Ebben a pillanatban

Ebben a pillanatban SáriBoriBálint a szomszéd kanapén ülnek és filmet néznek, miközben az Illés által szervírozott frissen sült pogikat falatozzák.

Illés a földön gombfocizik épp. A szőnyeg másik oldalán családunk új tagja, a négy kishörcsög cuppog a fészekben. Történt ugyanis, hogy tegnap családilag, s gyermekeink barátaival ellátogattunk a Vidámparkba. Hazatérve az a megdöbbentő tény fogadott, hogy távollétünkban két fiú dzsungáriai törpehörcsögünk négy kishörcsögnek adott életet. Így most már HAT hörcsögünk lett. Bár a kicsik egyelőre még elég kicsik. Az új jövevények érkezése egyébként nagy lázba hozta a fiúkat. Sose hittem volna, hogy ekkora örömöt jelent nekik négy szürke "babszem".

Isten engem is megörvendeztett az este. Fárasztó napok, ifis spagettiparti, s egész napos családi kirándulás után kicsit ki- és lemerülve vártam a vasárnapot. Úgy terveztem - hála az óraátállítással nyert plussz órának - majd kora reggel látok hozzá a főzéshez. Azonban Bori este tízkor egy rakat kajával érkezett. Báránypörkölt. Majonézes krumpli. Töltöttkáposzta. Sült hús. Rizs. Valaki olyan küldte, akit szinte nem is ismerek. Olyan hihetetlen volt. Felfoghatatlan Isten szeretete és gondviselése - és az is, hogy valaki szinte ismeretlenül is ennyire szeret, s ilyen gondoskodó. Megnyugtató volt úgy feküdni és ébredni, hogy nincs sürgős teendő, elintézendő feladat, megoldandó probléma. Persze ez Lalára nem volt érvényes, hisz neki ma is akadt azért dolga :)

Nem írtam még egy döntésünkről: a héten száműztük a tévét az életünkből.

Vicces volt, mert vagy háromszor is be kellett mennie Lalának a UPC-be - csak nem akarták lekapcsolni a csatornákat. Amikor aztán eljött a szerelő, hát elég furcsa volt először. "Az összes csatornánk fekete". Pedig január óta hétfőnként tévémentes napokat tartunk. Talán épp ezek az esték segítettek rádöbbenteni, hogy mit nyerhetünk ezzel a döntéssel.

Időt. Amiben sokszor szűkölködünk. S mivel "az időd az életed" bizonyos értelemben az életünket, a családi kapcsolataink minőségét is... Pénzt. Ha már megszorításokat kell eszközölnie az embernek, ez egy igazán nélkülözhető terület. Értelmes időtöltéseket. Most arra tanítgatjuk a fiúkat, hogyan lehet tévé nélkül is szórakoztatóan, értelmesen tölteni az időt.

Bálint - miután a tegnap estét a nappaliban zenehallgatással és beszélgetéssel töltöttük - ma megállapította, hogy többet ért ez az X-faktornál.

Hálás vagyok...

148. ...minden nyugalomban és csendben átpihent éjszakáért. A szobacseréért.

149. ... a közösen tölött estékért.

150. ... a péntekekért, amikor nálunk alszanak a fiúk.

151. Hálás vagyok az Efézusi levélért, hogy megismerhettük Krisztus titkát.

152. ...hogy Krisztusban Isten egybeszerkesztette a mennyet és földet.

153. ... hogy minden képzeletet és kérést felülmúló távlatokat kaptunk Őbenne.

154. ... hogy felfoghatatlan az örökség, melynek birtokosai lehetünk.

154. Hálás vagyok, hogy olyan Istenem van, akinek a titkait egy élet sem lesz elég megismerni, felfedezni.

155. Hálás vagyok az ősz színeiért.

156. az M7-es mellé ültetett csodaszép őszi színekben pompázó fákért és bokrokért, amik a városba rohanót is emlékeztetik a virág örök körforgására, s rácsodálkoztatják a Teremtő nagyságára.

