Illéssel esténként Paddington mackó történeteit olvassuk. Paddington a legsötétebb Peruból emigrált Londonba, s aranyos kis történetein kívül Tandori Dezső fordításának köszönhetően a nyelvezete is fantasztikus és különleges. "Legalább egy csomó új szókat tanulok megint." - mondta fiam az első este után. S valóban minden oldalon többször leállít, s kérdezget: " az mi hogy...". Ma este a "lift nevű mozgó szekrényen" nevetett. S az alvajáró szó hallatán felvetette, hogy "olyan nincs is, hogy alvajáró!" Majd ellenkező válaszom hallatán ki is próbálta, milyen lehet alva járni. S az "imád" kapcsán pedig megjegyezte, hogy "nem értem, az emberek miért mondják mindenre ezt, pedig csak Istent imádjuk." Na itt kezdődött kitérőnk a hívők és nem hívők témakör felé. Kérte, nevezzek meg olyan ismerőst, aki nem hívő. Hát mondom, a gyüliben szinte mindenki hívő , az oviban is többségében ugye azok. Erre Illés félbeszakít: "nem, nem. az oviban vannak olyanok, akik nem állnak meg a szőnyeg szélééén!" Értetlenségemet látva felvilágosított, hogy ugye óvónéni is szokta mondani, hogy aki ilyen engedetlen, annak biztos nem lakik az Úr Jézus a szívében. Gondoltam, tegyünk egy kis kitérőt ezirányban. "Illés, és ate szívedben ott lakik az Úr Jézus?" "Háááát persze!" "Behívtad már a szívedbe?" "Hogyne." "És mikor hívtad őt a szívedbe?" "Mikor? Mikor? Hát abban a percben, amikor megszülettem!" - közölte magabiztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése