőtt a hajam, s hogy már jó lenne változtatni rajta, mi lenne ha olyanra csinálná, mint eggyel korábban. S ő mondta, hogy menni fog. Ok.
Aztán már menetközben látszott, hogy kicsit más lesz, mint gondoltam, de mondom, kicsire nem adunk, ha kicsit béna a színe, hát olyan, amilyen. Később a vágásnál feltűnt nekem, hogy minek is használja a gépet a tarkómon, ha most ugye hosszabb lesz mint előzőleg. Na de én bízom benne, így szilárdan hittem, a végeredmény úgyis jó lesz. Hát nem lett. Ott helyben a fodrászatban jelenlévő öt másik hölgy, két fordász és egy úr jelenlétében szépen nyilvánosan el is bőgtem magam. Merthogy a felső kétharmada még egészen jó lett, csak épp alul olyan, mint ha átrobogott volna egy fűnyíró a fejemen. Fodrász vígasztalni próbált, majd felajánlotta, hogy kiszárítja mittomén. De mivel szerény számításaim szerint a hosszán már a szárítás se segített volna, s mivel gyorsan szerettem volna már hazamenni, s elbújni a világ elől, hát mondtam, hogy ha azt mondja jó, én elhiszem.
Otthon.
Lala szerint jó. De persze ő mindig kímél.
Sára már kevésbé volt kíméletes.
Bálint, az őszinteség bajnoka. "Nahát anya! Milyen a hajad?" "Milyen?" "Hááát. Nem egészen rossz. De jónak nem jó."
Ifikonfi lévén ajtónk előtt százak. Ajtón kilépvén arcokon döbbent csend. Aztán megjegyzik: "Jó a hajad."
S ezen a ponton kissé hosszúra sikeredett hajászati beszámolóm el is érkezett lényegi mondandójához. Holnap ugyanis ki kell álljak a gyüliben a tömeg elé, tehát a netfüggőknek (kik ma este vagy holnap reggel még a konfi és a vendégeik ellenére is ránéznek a netre) innen üzenem, hogy:
Kedves Barátom, Testvérem, Ismerősöm!
Nem jó a hajam. Nekem se tetszik. Úgyhogy nem kell megdicsérni, mert akkor magyarázkodni fogok. Nem beszélve arról, hogy eszembe jut, hogy nemjóahajaaaaam...

7 megjegyzés:

aranymonika írta...

Drága,átjössz az én fejnyíromhoz,jó?
pusssz

Unknown írta...

Szia Szilvi, én biztosan megdícsérem, amint megérkezel Bac Giangba... várunk benneteket, Béla

Révész írta...

Móni, Nyírááás? Ha lenne mit :)
Puszi

Révész írta...

Jó reggelt, Vietnááám!

Most fejeztem be épp a csomagolást. A fal túloldalán nagyban megy a dicséret, s ha az érzékeim nem csalnak, az ugrálás. Lala még odaaát. Kicsit hihetetlen, hogy pár óra múlva már úton leszünk. Izgatottan várjuk. :)

toma írta...

Ha csak a hajammal lenne gond...ó Istenem :) Fel a fejjel, illetve a hajjal. Az még kinő!

Revbal írta...

Latod, ha egy muszlimhoz mentel volna ferjhez, akkor most jarhatnal csadorban... az szepen eltakar mindent... de neked a szabad elet kellett... :-D Biztosithatlak, hogy Lala biztosan szeretni fog igy is, es ez a lenyeg! Nem?!? :-D Ja, es udv Vietnamba, es olelem a magyar koloniat is!!!

Révész írta...

Muszlim, hm... ez most átmenetileg tényleg előnyösen hangzik.
De akkor nem lehetnék a sógornőd!
Hacsaaaak... Lala át nem áll :)