157. a sétáért a Városligetben.

158. az őszi napsugarakért.

159. a gyerekek öröméért.

160. Bálint megbátorodásáért.

161. a báránypörköltért, a majonézes krumpliért, a töltöttkáposztáért, a sült husiért - s aki elkészítette.

A hatalomról

Ahogy az egérutas bejegyzésben említettem, Isten mostanában a saját felelősségről, döntéseink fontosságáról tanít. Hogy bármennyire is nehéz elfogadni, de arról, ahogy és akik vagyunk csak is mi tehetünk, a mi döntéseink, reakciónk következménye az adott (lelki)állapot....

Isten a hatalomról is tanít. Az Efézusi levelet olvasom és imádkozom. Tegnap reggel a buszon az Istentől kapott hatalomról olvastam épp. Mit is örököltünk Krisztusban, mire is használhatnánk... Pár órával később azzal kellett szembesülnöm, hogy a munkám során se mindig tudok élni a hatalmammal. "Nem tudsz élni a hatalmaddal". Véletlen egybeesés lenne, hogy reggel is ezzel szembesültem?

Mit ér a hatalom, ha nem használják? Hogyan tud aktiválódni a mögötte lévő erő, ha nem él hatalmával a felhatalmazott?

A fizikai életben ahelyett, hogy hatalommal léptem volna fel, nem akartam megbántani embereket, hagytam magam megdumálni, s inkább dolgoztam kétszer annyit s született egy dicstelen eredmény.

A lelki életben?

Ott is sokszor inkább sodródik az ember, s a körülmények viszik erre vagy arra. Pedig hatalom adatott! Arra, hogy győztes légy! Istennel sose, sose leszel vesztes! Soha! Akkor se, ha eldobnak, ha elhagynak, ha látszólag te maradtál alul. Csak akkor, ha elhiszed hoyg vesztes vagy, s veszteskétn kezdesz élni. De miért élnél vesztesként, ha elvileg már győztes vaaaagy?

És nem csak elvileg, ez a véres valóság. Krisztus a vérével vette meg a jogot neked és nekem...

A hatalomról kezdett az Isten tanítani. Nem tudom, hogy hány fejezet van még hátra. De ahogy látom, hatalmas, amit Ő szerzett nekünk.

DRÁGÁM!

Se nőnap, se anyák napja, még csak egy név- vagy szülinap sincs a közelben, de talán pont ezért! Hadd mondjam el, hogy mennyire szertlek és fontos vagy nekem! Örülök, hogy te lehetsz a feleségem és bár a virágcsokor nem az erősségem, mégis fogadd el tőlem ezt a bejegyzést egy 'mezeivirág' csokorként!

Sukkot: A celebration - The Big Picture - Boston.com

Sukkot: A celebration - The Big Picture - Boston.com

Ősz

Az egérút

"Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." 1.Kor.10:13.

Pár hete figyeltem fel az igazságára. Mekkora kegyelem már, hogy Isten a kísértéssel együtt a kimenekedés útját is megadja nekünk! Bár kész a csapda, elkészült minden a botláshoz, a fogsághoz - de elkészült a kimenekülés útja, "az egérút "is. Nem kell a csapdákba belesétálni! Nem kell szükségszerűen bedőlni minden trükknek. Sőt lehet ezért imádkozni is, hogy a kísértéssel egyidőben a szemünk felnyíljon az "egérútra" is.
Ahogy tudatosan elkezdtem ezért imádkozni meglepő felfedezésekre vezetett el Isten.
Egyik reggel kiakasztó helyzetek sorozata adódott. Már-már sajnálni kezdtem magam, hogy miért is élnek vissza mások a szeretetemmel, s miért nincsenek tekintettel rám. A keserűség és az önsajnálat csapdája volt. De alighogy elkezdett futni elmémben a program egy msáik gondolat, a fenti ige igazsága, s az az ima is eszembe jutott. Hát hoztam egy döntést: nem fogok besétálni a csapdába. Rövid úton érkezett a kimenekedés. Érdekes volt beazonosítani a csalódást, keserűséget vagy az ítélkezést is, mint olyan csapdát, ahol képes az ember félnapokat vesztegelni. De minek is tenném, ha Isten valami jobbra, a szabadságra teremetett.

