"A kereszténység nem azt tanítja, hogy a látszat ellenére szívünk mélyén mindnyájan gyilkosok, rablók, szélhámosok vagy perverzek vagyunk, nem azt tanítja, hogy teljes mértékben romlottak vagyunk, legalábbis nem abban az értelemben, hogy teljességgel képtelenek volnánk jót akarni vagy érezni. Az igazság ennél sokkal árnyaltabb és mélyebb. Amikor a legjobbnak látjuk magunkat, éppen akkor a legláthatóbb rajtunk a büszkeség, az önközpontúság kemény páncélja, amely legjobb tetteinket is elcsúfítja és legszebb élményeinket is megmételyezi. Ezerféleképp megnyilvánulhat: a barátságot megkeserítő féltékenységben, sikereink fölött érzett hiú tetszelgésünkben, szerelmünk bujaságba való átfordulásában, a mások erőfeszítéseit lekicsinylő rosszindulatunkban, véleményünk saját érdekeinknek megfelelő alakításában, a hízelgő szavak hallatán érzett örömünkben és a szemrehányás miatt érzett sértettségünkben, a soha meg nem valósított, ám büszkén vállalt ideológiáink hangoztatásában."
Malcolm Muggeridge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése