Puszigyár

Ha nincs kedve puszit adni, Illés azzal áll elő: "épp kifogyott a puszim". Így kezdődött a puszigyártás legendája.
Eredetileg a puszikat kedvenc cicái, Panda és Laposka (aki már nem is olyan lapos, mert a mama nemrég feltöltötte rizzsel) farkából nyerte. Ugyanis a cica éjjelenként új puszikat termel a hasában, s napközben ezeket átadja Illésnek. Tehát Illés csak a cicázással történő "feltöltést" követően rendelkezhet puszikkal.

Na most a napokban adódott egy újabb probléma. Az óraátállítás. Cica késésben volt a puszitermeléssel, mert "át lett állítva az órája, így lassabban termelődik". Emiatt most az Illésnek többet kell termelnie. (Itt derült ki, hogy maga is tud puszit termelni - de ragaszkodott hozzá, hogy a cica még ehhez a folyamathoz is elengedhetetlen. Ő és a cica(ák)ugyanis szimbiózisban élnek.)
Saját puszitermelésében olyan nehezítő tényezők vannak, mint : "nem sül a puszitészta". A puszi termelődése ugyanis "olyan, mint amikor fánkot sütsz. Megcsinálod a tésztát, de várni kell, hogy sütni is lehessen." Vagy "még nem csilingelt a puszigyár" - lásd kenyérsütő működése...

Időnként odaszalad hozzám és azt mondja: "Ne nézz ide, ne vegyél észre." S "észrevétlenül" puszit ad, mert "most sült ki a puszitészta."

Tegnap felvetettem egy kérdést: "Ha a puszitermeléshez elengedhetetlenek a cicák, akkor nekem honnan vannak puszijaim?"
"Hát, ez egy érdekes kérdés. Talán a puszitojásból..."

De a puszitojás legendájától már inkább megkíméllek benneteket.