Két keréken a tó körül

Tegnap délelőtt, miután Lala hazatért a bazilika oldalából az okt.23-i koszorúzásról, szóval miután eleget tett hivatalos ( és hazafiúi) kötelezettségeinek, s lelkesen kontstatáltuk, hogy akadt egy szabad fél napunk, s mivel az idő is szép volt, s a család szabad tagjai (azaz apa, Illés és anya) mind lelkesen kerekeznek, mindezen tényezők együttes fennállásának köszönhetően megszületett az elhatározás, hogy kitekerünk Velencére.
Miután apának is szereztünk egy bringát a szomszédból, elindultunk hát kifelé a városból. Apa az Isinek most azt ígérte, annyiszor, akkor és ott állunk meg, ahol csak akarja. Így az első megállóra a Budai út végénél sor is került.
Kisfaludon apa felvetette, hogy két hete ő nem a megszokott déli parton át közelítette meg szeretett városunkat, de felfedezte a nemrég megnyílt északi bringautat, ami bár némileg hosszabb és nehezebb kétseégtelenül sokszínűbb, mint a déli parti sík tekerés. Több se kellett Isinek, rögtön Pákozd felé vettük az irányt. Itt az első bringaparkolónál tartottuk a következő pihenőt. Mivel az új bicajút mellett takaros kis parkolókat is építettek bizonyos kiszámíthatatlan távolságokra (Pákozdon belül pl. 800 m-re egymástól kettőt is).
Pákozd után egy erdős szakasz következett, majd fel az emlékhelyhez, múzeumhoz. El az arborétum bejárata előtt. ( A Szunyog-szigeti "parkolót" kihagytuk.) Hogy aztán a legfanatsztikusabb lejtőn suhanjon alá az ember miközben a Velencei-tó panorámájában gyönyörködik. Ezekért a lélektágító pillanatokért tekeri végig az ember a huszonvalahány km-t. És ezekért a különleges percekért megériii.
A nagy suhanást követően letekertünk a tó mellé a következő "parkolóba". Itt azt találtuk ki, hogy nem a hivatalos úton folytatjuk, inkább közvetlenül a tó mellett haladunk majd abban a reményben, hogy csak lesz valami út. Ami volt is. Hol földút, hol meg a part melletti beton akármi. Ahol a horgászok örömére emelgettük át rajtuk és botjaikon a bicajokat - miközben próbáltuk elkerülni, hogy jobbról a tóba vagy balról a nádasba zuhanjunk. Ennek a kalandnak az eredményeként viszont egy horgász megmutatta Isinek a zsákmányát. Még a csuka fogait is megszemléltük.
Az északi kenupálya mellett egész jó ütemben haladtunk, bár Isi akkor már kicsit nehezen vette az akadályokat. A holtponton csak az lendítette át, hogy felvetettük neki, szólunk a papának, aki eljön érte... no ettől azonnal felpattant a biciklire.
Az északi strandtól már ismerős pályán tekertünk. Ide jártunk anno éveken át bicajozni a gyerekekkel. Viszont a velencei építések és útfelbontások miatt szinte képtelenség volt átjutni az ófaluból az újtelepre. Vicces, hogy az ember a saját városában nem találja a megfelelő utat. No meg az is "vicces", hogy addig, addig építették az átjárót a két tlepülésrész között, hogy most konkrétan a síneken keresztül tud csak átevickélni az ember a túloldalra.
"Otthon" utolsó erőnket összeszedve fel kellett még tekernünk a Szabolcsi úton, s hihetetlen gyönyörűséges érzés volt, amikor bekanyarodtunk a napsütötte Kossuth utcába, ahol már csak gurulni kellett mamáék kapujáig.
Mama finom ebéddel várt, miután kinyúltunk ki itt, ki ott.
Szerencsére visszafelé a vasútálomásig már csak gurulnunk kellett.

