Mármint az ősz.
Párizsba nesztelen suhanva szökött be anno, hozzánk az éjjel nagyon is észrevehetően rontott be. Mondhatni ránktört. Robajjal, zajjal, hideggel. A teraszon felborítva minden szárítót. A konyhából kisöpörve a meleget. Az előtérbe besöpörve egy csomó levelet és szemetet. A szüretet is elhozta a drága. Indulás előtt az előkertben futtában még begyűjtöttem a bokrokról, földről, fákról a "termést". A termés most nem más volt, mint a szárítókról önálló életre kelt apróbb ruhadarabjaink színes kavalkádja.
A vonat is késett. No persze ez nem oly ritka, s nem is meglepő jelenség mostanság a Magyar Államvasútak ezen szakaszán. Dehát most eleve sokat késett, s azt is bemondták, hogy a viharos időjárás miatt életbe léptetett sebességkorlátozás miatt késik. Namármost a tó mellett eleve úgy le van korlátozva, hogy további korlátozások szinte már elképzelhetetlenek. Így hamarjában visszaváltottam a jegyemet, s visszatértem a "ma autóval megyek dolgozni" verzióhoz. Ami vihar ide, vihar oda, sikerült is. A pályán időnként furcsán imbolygott a jármű, de a városban már alig volt érezhető a vidéki vihar.
Holnap állítólag már télies időjárás várható.
Ha ez, s a hószállingózás igaz, akkor idén elég rövid volt az ősz.Nemhogy beszökött, inkább átszáguldott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése