Éjjel

Bangkok, taranzit, 02.53
Úton hazafelé. A BA business várójától két méterre, az ő wifijükön... Késik a gépünk Róma felé. Az olaszok tudhattak valamit, mert átírták a csatlakozásunkat pár napja a későbbi Bp-i járatra. Ha minden igaz, holnap ilyenkor már otthon leszünk.
Kb. 7 órája indultunk, s még előttünk áll vagy 22.
Ha Noiban túlsúlyos lett Á. csomagja. S mivel Bgk-ig fapadossal jöttünk, nem lehetett végig feladni a cuccot. Azaz Bangkokban vízumot kellett váltanunk, ki kellett csekkolnunk, kiszedni az összes cuccot, aztán két emelettel feljebb mindent újra visszafelé. Lala útlevele azonban februárban lejár - s mondtam én, hogy idefelé áldás volt, hogy kapott vízumot - kiszúrták, s most nem kapott. Itt kezdődött reptéri kalandunk. Lala benn, csomagja kinn. Nekünk ki kellett rohannunk, hogy meglegyenek a csomagok, neki benn kellett intézkednie. Jegyeink viszont egyben voltak.
Akadt egy aranyos bácsika, aki lemásolta jegyeink, így szétváltunk.
Kivándorlás. Csomagfelvétel. Persze már mindneki árkon-bokron túl, de megtaláltuk csomagjaink a szalag mellett a földön. Ki vette le? Nem tudni. Lényeg, hogy legalább őértük nem kellett küzdeni. Laláé is ott volt, így azt is begyűjtöttük, s kerestünk egy újabb ileltékes bácsit, mit is tegyünk mostmár még több túlsúllyal. Bácsi telefonált, s mondta, vigyük Laláé is. Kértük, adja írásba. Mondta, nem kell kínaiak tudni fogják (ChinaAir). Azért a nevét felírtuk. Cuccok fel. Irány a mozgólépcső. Az én kocsim épp rossz volt, így a lejtős mozgólépcsőn megindult előbb keresztbe, majd szép lassan lefelé. Áron elkapta. Cseréltünk. Negyediken megtaláltuk ROW S.-t. Kiderült, hogy ő nem a kínai emberünk, csak a szektor neve :P ahol csekkolni fogunk. Fogunk, mert gépünket kiírták késni. Gondoltam, akkor beszerzek némi innivalót. Á-val épp fagyizgatunk, s azt taglaljuk, hogy is szüntessük meg túlsúlyát, mikoris Air Asiás bácsi , akit még benn ismertünk meg, rohan felénk, hogy mit csinálunk itt, mindenki ránk vár. ????? Bácsi odacibál az amszterdami check in-hez. Nemakarunkamszterdambamenniiiiii!!!! Lalátakarjuk és Rómáááááát! Bácsi mondja, ne izguljunk, Róma lesz. S már pakolja is fel szép sorjában összes csomagunkat. Nem is nézik hány kilósak!!!! Küldik Pestig. Ha már ilyen protkósak lettünk, szólok, hogy akkor midenképp Lala mellé szóljon a beszállókártya. Telefon ide-oda. Még a pesti gépre is elintézik, aztán kedves bácsi visz magával immigrésön miegymás. Lalát keresik a vókitokisok, mert azt mondják, oda akarnak vinni, hoyg lássák egyesült a család.Átkísérnek mindenen, de Lala nincs ott, ahol szerintük lennie kellene. Nagyon édik. Megnyugtatom őket, hogy majd telefonon értekezünk. És valóban. Két perc múlva boldogan öleljük egymást a két óra távollét után.
Így esett, hogy nem unatkoztunk a várakozásban, hogy már benn voltunk, amikor a gép többi utasának még ki se nyitották a checkin-t, hogy nem is foglalkoztak a túlsúlyos csomagjainkkal.
Már csak röpke két óra, s ha nem írnak ki újabbb késést, indulunk is Róma felé.
Eltöltünk a gépen tizenkét órát. Rómában is párat. Újabb gépen kettőt. S amikor kiszállunk Pesten, már indulhatunk is az M7-es felé, hogy továbbbi másfél óra után hiánytalanul egyesülhessen kis családunk.