Gondolatok az aktivitásról

Egy civil vezetőknek szóló tréningen voltam pár napja. Sok értékes, hasznos ötlet elhangzott. Az amerikai előadó (és egyben írónő) azt mondta: " ha segítségre van szükséged, nyugodtan kérdezd az elfoglalt, aktív embereket". DE miért is? Hát nem ők azok, akiknek nincs ideje rád? "Mert ők az aktívak. S bár lehet, hogy nem tudnak neked tevőlegesen segíteni, de adnak egy kontaktot, egy ötletet... szemben a passzívakkal, akik azért érnek rá, mert általában is passzívan viszonyulnak az élethez."
Elgondolkodtatott. Évek óta kínoz a gondolat, hogy nem vagyok elég hatékony,lelkesítő, motiváló, mert nem tudom mozgósítani a passzívakat. S most rá kell jöjjek, hogy ez nem is biztos az én hibám. Vannak aktív és vannak passzív emberek.

A héten történt. A Cora áruházakban élelmiszergyűjtésbe kezdtünk. Ez úgy néz ki ilyenkor, hogy ugyanabban a percben az ország különböző áruházaiban kell munkatársainknak vagy önkénteseinknek berendezni a gyűjtőpontot, elindítani a kampányt... Volt aki a nyitás után 5 perccel telefonált, hogy neki piszkos asztalt adtak, most mit csináljon. A másik fiú is felhívott este. Elmondta mennyit gyűjtött és hogyan oldotta meg az adódó nehézségeket, elmondta, hogy milyen ötletei vannak ahhoz, hogy - ha már ott vagyunk - még hatékonyabb legyen a gyűjtés. Kettejük között a különbség, hogy míg az első végigszenvedi a feladatot ( és az életét!), addig a másik azon van, hogy mindenből a legjobbat hozza ki.
Utóbbi emberünk egyébként úgy került gyakornokként hozzánk, hogy miután kétszer nem válaszoltam a levelére személyesen is felkeresett, tölthetné-e nálunk a gyakorlatát. Elmondta, hogy tudja, hogy elfoglaltak vagyunk, s mivel ez az ő érdeke, ez a legkevesebb, hogy nem adja fel az első akadálynál a szándékát... Talán nem véletlen, hogy egy olyan szakra jár az egyetemen, amiről a legtöbb jó tanuló is csak álmodozik.

Hozzáállás. Ez ami megkülönbözteti az áldást az átoktól.
Hisz az Isten nem személyválogató, s minden teremtményének az áldást, a jobbat szánja. De megtette azt a luxust, hogy szabad akaratot adott. Így most már nem csak rajta áll...Az első lépés rajtam és rajtad áll.
Még a vele való kapcsolatban is!

És fordítva is igaz. Szintén a héten egy segélykérő levelet olvasva jutottak eszembe József Attila sorai "aki szegény, az a legszegényebb..." Valahogy a dolgok mintha exponenciálisan növekednének.

Jézus azt mondta:
"Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. " (Mt.25:29.)

Ő mondta.

Hálás vagyok....

" amit Istenben kapunk, az nagyobb bármi másnál, amivel nem rendelkezünk" (Mai Ige - okt.17.)

Hálás vagyok

136. a szövetségért, ami a Mindenhatóhoz köt.

137. a szellemi örökségért, amit tovább adhatok az utódaimnak.

138. Hálás vagyok a hétvégi ifikonfi minden üzenetéért.

139. A dicsőítésért, Isten jelenlétéért.

140. a spontán adódott beszélgetésért, melyen keresztül újra átélhettem és megerősödhettem a tudatban, hogy Istenhez tartozni, vele és érte élni a legeslegjobb dolog a világon.

141. "Méltó vagy rá, hogy érted éljek. És életemmel Rólad beszéljek... mert nem engedsz el, nem engedsz el, soha nem engedsz el."

142. Hálás vagyok, hogy húsz év után is őt szolgálhatjuk, s hogy a kegyelem révén: "elesnek mellőled ezren, jobb kezed felől tízezren, de hozzád nem is közelít".

143. Hálás vagyok a "kisifiért", akik már olyan "nagyok", hogy megszervezték a hétvégén az ifikonfit.

144. azért, hogy egy Hétéves anyukája lehetek.

145. hogy életem egyik legszebb és legmeghittebb élménye az a hét évvel ezelőtti kedd délután lehetett, amikor beérkezett ebbe a világba egy Illés nevű kisfiú.

146. hogy Isi szülinapját a mamiékkal ünnepelhettük.

147. hogy van nekünk a papi, mami, papa, mama és még egy dédink is van!

Egy jobb világ

Az este végül sikerült megnéznünk Lalával a címben szereplő filmet a Barátság Klubmoziban. Végül, hisz első próbálkozásra (hétfő este) a vetítés elmaradt, mivel csak ketten érdeklődtünk aznap a mozi iránt.
(Ezúton ajánlom minden fehérvári mozikedvelő szíves figyelmébe a Barátság előadásait (belépődíj: 600 Ft)- azért is, mert fél év alatt ez a második ilyen esetünk, hogy érdeklődés hiányában hétfő este elmaradt a vetítés.) No de mi nem adtuk fe! S bár Lala fél nyolckor még csak Zámoly felé tartott nyolcra ő is visszaért, s 5 perces késéssel nekem is sikerült befutnom (persze gépész bácsi megvárt a vetítéssel - lévén mondhatni már-már családias a közeg).

No de maradjunk a filmnél. Amit nem ajánlok a könnyed szórakozásra vágyóknak, a sztereotípiákban gondolkodóknak és a halivúúúdi mozi szerelmeseinek. Viszont mindenkinek, aki szereti a dán filmeket, a finom kis képeket, csodás tájakat és szereti, ha a mozi elgondolkodtatja. Olykor lélegzetelállító, olykor lélekemelő helyzetekkel, elgondolkodtató, felforgató jelenetekkel.
Olyan szavak kavarogtak benenm közben mint az erkölcs, a megbocsátás, az erőszak, a tisztelet, a gyász, a fel nem dolgozott sebek, a visszafojtott érzelmek. Hogy is van ez az erkölccsel? Az ember kitől is, mitől is érzi ott legbelül, hogy sokszor saját kára, vére árán is ki kell állnia valamiért ahhoz, hogy ember maradhasson. És még nem írtam a nevelésről. Az iskola, a szülők szerepéről, figyelméről, állásfoglalásairól. Hogy jut el egy (két) Bálint korú kisfiú addig, hogy bombát készít és felrobbant egy idegent. Vagy addig, hogy önzetlenül megment egy másikat? S vajon én mit érzékelek a rám bízottak belső harcaiból, titkos küzdelemiből? Meglátnám, ha gond lenne? Tudnám a kiutat? Beszélne nekem róla?
Remélem.

Örökség

Többek közt ez a szó kavarog bennem az elmúlt 2-3 napban.
Örökség, amit gyermekeinkre hagyunk.
Valami, ami talán generációkon is átívelően fennmarad és persze áldás marad. Mert örökséget hagyni csakis ebben a vonatkozásban érdemes.
Egy szombati beszélgetés és az esti tanítás kapcsán elméláztam azon, valóban mekkora előny is, ha valaki beleszületik egy készen kapott egzisztenciába, kapcsolatrendszerbe (emberrel és Istennel, ha az anyatejjel szívja magába hogyan is mozogjon ebben a világban, ha már gyermekként megtanítják arra, honna jön és hová tart, ha fiatalon felfedezi, miért az, aki... sorolhatnám.
Örökség. Amit kaptam - az ugye már adott. A hozott anyagból kell a legjobban gazdálkodnom. De amit továbbadok? S egyáltalán. Hogyan tudom továbbadni?
Örökség. Jó lenne még tudatosabban, összeszedettebben, jó lenne még több mennyeit, olyat,ami értékálló.


Zsolt 103,17-18.
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.

Hálás vagyok...

" A hála az egyik legnemesebb érzés Isten felé. Nincs benne semmi negatív lehetőség."


Hálás vagyok...

118. az ősz színeiért

119. azért, hogy még mindig rengeteg a zöld a természetben

120. a csodaszép muskátlikért az erkélyen

121. azért, aki elültette őket

122. , hogy arra is gondolt, én is lássam az ablakból a virágokat, ezért idén nem csak futómuskátlijaim voltak, de minden ládában egy tő rózsaszínű muskátli.

123. Hálás vagyok az enyhe időjárásért.

124. hogy elkészültem minden feladatommal ( már ami a vendégvárást illeti).

125. hogy anyukám sütött egy csomó sütit - aminek a felét azonnal el is pusztítottuk.

126. hogy minden vendégnek sikerült normális ágyat készítenem.

127. hogy vendégeket fogadhatunk.

128. hogy sok-sook vendég jelentkezett az ifikonfira,

129. s hogy végül mindenkinek akadt szállás.

130. Hálás vagyok, hogy Sára tegnap sokat segített.

131. hogy az Illésnek ma különleges napja van, mert vendégségbe ment + "ez egy anyucis nap - te hoztál a suliba és ma sokat vagyok veled".

132. Hálás vagyok, hogy Isten a kísértéssel együtt a kimenekülés útját is megadja.

133. Hálás vagyok az imáért. Hogy bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben és állapotban megszólíthatom Őt.

134. Hálás vagyok, hogy az Atyám, aki szeret. Feltétel nélkül. Örökké.

135. Hálás vagyok mindenért, amit erre a hétvégére készített.

25 ima a férjemért

Pár napja a neten találtam ezt a listát. Lassan haladtam a kérésekkel.Jó volt elmélyedni a közbenjárásban, és felfedezni azt is, a legtöbbször mennyire sekélyesek is a Laláért mondott imáim. Hogy máskor is ráleljek, s talán, hogy másnak is áldás legyen, megosztom veletek is ezeket a gondolatokat és igéket, melyek egy csomó más kérdést/kérést is elindíthatnak bennünk.

Imádkozom, hogy...
1. folymatosan növekedjen szellemileg a bibliatanulmányozáson, imán és csendességen keresztül. (Pb.4:23.)
2. Istennel való kapcsolata teremjen sok gyümülcsöt az életében, és így legyen olyan férfi, aki a bölcsességet és a megértést keresi. (Pb. 3:7., 112.Zsolt.1.)
3. alázatosan járjon Istennel és gyorsan tudja felismerni (és Isten előtt beismerni) az életében lévő bűnt. (Mik.6:8.)
4. Folyamatosan növekedjen, mint a család (gyülekezet) vezetője és így Isten megdicsőülhessen a házasságunkban (gyülekezetünkben). (Ef.5:25-29.)
5. Legyen tanítható lelke, szolgáló szíve , hallgasson Istenre és vágyakozzon az Ő akaratát tenni. ( Pb.15:33.)
6. Mindig lássa meg a kísértésből kivezető menekülőutat. Hűséges legyen házasságunkhoz és Istenhez. (1.Kor. 10:13.)
7. Biztonságban legyen a szíve a helytelen kapcsolatoktól. A szíve legyen tiszta és osztatlanul elkötelezett felém és házasságunk felé. (Pb.6:23-25.)
8. A jövőben is képes legyen gondoskodni a családról. Tartson ki azokban a munkákban, feladatokban is, amiket talán kevésbé élvez, kisebb lelkesedéssel végez.
9. A pénz soha ne legyen viszály-alap a családunkban, legyünk bölcs sáfárok. (Luk.16:13.)
10. Szavai építsék a családot és egy szerető szívet tükrözzenek. (Pb.18:21.)
11. Szerelmünk legyen önzetlen. (Én.Éneke 7:10.)
12.A környezetében lévő férfiak bátorítsák őt az Isten előtti elszámoltathatóságára. Legyen isteni befolyás alatt a barátain és a munkatársain keresztül. (Pb.13:20. 27:10.)
13.Válasszon egészséges ételeket ls testmozgást,és tisztelje Istent azzal, hoyg a legjobb módon vigyáz a testére, mint a Szentlélek templomára. (1.Kor.6:19.)
14.Legyen erős - testben, lélekben, érzelmileg és szellemben. (Ef.3:16:)
15. Legyen bölcs és tiszta ítélőképességű, amikor a gyerekeinket tanítja és inti - feltétel nélkül szeresse őket. (Ef.6:4.)
16.Mindig az örökkévalóság nézőpontjából lássa a dolgokat és a legjobbat tegye, akármit is hozzon az élet. (Ef.5:16.) Jól viszonyuljunk az időhöz, ami véges...
17.Legyen a béke embere, aki minden helyzetben megengedi a Szentléleknek, hogy vezesse. (Róm.14:19.)
18.Legyen az életében egyensúly a munka és a pihenés között.... (Pb.16:9.)
19. Isten támogassa őt és azokat, akikkel kapcsoaltba kerül.(Luk.2:52.)
20.Békét és felfrissülést, különleges örömöt nyerjen az Istennel való közösségéből.(Zsolt.16:11.)
21.Bátran álljon meg a gonosszal és az igazságtalansággal szemben, és azokban a helyzetekben, amikor a családunkat védelmezi a gonosz támadásai ellen. (Ef.6:13.)
22. Legyen az imádság embere, keresse Isten akaratát, céljait. (1.Thess.5:17.)
23. Szolgálja Istent és az embereket tiszta motivációból és Isten dicsőüljön meg így mindenben, amit tesz. (Kol.3:23-24.)
24. Ajánlja fel minden álmát az Úrnak, és a tervei, céljai Isten dicsőségére legyenek, az örökkévalóságra. (Jer.29:11.)
25.Ismerje fel az életében az ellenség hazugságait,és vezesse egész életét az igazság. (2.Kor.10:4-5.) - Legyenek gondolatai is Isten dicsőségére.

Illés imája

Tegnap délután Pestre kellett mennem pár órára a Szeretetszolgálat munkájáról beszélni. Indulás előtt látom ám, hogy az Illés körülöttem sündörög, simogat, belemászik az ölembe. Majd utánam szalad az ajtóhoz, átölel és azt mondja: "Várjál, imádkozom érted!"
Imájában aztán részletesen kitér minden szükségemre, hogy a betegség ellenére el tudjak menni, hogy jól tudjak beszélni, hogy semmi baj ne legyen útközben, Isten őrizzen és hozzon haza... még az ároni áldásból is mondott pár sort. Meghatódtam, és nagyszerű érzés volt, hogy így gondolt rám.
Útközben Lala is hívott telefonon, s ahogy elmeséltem neki Isi imáját, kiderült, hogy mielőtt elutazott, rá bízott engem és a családot. Mert ugye a férfiaknak kell felelősséget vállalni a családért, vigyázni a rájuk bízottakra.

Így aztán könnyű az élet, ha ennyi férfi vigyázza az ember mindennapjait.

Ebben a pillanatban

Ebben a pillanatban Lala Balatonszemesen már izagtottan készül az ifikonfin a tanításra. Tegnap reggel ment lelkészi találkozóra. Közben ma egy ifikonfin is szolgál. - Jó hogy a két program egy hekyen van. Azt mondja, tíz előtt aligha ér haza- így a fiúk már biztos nem várják meg.
Ebben a pillanatban Sára az egyik házicsoporton vigyáz a kisgyerekekre. Ezen a nyáron Sára felfedezte, hogy ő is ügyesen tud bánni a gyerekekkel. Tamásiban a Biztos Sziklán sok-sok kisgyerekkel megbarátkozott, s jó volt találkozni a Balaton Neten olyanokkal, akik csodálkozva jöttek hozzám, hogy "nahááát, a néni a Sári anyukája? Annyira szeretjük a Sárit!" Szóval most kisgyerekfelvigyáz. Utána azt ígérte befejezi a füritakarítást, majd a pajtijaival filmeznek ha besötétül.
Ebben a pillanatban Bálint a kuytájánál van az udvaron. De már jelezte, hogy számít rám egy olvasónapló megszülésében.
Bori is itthon van! Ennek mindenki nagyon örül. Tegnap éjjel, amikor hazaért a koliból és az ifiről, a fiúk boldogan hancúroztak, nevetgéltek vele még egy órát. Hiányzik nekik hétközben, s külön örüm, ha hazaér.
Ebben a pillanatban Illés itt mellettem épp könyvírásba kezdett. No nem tud írni még - csak nyomtatott nagy betűkkel. De most ezt vette a fejébe. (Már le is írt egy egész tőmondatot. :) ) Korábban meg gombfocizott. A foci mellett a gombfoci az új szerelme. Az osztályban e kettőt űzik a fiúkkal. Az első héten azzal jött haza, hogy ő is szeretne körömpöcit. Először nem is értettük, miről beszél. Majd pár nap múlva már maga is két gombfocicsapat boldog tulajdonosa lett.
Isi egyébként élvezi az isit. Néha már túlságosan is élvezi. Jól elvan a fiúkkal az osztályból. S a héten pedig azon is megnyugodtt, hoyg "végre mostmár igazán tanulunk."
Ebben a pillanatban a kanapén fekszem, s egy alapos megfázással és kezdődő arcüreggyulladással küszködve erőt gyűjtök ahhoz, hogy újra kimenjek a konyhába és hozzálássak a soha véget nem érő házimunkák legégetőbb fejezeteihez.
Ebben a pillanatban semmit se szeretnék jobban, mint itt maradni a kanapén fekve a kockás kis flaneltakaró melegébe burkolózva és forró teát kortyolgatni (bár azt fekve nehéz lenne).

A Vidámparkban jártunk

A várakozás okán

... íródott bejegyzés.

Hétfő éjjel. Bori messze. A gyerekek már álomban. Lala még az irodában. Várom.
Nem szeretem a napokat, amikor alig találkozunk, beszélgetünk. Amikor felkelünk és elkezdődik a rohanás. Futunk. Szaladunk. Intézünk. Szervezünk. Pakolunk. Megoldunk. Eszünk. Iszunk.És alszunk. Hogy aztán újra felkeljünk...
Talán nem kellene erre gondoljak. Reggel Fil.4:8-ban azt olvastam, csak ami kiváló, ami igaz, ami tiszteletreméltó, ami szép, azon kell gondolkodjak. És gondoltam, mi is lenne a világból -de ne menjünk olyan messzire- mi lenne belőlem, ha csak a szépre gondolnék. Mindig a szépre. Sok, sok, sok széppel telne meg az elmém, a szívem, a lelkem. Szép is lenne! Mi lenne, ha mindig kiváló dolgokra gondolnék?! Kiváló emberekre. Kiváló helyzetekre. Kiváló megoldásokra. Az kiváló lenne. Biztos kiválna a többi mindennapos gondolatból. Vagy ha az igazra. Ami igaz. Ami igazságos. És elmaradna minden hamis vagy féligazság. Mondjuk ez szabaddá is tenne, mert "az igazság szabaddá tesz". Nem ártana kigyomlálni minden hazug gondolatot. S megtölteni az istenadta elmét az Isteni Igazsággal! Ez kétségtelenül igaz! S megannyi tiszteletreméltó jellem... nem kevés gondolkodnivaló. Ha mindezeket végiggondolnám, nem jutna gondolat a csúfra, hazugra, bántóra, rombolóra.
Úgy legyen.